Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 8. szám
Siófoki szennyvíztisztító telep zatok ex- és i nf i It rációja nak megszüntetésére a kitakarás nélküli rekonstrukciós technológia ipari hátterét. A hálózatok, víztakarékosságot is befolyásoló nyomásszabályozására alkalmazni kell azokat a korszerű nyomásfokozó berendezéseket, amelyek kompakt kivitelezésben a csővezetékkel, a szerelvényekkel és vezérléssel üzemkész egységként összeszerelve kerülnek a beépítés helyére. A hagyományos közműépítési módszerek helyett — különösen nagyobb városokban — meg kell valósítani a közterületi közműalagút-rendszerek alkalmazásának feltételeit, amellyel a vevetékrendszer a felszín megbontása nélkül állandóan ellenőrizhető. Kedvező hazai tapasztalatok alapján a jövőben a nyomás alatti és a vákuumos szennyvízelvezetési rendszer kiterjedtebb alkalmazására is számítani lehet. Ezék hazai kialakításához szükséges az ipari háttér megteremtése. Meg kell teremteni a víztakarékos üzemi technológiák bevezetésének feltételeit az ipar egész területén. Az eddigieknél gyorsabb ütemben indokolt a hazai vízgépészeti gyártás (pl. szivattyúk, centrifugák, vegyszeradagolók stb) továbbfejlesztése, a takarékos vízhasználatokat szolgáló gépek, berendezések, szerelvények, csőanyagok gyártókapacitásának fejlesztése. A hazai szivattyúgyártás több mint 85%-a az Ipari Minisztérium irányítása alá tartozó három nagy vállalatra koncentrálódik. Szükséges, hogy a visszatérő gondot jelentő búvárszivattyúgyártás a szivattyúk licencének megvételével1 és a kooperáció kialakításával mielőbb megoldódjék. Mek kell valósítani a különböző vegyszerszivattyúk hazai igényeket kielégítő gyártását. Az o,rszág vilíamosenergia-fogyasztásának kb. 80%-át hőerőművek termelik. Ezek biztonságos üzemvitelének egyik alapvető feltétele a vízbeszerzés biztonsága. Az erőművek nagymértékű vízszükséglete megkövetelte, hogy az energiagazdálkodó szervek már eddig is a víztakarékos, vízkímélő megoldásokra törekedjenek, s a szükséges technológiai berendezések gyártásához az ipari háttér is kialakult. Ugyanakkor fel kell készülni az erőműfejlesztésekhez szükséges nedves hűtőtornyok gyártására, illetve beszerzésére. Az egyéb iparágakban alkalmazásra kerülő száraz hűtőtornyok nagyobb mértékű elterjedése esetében felül kell vizsgálni a gyártási kapacitást. A zárt ipari vízrendszerek kialakításához és üzemeltetéséhez (pl. vaskohászat) meg kell valósítani a vízkőképződés, о korrózió ellen védő inhibitorok, szerves ülepítőszerek, diszpergensek hazai gyártását. A különböző vízvisszaforgató technológiai vízkörökbe beépített egyszerű, mechanikai tisztító műtárgyak (pl. homokfogó, ívszita, hidrociklon stb.) nagyjából tipizáltak és a hazai ipari háttér is megvan. Elkerülhetetlen azonban az adott speciális feladatokhoz vaió adaptálás szükségessége és a műtárgy műszaki hatékonyságát biztosító és fejlesztő vizsgálatok, kutatások végzése. A víztakarékossági program nem nélkülözheti a vízhasználatok rendszeres mérését. A hazai műszeripar fejlesztésétől függ az automatikus, megbízhatóan működő mérőállomások kifejlesztése, továbbá az adatok, információk számítógépes feldolgozása. A Program hatékonysága érdekében meg kell gyorsítani az eddig megkezdett műszaki-fejlesztési munkáikat (vízkezelés-fejlesztés egységesítése, tipizálása; közüzemi és ipari szennyvizek tisztításának fejlesztése, egységesítése, tipizálása, műtárgyépítés fejlesztése; mélyépítési technológiák fejlesztése; csatornahálózatok karbantartásának és javításának fejlesztése stb.). Ennek a gyakorlati célnak megvalósításába be kell vonni a tudományos kutatást és eredményeit. Ismeretterjesztés, propaganda A víztakarékosságra és a vízminőségvédelemre irányuló szemléletformálást az oktatásba is bele kell vinni. A vízügyi oktatás minden szintjén biztosítani kell, hogy a racionális vízhasználatok követelményrendszerét a hallgatók megismerjék és megértsék. Az ipari, mezőgazdasági és a települési vízhasználati művek nagy állóeszköz értékű és költséges üzemű, bonyolult technológiai rendszerek, ezért ezek kezelésével és irányításával foglalkozók szakképzettségét növelni kell ahhoz, hogy az általuk kezelt vízi létesítmények a tervezettnek megfelelően üzemeljenek. E szakemberek képzését — közép- és felsőfokon — összehangolt szervezéssel, a vízügyi szervek, az oktatási intézmények és az érintett ágazatok együttes munkájával lehet elérni. A Program hatékony megvalósítása a társadalom aktív közreműködését igényli. Ezért a tömegtájékoztatás eszközeivel (újság, rádió, televízió) is fokozni kell a társadalom aktivitását, melyhez nélkülözhetetlen a társadalmi szervek (Hazafias Népfront, KISZ, SZOT stb.) segítő támogatása. Magyar—szovjet vízügyi tárgyalások Budapesten október 17—21. között került sor a Magyar—Szovjet Határvízi Bizottság 33. ülésszakára. A tárgyalásokon a magyar küldöttséget dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese, a szovjet küldöttséget Borisz Ivanovics Sztrelec ukrán meliorációs és vízgazdálkodási miniszterhelyettes vezette. A tanácskozáson áttekintették a két ország vízügyi szerveinek a határfolyókon 1982—83-ban közösen végzett árvízvédelmi és vízminőség-védelmi tevékenységét. Megállapították, hogy a Tisza vízminősége a kémiai és biológiai mutatóik szerint továbbira is első osztályú. Az ülésszakon jóváhagyták — az új határvízi egyezménynek megfelelően — a hidrometeorológiai adatcserék rendjét és a határmenti vízügyi szervek árvízvédekezés esetén történő együttműködését. Elhatározták, hogy a határvizekre jellemző mutatókra, a belvízvédelemre és a vízminőség-védelemre is szabályozott együttműködést alakítanak ki, ugyancsak az új határvízi egyezmény szellemében. Tárgyaltok a két ország vízügyi szakemberei arról is, hogy a vízügyi vállalatok között erősítik az együttműködést műszaki tervezésben és kutatásfejlesztésben. A szovjet vendégek ellátogattak a Vízügyi Tervező Vállalathoz, megtekintették a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központot, ahol megismerkedtek a magyar vízügyben folyó tervező, kutató-fejlesztő munkával. A bizottság tagjai közös szemlét tettek a nyíregyházi Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén, 5
