Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 8. szám

A Komáromi Állami Gazdaság lucernaöntözésének megtekintése a talajon való gazdálkodásnak a kö­vetkezményei. A víz és a talaj közötti kölcsönhatás a táj, a természeti kör­nyezet képét jelentős mértékben meg­változtathatja, ha a mezőgazdasági termelést nem kellő előrelátássá1! és szakszerűséggel végezzük. Ezekhez a környezetvédelmi kérdé­sekhez csatlakoznak napjainkban azok a változások, melyek a növénytermesz­tésben alkalmazott vegyi anyagok nagy­arányú felhasználásának következmé­nyei. Ide tartoznak a műtrágyák, a nö­vényvédő szerek, a szerkezetjavító anya­gok, talajjavító szerek és egyes esetek­ben a sugárzó izotópok. Mindezek az anyagok szennyezhetik a vizet és a levegőt is, azonban a ta­lajban való megjelenésük azért rejt na­gyobb veszélyt magában, mert ott ezek az anyagok felhalmozódnak és károsító hatásuk hosszú idő múlva is jelentke­zik. Továbbmenve: e szerek maradvá­nyai bejuthatnak a növényi szervezetbe és esetleg azon látható elváltozásokat nem is okozva, bekerülhetnek az állati, sőt az emberi szervezetbe és számos káros tünetnek, bajnak lehetnek az okozói. A műtrágyáknak nagy adagokban történő és rendszeres alkalmazása ak­­kumulatív hatáshoz vezet, mely nemcsak a tápanyagok mennyiségének növeke­désében jelentkezik. Ugyanis maguk a tápanyagok is kölcsönhatásba lép­nek a talajjal és megváltoztatják an­nak kémiai, biológiai viszonyéit. A nagy mennyiségben alkalmazott műtrágya egyes esetekben megváltoz­tatja a talaj kémhatását, a redukciós és az oxidációs folyamatok arányát, a ta­laj eredeti kilúgozását, vagyis össze­gezve, az egész talajdinamikát. Mivel a műtrágyák, valamint a külön­féle növényvédő szerek és gyomirtó sze­rek szétszórt szennyező forrásként je­lennek meg, nehezen ellenőrizhetők. A befogadóba kerülésük függ az emberi magatartástól, о meteorológiai viszo­nyoktól és egyéb, a mezőgazdasági ter­melést szabályozó tényezőktől. A műtrágyák káros hatásait egyrészt ezek összetételének változtatásával, másrészt szabályozott alkalmazásával lehet csökkenteni. Az élővizek védelmét legmegfelelőbben a műtrágyázás he­lyének és idejének, valamint ezzel ösz­­szefüggően a felszíni vízelfolyás szabá­lyozásával lehet biztosítani. A rovarirtó, a gyomirtó és a gomba­ölő peszticidek ellenőrzés nélküli al­kalmazása igen súlyos károkat okoz. A peszticidek között vannak nehezen bomló, hatékonyságukat sokáig meg­tartó szerek (lindán, aldrin, endrin, di­­eldrin, toxafen), gyorsan bomló és rö­vid ideig ható, de igen erős mérgező hatásúak (parethion, malethieon, wo­­fatox, sistox, diklorfox, nexioin) és vé­gül gyorsan bomló és lényegesen kisebb mértékben mérgező szerek (sevin, bay­­gon). A szerves foszfátok nem halmo­zódnak fel és csak akkor veszélyesek, ha egyszerre sok kerül belőlük a szer­vezetbe. A mezőgazdaságból eredő szennyező forrásíkról szólva említést kell tennünk a nagyüzemi állattartásból származó hígtrágyáról, illetve szennyvizekről is. A hígtrágya kedvezőtlen hatása a víz mi­nőségét meghatározó három csoport (oxigénháztartás, ásványi anyagtarta­lom és különleges mutatók) mindegyi­kében jelentkezik. Ezenfelül a hígtrá­gya fertőző kórokat is tartalmazhat. A kétnapos rendezvény arra keresett választ, hogy a fentiekkel összefüggő környezetvédelmi problémákat miként lehet a termelés érdekeit is szem előtt tartva eredményesen megoldani. Rakonczay Zoltán, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal el­nökhelyettese megnyitójában többek között utalt arra, hogy hazánkban a környezetvédelem jogszabályi rende­zettsége általában megfelélő, így nap­jainkban a cselekvést kell előtérbe ál­lítani. A mindennapok kultúrájának, magatartásának kellene jelentős mér­tékben fejlődnie ahhoz, hogy a termelő ember vérévé váljon a természet meg­óvásának igénye. A helyes viselkedési kultúra kialakítása ezen a téren rövid időn belül tekintélyes materiális erővé válhatna. Ezt a figyelemre méltó gondolatot érdemes kiemelten kezelni, mivel a kör­nyezet tényleges állapotát a fennálló gazdasági-termelési mechanizmus és a társadalom tudati színvonala együtte­sen határozza meg. Az érvényben levő jogszabályok, a tudományos kutatóin­tézetek és intézmények, szervezetek há­lózata, a figyelembe vehető technikai bázis, a gazdasági szabályozók stb. a környezetvédelemnek csak egyik olda­lát jelentik. A kérdés másik — saj­nos ma még gyakran alábecsült — ol­dala a környezetvédelem elveinek át­ültetése a társadalmi tudatba. Elen­gedhetetlen követelmény az emberek beállítottságának megváltoztatása, a környezetükhöz való új viszony kialakí­tása, a fenyegető veszélyek és azok el­hárítási lehetőségeinek reális megíté­léséhez szükséges szemlélet megterem­tése. Szükséges az is, hogy az emberek ismerjék azokból a környezetvédelem érdekében foganatosított korlátozások­ból származó előnyöket, amelyek hosz­­szabb távon realizálódnak. A termelőüzemekben jelentkező kör­nyezetvédelmi feladatok hatékony meg­oldásának előfeltétele, hogy azok a dol­gozók, akik a szennyező forrásokhoz tartozó berendezéseket üzemeltetik, ill. ilyen jellegű műveleteket végeznek, tisz­tában legyenek az ott bekövetkezhető szennyezés mértékével, fajtájával és ká­ros következményeivel. Tudatosítani kell ezért a dolgozókban, hogy a környezet­védelmi előírások betartása éppen úgy kötelességük és hozzá tartozik a tech­nológiai fegyelemhez, mint az egyéb technológiai előírásoké. El kell érni az üzemek dolgozóinál, hogy a környezet Gépesített erdőgazdasági munka a Bábolnai Mezőgazdasági kombinátban 7

Next

/
Thumbnails
Contents