Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 8. szám
dósának felügyeletét. A vízzel való takarékos gazdálkodás, de különösen a vízminőség-védelem hatékonyabbá tétele érdekében, a jogi szabályozásban a megelőzést kell előtérbe helyezni. A gazdasági és műszaki tervezésben arra kell törekedni, hogy a vállalatok és szövetkezetek gazdaságfejlesztési terveikben vegyék figyelembe, hogy vízszükségletük csak az alkalmazott technológia által indokolt mértékig elégíthető ki. Fontos feladat, hogy a gazdálkodó szervek belső üzemi vízgazdálkodási rendszerük kialakításánál, a termelési technológiáik megválasztásánál víztakarékos megoldásokat alkalmazzanak. A vízszennyező anyagokat ártalmatlanítsák, lehetséges esetekben pedig hasznosítsák. A program megvalósítását a kutatás, a műszaki fejlesztés és az ipari háttér megteremtésével, illetve bővítésével is elő kell mozdítani. Különösen fontos olyan építőipari technológiák kifejlesztése és alkalmazása, amelyek — amellett, hogy biztosítják a létesítmények rendeltetésszerű működését — megelő-A társadalmi-gazdasági fejlődés velejárójaként az elmúlt évtizedben megnőtt a víz iránti mennyiségi és minőségi igény, fokozódott a társadalom érzékenysége a vízkárokkal szemben, a víz szerepe környezeti tényezőként is növekedett. Sürget az idő, hogy a társadalmi szükségleteknek megfelelően a vízzel is — mint valamennyi más gazdasági erőfofrássail — előrelátóan gazdálkodjunk. A víz, mint természeti erőforrás felértékelődött, fokozódó igénybevétele növeli a vele kapcsolatos feszültségeket, amelyek csak megfelelő takarékossági program fegyelmezett végrehajtásával mérsékelhetők. A víztakarákosság és a víztisztaság fokozottabb védelme alapvető társadalompolitikai és népgazdasági érdek. Az élet minősége szempontjából a vízgazdálkodás szolgáltatásainak meghatározó szerepük van. Az ésszerű és takarékos vízhasználat, a víz minőségének fokozottabb védelme következetes, tervszerű munkával megvalósítható. A Minisztertanács mérlegelve a helyzetet, —• az Országos Vízügyi Hivatal, az Országos Tervhivatal és az Országos Anyag- és Árhivatal előterjesztése alapján — határozatot hozott a víztakarékosságról és a víztisztaság fokozottabb védelméről és jóváhagyta a végrehajtás programját. Az akcióprogram magába foglalja a vízgazdálkodás tervezésének és szabályozásának továbbfejlesztését és a vízzel való takarékos gazdálkodásnak, valamint a víz tisztasága fokozottabb védelmének rövid-, közép- és hosszú távú feladatait. A program az alábbi súlyponti kérdéscsoportokat taglalja: — a víz takarékos felhasználását célzó műszaki, gazdaságszervezési megoldásokat, ezek összefüggéseit a termelési technológiákkal, hatásukat a zik a környezeti ártalmakat és egyszerűsítik a karbantartást. 7. A vízügyi oktatásban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a programból adódó feladatok, követelmények ismertetésére és alkalmazására. 8. A program végrehajtását — a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló program beszámoltatási rendszerével összehangolva — a Gazdasági Bizottság ellenőrzi. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a gazdaságos anyagfelhasználási program beszámolási rendjével egyidejűleg számol be az akcióprogram végrehajtásának helyzetéről. 9. A Minisztertanács felkéri a Magyar Tudományos Akadémiát, az érdekképviseleti és társadalmi szerveket, hogy segítsék elő a program céljainak és feladatainak megvalósítását. 