Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 8. szám
Balatonfüredi szennyvíztisztító náló a villamosenergia-ipar. A gazdasági tevékenység várható alakulása mellett — az ipari technológiák korszerűsítését és a többszörös vízhasználat elterjedését figyelembe véve — az ipar távlati vízszükséglete összességében 10,5 milliárd m3-re becsülhető 2000-ben (ebből a villamosenergia-ipur szükséglete 9,3 milliárd m3), amely a jelenleginek közel háromszorosa. Az ipari vízhasználatok mérséklése érdekében — a villamosenergia-ipart nem tekintve — a következő főbb lehetőségek kihasználására kell törekedni: — kevésbé vízigényes gyártási technológiák alkalmazása; — technológiailag nem indokolt ivóvíz-használatok helyett a kevésbé jó minőségű vizek használata; — a vezetékek és szerelvények fokozott karbantartása, víztakarékos szerelvények használata; — zárt vííkörfolyamatok kialakítása, a már használt vizek ismételt hasznosítása növekvő arányban; — tisztított szennyvizek ipari célra való felhasználása. — A népgazdasági frissvízhasználatból a mezőgazdaság mintegy 20%-kal részesedik. Az öntözési célokat szolgáló frissvízszükséglet az év csapadékosságától függően változik. A takarékos vízhasználatot elsősorban az állattartási és az egyéb mezőgazdasági üzemi tevékenységek vízszükségletével összefüggésben keil megvalósítani. Az ipari és mezőgazdasági termelésben alapelvként kell érvényesíteni, hogy a víztakarékosság és a vizek minőségi védelme már a felhasznált alapanyagok megválasztásánál és a termelési technológia kialakításánál kezdődjék. A településekben, az ipari és mezőgazdasági létesítményeknél és minden olyan helyen, ahol a víz szennyezésével számolni lehet, meg kell valósítani a célkitűzésekhez igazodó szennyvíztisztítást és más vízminőség-szabályozási beavatkozást. Hulladékhasznositási célzattal elő kell segíteni a hulladékok (iszapok, hígtrágyák stb.) lehető legszélesebb körű visszavezetését a nyersanyag-körforgásba. (Mezőgazdasági hasznosítás.) Ezt az igényt erősíti meg az energia drágulása is. A népgazdasági tervezésben, különösen a beruházási döntéseknél, továbbá a közgazdasági szabályozórendszer valamennyi elemének kialakításánál érvényesíteni kell a víztakarékosság és vízminőség-védelem követelményeit. Gondoskodni kell a víztakarékosság és vízminőség-védelem anyagi, műszaki és szervezeti feltételeinek továbbfejlesztéséről elsősorban hazai technikai bázisra támaszkodva. A program végrehajtásának eszközei és feltételei Műszaki, gazdasági, jogi szabályozás A kitűzött célok elérése érdekében az szükséges, hogy a jelentős vízhasználó és szennyező ágazatok, így elsősorban az ipari üzemek (de a közüzemi vízhasználók is) fokozottabban kapjanak ösztönzést a víztakarékosságra és a vizek minőségének védelmére. Ennek érdekében az ipari üzemek vízgazdálkodásának felügyeletét (34/1974. (Vili. 6.) MT számú rendelet, 2/1979. (V. 26.) OVH sz. rendelkezés) hatékonyabbá kell tenni. A jelenleg meglevő komplex szabályozórendszert tovább kell fejleszteni. Ennek során célul kell kitűzni a helyi, regionális és országos érdekek közötti eltérések megszüntetését és helyes irányba kell terelni a gazdasági erőforrások felhasználását. A vízzel való takarékos gazdálkodás és a vízminőség-védelem hatékonyságának fokozására az eddig alkalmazott jogi szabályozást a prevenció elvének előtérbe helyezésével kell továbbfejleszteni. A felszín alatti vizeket a veszélyeztető szennyező források (lakossági, ipari, mezőgazdasági szilárd és folyékony hulladékok és különféle anyagok) kártételeinek megelőzésére regionális védelemben kell részesíteni. Gazdasági és műszaki tervezés A Program végrehajtásával együttjáró gazdasági, fejlesztési célkitűzések az állóeszközállomámy további tervszerű növelését és rendeltetésszerű üzemeltetését teszik szükségessé. Az egyes ágazatok vízfelhasználással összefüggő gazdasági és tervezési feladatait a vízgazdálkodási ágazati célkitűzésekkel koordináltan kell megoldani. Az ipar és mezőgazdaság gazdaságfejlesztési célkitűzései során figyelemmel kell lenni arra, hogy az üzem vízszükséglete csak az alkalmazott technológia által indokolt mértékig elégíthető ki; a belső üzemi vízgazdálkodási rendszerek kialakításánál és a termelési technológiák megválasztásánál a víztakarékos és vízkímélő megoldásokat kell alkalmazni; a vízszennyező anyagokat lehetőleg még a technológiai folyamatokban vissza kell tartani és a kinyert, vagy ki nem nyerhető és elvezetett szennyező anyagokat ártalommentesen kell elhelyezni. A meglevő vízműkapacitások hatékonyabb kihasználása érdekében a párhuzamosan működő lakossági, ipari, mezőgazdasági vízszolgáltató rendszerek gazdaságos együttműködését kell megvalósítani. Fokozatosan el kell érni, hogy az ivóvíztermelő kapacitások lehetőleg a közüzemi szolgáltatás körében hasznosuljanak. A települési szennyvízelvezetés- és tisztítás fejlesztése össztársadalmi ügy. A jelenlegi ütem hosszú távon sem csökkenti kellő mértékben a vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás között fennálló aránytalanságot. Ezért keresni és alkalmazni kell a szennyvízkezelés egyszerűbb, gyorsan kivitelezhető, olcsó — a helyi viszonyoknak megfelelő — módjait. A regionális vízminőségvédelmi tervek továbbfejlesztésével pedig a kiemelt vízminőség-védelmi területekre el kell készíteni és meg kell valósítani a települések szennyvíztisztításának programját. Kutatás, műszaki fejlesztés, ipari háttér A Program megvalósítása érdekében a feladatokat és az építőipari kivitelező kapacitást országosan és területileg össze kell hangolni. Elősegíti a megvalósítást a tipizálás és az előregyártott elemek használatának elterjedése, az iparszerű mélyépítési módszerek kialakítása, és alkalmazása, az építőipari és földmunkagépek állományának korszerűsítése. A korszerű építéstechnológiák fejlesztésével meg kell teremteni a csőháló-4
