Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 8. szám
O' -/£> A Minisztertanács döntése a vízzel való takarékos gazdálkodásról és a víztisztaság fokozott védelméről Й társadalom és a népgazdaság egyre érzékenyebb a vízhiányaikkal, a vízminőség romlásával és a vízkárokkal szemben. Ugyanakkor a hasznosítható vízkészletek a szükségletekhez mérten —■ területenként eltérő mértékben — korlátozottak, szélsőségesen ingadozók és minőségük a fokozódó használtat hatására romlik. A vízigények és a vízkészletek egyensúlyban tartása a népgazdaság erőforrásainak növekvő igénybevételével jár. A vízszükségletek kielégítése eddig kellően alátámasztotta a népgazdaság fejlődését, vízhiány csak átmenetileg, aszályos időszakban, egyes városokban, vízben különösen szegény területeken következett be. A felszíni és a felszín alatti vízkészleteink mennyiségi jellemzői belátható időn belül országosan és nagyobb régiókat tekintve nem korlátozzák a társadalmi és gazdasági szükségleteik kielégítését, a jó minőségű vízkészletek mennyisége azonban fokozatosan korlátok közé szorul. Ennek következtében a víztermelő, kezelő és elosztó létesítmények fejlesztésének, működtetésének ráfordítás- és energiaigényessége erőteljesen növekszik. A társadalom növekvő vízszükséglete alapvetően szükségessé teszi a vizekkel való takarékosabb gazdálkodást, a számos esetben pazarló kitermelés és felhasználás korlátok közé szorítását, valamint a szennyeződést megelőző aktív védekezést. A Minisztertanács a vízzel való takarékosabb gazdálkodás érdekében és a víz tisztaságának fokozottabb védelmére a következő programot hagyta jóvá: 1. A program célja, hogy a vízszükséglet-kielégítést szolgáló fejlesztéssel együtt a vízfelhasználásban megteremtse az ésszerűbb gazdálkodás feltételeit, s ezzel elősegítse, hogy a felhasználási célnak megfelelő minőségű vízkészlet rendelkezésre álljon. A vízzel való takarékosabb gazdálkodást és a víz tisztaságának fokozottabb védelmét gazdaságszervező tevékenységgel és ösztönző közgazdasági eszközökkel egyaránt elő kell segíteni. Ennek keretében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a vízfelhasználással és vízvédelemmel összefüggő műszaki, gazdasági és jogi szabályozásra, gazdasági és műszaki tervezésre, valamint a kutatás, a műszaki fejlesztés és az ipari háttér összehangolt tevékenységére. 2. A program céljainak megvalósítása folyamatos feladat. A kezdeti szakaszban a fő figyelmet gazdaságszervező tevékenységre, valamint olyan közgazdasági környezet kialakítására kell fordítani, mely a jelenleg meglevő pazarlást mérsékeli vagy megszünteti, a vízzel való ésszerű gazdálkodást előmozdítja és biztosítja vízvagyonu-nk védelmét is. 3. A Minisztertanács tudomásul veszi, hogy a program előkészítése keretében — a vízzel való takarékos gazdálkodásra és a víz minőségének fokozottabb védelmére — az irányító szervék és gazdálkodó szervezeték számára akcióprogramot dolgoztak ki, s egyetért azzal, hogy az akcióprogram a gyakorlati tapasztalatok alapján folyamatosan bővítésre kerüljön. 4. Az akcióprogramnak megfelelően, a vízzel való takarékosabb gazdálkodásra és a víz tisztaságának fokozottabb védelmére irányuló feladatok kijelölésénél az alábbi főbb szempontokat kell figyelembe venni: — az ivóvízminőségű, felszín alatti vizéket csak az ivóvíz, a háztartási, az élelmiszer- és gyógyszeripari, valamint üzemi-szociális célú vízszükségletek kielégítése után indokolt más célra felhasználni ; — az ivóvízminőségű vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás érdekében a vízhasználatok műszaki feltételeinek korszerűsítésével, a vezetékek folyamatos karbantartásával, víztakarékos szerelvényék alkalmazásával és más, arra alkalmas eszközökkel el kell érni a lakossági vízhasználat növekedési ütemének mérséklését; — az iparban különös figyelmet kell fordítani a legnagyobb vízfelhasználó — a villamosenergia-ipar — hatékony és gazdaságos vízgazdálkodásának fejlesztésére. Az egyéb ipari felhasználóknál törekedni kell a kevésbé vízigényes gyártási technológiák alkalmazására, az ivóvíz technológiailag nem indokolt használatának megszüntetésére; a zárt vízgazdálkodási folyamatok kialakítására; tisztított szennyvizek ipari célra való felhasználására; — mezőgazdaságban a takarékos vízhasználatot elsősorban az állattartási és egyéb mezőgazdasági üzemi tevékenységek vízszükségletével összefüggésben kell megvalósítani; — a településeken az ipari és mezőgazdasági létesítmények működtetésénél, továbbá fejlesztésénél a jelenleginél nagyobb figyelmet kell fordítani a szennyvíz tisztítására, valamint a vízminőség védelmét szolgáló szabályozásra; —• elő kell segíteni a vízfelhasználással kapcsolatos hulladékok és melléktermékék széles körű hasznosítását, visszavezetését a nyersanyagkörforgalomba. 5. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének kiemelten fontos feladata, hogy a vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozottabb védelmének piogramja a vízhasználatok teljes folyamatában felügyeleti és ágazati hovatartozástól függetlenül érvényesüljön. A népgazdasági tervezésben és irányításban, különösen a beruházási döntéseknél, valamint a közgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztésénél, érvényesíteni kell a víztakarékosság és a vízminőség-védelem követelményét. Az illetékes irányító szerveknek elő kell segíteni a víztakarékosság és a vízminőség-védelem anyagi-műszaki feltételeinek a megteremtését. 6. A program végrehajtásában fontos szerepe van a műszaki-gazdasági és jogi szabályozás továbbfejlesztésének, melynék keretében hatékonyabbá kell tenni az ipari üzemek vízgazdálko-4. 4 Az Északpesti Szennyvíztelep
