Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 8. szám
A Komáromi Állami Gazdaság lucernaöntözésének megtekintése a talajon való gazdálkodásnak a következményei. A víz és a talaj közötti kölcsönhatás a táj, a természeti környezet képét jelentős mértékben megváltoztathatja, ha a mezőgazdasági termelést nem kellő előrelátássá1! és szakszerűséggel végezzük. Ezekhez a környezetvédelmi kérdésekhez csatlakoznak napjainkban azok a változások, melyek a növénytermesztésben alkalmazott vegyi anyagok nagyarányú felhasználásának következményei. Ide tartoznak a műtrágyák, a növényvédő szerek, a szerkezetjavító anyagok, talajjavító szerek és egyes esetekben a sugárzó izotópok. Mindezek az anyagok szennyezhetik a vizet és a levegőt is, azonban a talajban való megjelenésük azért rejt nagyobb veszélyt magában, mert ott ezek az anyagok felhalmozódnak és károsító hatásuk hosszú idő múlva is jelentkezik. Továbbmenve: e szerek maradványai bejuthatnak a növényi szervezetbe és esetleg azon látható elváltozásokat nem is okozva, bekerülhetnek az állati, sőt az emberi szervezetbe és számos káros tünetnek, bajnak lehetnek az okozói. A műtrágyáknak nagy adagokban történő és rendszeres alkalmazása akkumulatív hatáshoz vezet, mely nemcsak a tápanyagok mennyiségének növekedésében jelentkezik. Ugyanis maguk a tápanyagok is kölcsönhatásba lépnek a talajjal és megváltoztatják annak kémiai, biológiai viszonyéit. A nagy mennyiségben alkalmazott műtrágya egyes esetekben megváltoztatja a talaj kémhatását, a redukciós és az oxidációs folyamatok arányát, a talaj eredeti kilúgozását, vagyis összegezve, az egész talajdinamikát. Mivel a műtrágyák, valamint a különféle növényvédő szerek és gyomirtó szerek szétszórt szennyező forrásként jelennek meg, nehezen ellenőrizhetők. A befogadóba kerülésük függ az emberi magatartástól, о meteorológiai viszonyoktól és egyéb, a mezőgazdasági termelést szabályozó tényezőktől. A műtrágyák káros hatásait egyrészt ezek összetételének változtatásával, másrészt szabályozott alkalmazásával lehet csökkenteni. Az élővizek védelmét legmegfelelőbben a műtrágyázás helyének és idejének, valamint ezzel öszszefüggően a felszíni vízelfolyás szabályozásával lehet biztosítani. A rovarirtó, a gyomirtó és a gombaölő peszticidek ellenőrzés nélküli alkalmazása igen súlyos károkat okoz. A peszticidek között vannak nehezen bomló, hatékonyságukat sokáig megtartó szerek (lindán, aldrin, endrin, dieldrin, toxafen), gyorsan bomló és rövid ideig ható, de igen erős mérgező hatásúak (parethion, malethieon, wofatox, sistox, diklorfox, nexioin) és végül gyorsan bomló és lényegesen kisebb mértékben mérgező szerek (sevin, baygon). A szerves foszfátok nem halmozódnak fel és csak akkor veszélyesek, ha egyszerre sok kerül belőlük a szervezetbe. A mezőgazdaságból eredő szennyező forrásíkról szólva említést kell tennünk a nagyüzemi állattartásból származó hígtrágyáról, illetve szennyvizekről is. A hígtrágya kedvezőtlen hatása a víz minőségét meghatározó három csoport (oxigénháztartás, ásványi anyagtartalom és különleges mutatók) mindegyikében jelentkezik. Ezenfelül a hígtrágya fertőző kórokat is tartalmazhat. A kétnapos rendezvény arra keresett választ, hogy a fentiekkel összefüggő környezetvédelmi problémákat miként lehet a termelés érdekeit is szem előtt tartva eredményesen megoldani. Rakonczay Zoltán, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese megnyitójában többek között utalt arra, hogy hazánkban a környezetvédelem jogszabályi rendezettsége általában megfelélő, így napjainkban a cselekvést kell előtérbe állítani. A mindennapok kultúrájának, magatartásának kellene jelentős mértékben fejlődnie ahhoz, hogy a termelő ember vérévé váljon a természet megóvásának igénye. A helyes viselkedési kultúra kialakítása ezen a téren rövid időn belül tekintélyes materiális erővé válhatna. Ezt a figyelemre méltó gondolatot érdemes kiemelten kezelni, mivel a környezet tényleges állapotát a fennálló gazdasági-termelési mechanizmus és a társadalom tudati színvonala együttesen határozza meg. Az érvényben levő jogszabályok, a tudományos kutatóintézetek és intézmények, szervezetek hálózata, a figyelembe vehető technikai bázis, a gazdasági szabályozók stb. a környezetvédelemnek csak egyik oldalát jelentik. A kérdés másik — sajnos ma még gyakran alábecsült — oldala a környezetvédelem elveinek átültetése a társadalmi tudatba. Elengedhetetlen követelmény az emberek beállítottságának megváltoztatása, a környezetükhöz való új viszony kialakítása, a fenyegető veszélyek és azok elhárítási lehetőségeinek reális megítéléséhez szükséges szemlélet megteremtése. Szükséges az is, hogy az emberek ismerjék azokból a környezetvédelem érdekében foganatosított korlátozásokból származó előnyöket, amelyek hoszszabb távon realizálódnak. A termelőüzemekben jelentkező környezetvédelmi feladatok hatékony megoldásának előfeltétele, hogy azok a dolgozók, akik a szennyező forrásokhoz tartozó berendezéseket üzemeltetik, ill. ilyen jellegű műveleteket végeznek, tisztában legyenek az ott bekövetkezhető szennyezés mértékével, fajtájával és káros következményeivel. Tudatosítani kell ezért a dolgozókban, hogy a környezetvédelmi előírások betartása éppen úgy kötelességük és hozzá tartozik a technológiai fegyelemhez, mint az egyéb technológiai előírásoké. El kell érni az üzemek dolgozóinál, hogy a környezet Gépesített erdőgazdasági munka a Bábolnai Mezőgazdasági kombinátban 7