10. Gondoskodni kell arról, hogy a programot és a végrehajtás tapasztalatait a sajtóban, a rádióban és a televízióban folyamatosan ismertessék. Lázár György s. k., a Minisztertanács elnöke vízminőség és a vízgazdálkodás folyamataira ; — az ágazati és ágazatközi szabályozás jelenlegi eszközeinek azon kérdéseit — az ár- és díjrendszert, az ösztönzés és szankcionálás gazdasági eszközeit, a gazdálkodás korszerűsítésének egyes elemeit és irányait — ame-A víz az ember életének és termelő tevékenységének nélkülözhetetlen természeti eleme, alapvető feltétele. Egyaránt lehet tápanyag, nyersanyag, gazdasági termék és gyógyvíz, helyzeti- és hőenergiája ellátási, termelési és szállítási célokra hasznosítható. Jelenléte, vagy hiánya befolyásoló hatással van a társadalom életére. Ezért a vízhasználatok szabályozása — a vízzel való takarékos gazdálkodás és a vizek minőségének védelme — a vízgazdálkodás népgazdasági és ágazati célkitűzése. A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény előírja, hogy a vízhasználat során takarékosan kell eljárni, továbbá a vizeket minden olyan behatástól védeni kell, ami mennyiségi vagy minőségi szempontból káros lehet azok rendeltetésszerű felhasználására. A gazdasági és társadalmi élet folyamatai egyre érzékenyebbek a vízhiányokkal, a vízminőség romlásával és a vízkárokkal szemben. A hasznosítható vízkészletek a szükségletekhez mérten, területenként eltérő mértékben korlátozottak, nagyságuk szélsőségesen ingadozó és minőségük a fokozódó használat hatására helyenként romlik. A vízszükségletek és a víz-Iyek elősegítik a vízzel való hatékonyabb gazdálkodást; — a vízgazdálkodás tervezési rendszerének olyan irányú továbbfejlesztését, amely hatékonyabban biztosítja a víz sokoldalú, takarékos használatának ágazati koordinációját és ezek pénzügyi feltételeit. A kormányhatározat és az akcióprogram abból indul ki, hogy reális lehetőségünk van az ország vízpatenciáljáinaik az eddigieknél még sokoldalúbb és hatékonyabb hasznosítására, miközben sürgősen gátat kíván vetni az egyes zónákban fellelhető pazarlásnak, a víz minőségét nem kellően kímélő használt víz (szennyezett víz) kibocsátásnak. Tovább erősíti (növeli) a közgazdasági elemek szerepét a vízgazdálkodásban, de rámutat arra, hogy az ökológiai adottságok figyelembevétele elsődleges kötelezettsége valamennyi vízfogyasztónak. Ebből következik, hogy a vízhasználat műszaki, gazdasági lehetőségeivel és korlátáival együtt vizsgálni kell az ökológiai viszonyokat is. A program végrehajtása mindenkit érint, aki vizet használ. Megvalósíthatósága tehát a vízfogyasztók munkájától függ. Természetes, hogy a nagyfogyasztók szerepe, felelőssége hatványozott. A kormány kötelezi az érdekelteket a szervezett, fegyelmezett együttműködésre, az öntevékeny kezdeményezésre fontos természeti erőforrásunk takarékos és környezetkímélő használatában. (Az akcióprogram rövid-, közép- és hosszú távú feladatait 1984-ben, 1-es számunkban közöljük.) készletek egyensúlyban tartása növekvő erőforrás-igénybevétellel jár. Az eddigi szabályozási beavatkozások eredményeként kedvező vízgazdálkodási feltételek alakultak ki az ország területének nagy részén. A vízkészletek és a vízszükségletek közötti egyensúly fenntartása, a víz valamennyi hasznos tulajdonságának szükségletek szerinti szabályozása, kiaknázása, a víznek, mint természeti erőforrásnak racionális hasznosítása alapvető és hosszú távú gazdaságpolitikai célkitűzés. A program alapja A vízkészletek nem kimeríthetetlenek, ezért a vízszükségletek kielégítése csakis a korlátozotttan előforduló javakkal való gazdálkodás szabályai szerint lehetséges. A rendelkezésre álló vízkészlet korlátozottsága szükségessé teszi annak gazdaságos készletezését, szétosztását, hatékony védelmét. A víztakarékossággal és a vizek minőségi védelmével kapcsolatos program követelményrendszerét alapvetően az oiszág vízföldrajzi és vízföldtani helyzete határozza meg. Az országot — sajátos vízföldrajzi helyzete és klimatikus viszonyai miatt KOVÁCS ANTAL ÁLLAMTITKÁR AJÁNLASA AKCIÓPROGRAM A VÍZZEL VALÓ TAKARÉKOS GAZDÁLKODÁSNAK ÉS A VÍZTISZTASAG FOKOZOTT VÉDELMÉNEK ÉRDEKÉBEN TEENDŐ RÖVID-, KÖZÉP- ÉS HOSSZÚ TÁVÚ FELADATOKHOZ 2
