Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 8. szám
— gyakran sújtja vízbőségből eredő árvíz és belvíz, vagy vízhiány miatti aszály. A folyók forrásvidéke és vízgyűjtő területük nagyobbik része (a Zagyva és a Zala kivételével) a szomszédos államok területén fekszik. Emiatt éves átlagban a felszíni vízkészlet 96%-a, a nyári kisvizek idején 99%-a külföldről érkezik az országba. Az ország területére hulló csapadékvíz menynyisége sokéves átlagban 58 milliárd m3, amely egyenlőtlen eloszlású. A felszíni vízkészletek területi megoszlása is nagyon egyenlőtlen, 90%-a három nagy folyó, a Duna, Dráva és a Tisza medrében összpontosul. Vízkészlet-szempontból az ország legvízszegényebb része a Tisza-völgy. A felszíni vízkészletek döntő többsége közepesen szennyezett. így a Duna teljes hosszában, a Tiszának a Szamos és a Sajó torkolata alatti szakasza, a Dráva alsó szakasza és a Maros. Erősen szennyezett a Sajó, a Séd—Nádor, a Dráva és a Zagyva felső szakasza, valamint több kis vízfolyás és csatorna. Tiszta víznek minősül a Tisza a Sajó torkolata fölött és az Eger torikoláta alatt az országhatárig, a Körösök vízrendszerének nagy része, a Bódva, a Keleti-főcsatorna, a Balaton nyílt víztömege és a Rába. Az ország felszín alatti hasznosítható vízkészlete (a talajvíz és hévíz menynyiségét figyelmen kívül hagyva) kereken évi 5 milliárd m3-re becsülhető. Mintegy 60%-a eltérő típusú és menynyiségű lakossági, ipari, vagy mezőgazdasági eredetű szennyezésnek van kitéve. Jelenleg a 'kitermelt víz mintegy 85—90%-a csak kezelés után kerülhet felhasználásra. Az üzemelő vízművek vízbázisainak 5—7%-a károsodott használhatatlan mértékig. Számottevő, a védelmet igénylő hazai ásvány-, gyógy- és termálvíz-kincs. A kitermelhető hévízkészlet hasznosításának hatásfoka kicsi, mintegy 20%. összefoglalóan megállapítható, hogy a felszíni és a felszín alatti vízkészletek mennyiségi jellemzői belátható időn belül országosan és nagy régiókat tekintve nem jelenthetnek küszöbértéket a hasznosítás szempontjából. A vízszükségletek kielégítése eddig biztosította a népgazdaság arányos fejlődését, vízhiány csak átmenetileg, aszályos időszakban, városokban, vízben különösen szegény területeken következett be. Az ország egészét tekintve a vízkészletek — megfelelő gazdálkodással — hosszú távon biztosítják a reális vízszükségletek kielégítési lehetőségét. A készlet időbeli és területi eltérő eloszlása miatt azonban a lehetőségek területenként korlátozottak. Az ipari és mezőgazdasági körzetekben a vízkészletek kihasználtsága a teljes kihasználáshoz közelít. A vízkészletek minőségének romló tendenciája miatt a jó minőségű vízkészletek használata fokozatosan korlátok közé szorul, a jó minőségű vízkészletek nagyobb hányada már igénybevételre került. Ennek következtében a víztermelési, kezelési, elosztási 'létesítmények fejlesztésének, működtetésének ráfordítás- és energiaigényessége erőteljesen növekszik. Ilyen okok miatt a „készlet-igény" mérlegben feszültségnövekedés tapasztalható. A társadalom egyre növekvő vízszükséglete alapvetően szükségessé teszi a vízzel való takarékos gazdálkodást, a számos esetben pazarló kitermelés és felhasználás korlátok köré szorítását, valamint a szennyeződés el'leni megelőző aktív védekezést, melynek feladatait akcióprogram foglalja össze. A program fő célkitűzései A vízzel való takarékos gazdálkodás és a vizek tisztasága fokozottabb védelme érdekében kijelölhető fő célok: — minden tevékenység során törekedni kell a frissvíz felhasználási arányának ésszerű gazdálkodással elérhető legkisebb mértékére; — hosszú távon biztosítani kell, hogy mind az emberi tevékenységek, mind pedig az élővilág számára a felhasználási célnak megfelelő minőségű vízkészlet mindenkor rendelkezésre álljon; —• az ivóvízminőségű felszín alatti vizet csak az ivóvíz, a háztartási, az élelmiszer- és gyógyszeripari, valamint az üzemi szociális célú vízszükségletek kielégítése után szabad más célra felhasználni, a készletek újratermelődésének határáig; — népgazdasági szinten el kell érni, hogy a vízhasználatok kielégítése érdekében eszközölt ráfordítások gazdaságosak legyenek; — a vízkészlet területi eloszlása és a szennyeződési veszélyeztetettsége alapján, differenciáltan meg kell valósítani a vizek védelmét; — a tudományos-műszaki fejlődést olyan irányba kell befolyásolni, hogy ciz alkalmazásra kerülő anyagok, eszközök, módszerek és létesítmények a vízkészletek kímélését, a környezeti megterhelés csökkentését eredményezzék. A program követelményrendszere A frissvizhasználatok mérséklése — A gazdasági-társadalmi fejlődés várható üteme mellett a lakossági ivóvízszükséglet 2000-ig a jelenlegi 440 millió m3/év-ről 800 millió m3/év menynyiségre nő és az 1 főre jutó napi fogyasztás 140 literről 200—220 literre emelik ed ik. Az ivóvíz-minőségű vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás érdekében a vízhasználatok műszaki feltételeinek korszerűsítésével és a fogyasztói magatartás megváltoztatásával a lakossági vízhasználat növekedési ütemét mérsékelni kell. A víztakarékosságot a műszaki színvonal komplex fejlesztésével és a takarékos vízhasználatra törekvő lakossági magatartással kell megvalósítani. A közületek, intézmények ivóvíz-használatának növekedési ütemét a vezetékek jobb és folyamatos karbantartásával, víztakarékos szerelvények alkalmazásával és a takarékos vízhasználatra törekvő ösztönzéssel kell mérsékelni. — A népgazdaság frissvíz-használatának közel 70%-a ipari célokat szolgál. Ezen belül legnagyobb vízfelhasz-Képek az ÉRVV területéről-j
