Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 7. szám
Nagy értekeink a felüdülést nyújtó vizek Ha kezünkbe vesszük a lexikont vagy a megfelelő szakkönyveket azzal a szándékkal, hogy tömör megfogalmazásban információt kapjunk a vízről, szinte mindenütt utalást találunk ennek a fontos természeti tényezőnek az ember számára felüdülést nyújtó szerepére is. Közismert igazság, hogy a kikapcsolódás után vágyódó embert már a tisztán csobogó víz puszta látványa is felüdíti, legyen az akár egy fürgén kígyózó hegyi patak vagy egy lomhán hömpölygő folyó, akár pedig egy — a természet által teremtett vagy az ember által létrehozott — tó. A folyók, tengerék, tavaik, patakok, források szépsége írókat, költőket, festőket ihlet meg és keríti hatalmába napjainkban is éppenúgy, mint évszázadokkal ezelőtt. Aligha tekinthető véletlennek, hogy Anakreom talán egyetlen dalából sem hiányzik a pajkosan előbukkanó tiszta csermely, mint a nyugalom és a felüdülést nyújtó természet jelképe. Nem véletlen tehát, hogy valamennyi_ természeti adottság közül a legintenzívebb üdülési felhasználással a víz menti területek, illetve maga a vízfelület jelentkezik. Ezt jól bizonyítja az a körülmény, hogy az üdülőkörzetek legtöbbje víz mellett létesült. A vízparti üdülés jelentőségét az is növeli, 'hogy a nagy felületű víztükör — páratartalom-szabályozó képessége révén — kellemessé, sőt gyógyhatásúvá teszi környezetének a levegőjét, kedvezően befolyásolja a helyi éghajlatot, az ún. mikroklímát. A Balatonból például meleg nyári napokon 8—10 mm-nyi víz is elpárolog. 'Ha figyelembe vesszük a tó 600 km2 felületét, akkor ez azt jelenti, hogy napi 6 millió m3 víz kerül pára alakjában a környék légterébe. A folyók és tavak vize gyakran ad otthont a vízi sportok hódolóinak és a horgászat kedvelőinek is, akiknek tábora igen jelentős. Az utóbbi 1—2 évtizedben a bélés külföldi üdülőforgalom ugrásszerűen megemelkedett és a folyamat az elkövetkező időkben is növekvő irányzatot mutat, többek között a szabadidő növekedése miatt. A nyári csúcsforgalom tavaink üdülőkörzeteiben már jelenleg is eléri a 700—800 ezer főt (ennek zöme a Balaton térségében jelentkezik), a prognózisok szerint pedig 10—20 éven belül megközelíti az 1,3 milliót. Idegenforgalmunk távlati fejlesztésének feltétele a lakossági és a nemzetközi turizmus országhatárokon belüli összehangolt, harmonikus, a környezetvédelmi szempontokra figyelő fejlesztése. Ennek mennyiségi, 'minőségi, térbeni és időbeni megteremtése körültekintő és differenciált fejlesztő tevékenységet igényel, a kínálatbővítés, a területfejlesztés, a hatékonyság stb. szempontjainak állandó és fokozott szem előtt tartásával. E tevékenység nélkül pl. a Balaton-régió oly súlyos környezeti terhelésnek lenne kitéve, amely már előnytelenül hatna vissza az idegenforgalomra és a távlati elképzelések meghiúsulását jelentené. A nemzetközi idegenforgalom terén hazánk vonatkozásában csupán Budapest és a Balaton jelent számottevő vonzerőt. Csak e területek kínálatának bővítésével a fokozódó nemzetközi versenyben idegenforgalmunkat már alig tudjuk fokozni. A pótlólagos vonzerőknek az idegenforgalomba való bevonása tehát elsőrendű követelménnyé vált. A kínálati elemek tervszerű és fokozottabb fejlesztésével, az egyes tájegységek komplex kiépítésével, pótlólagos kínálati elemek felhasználásával, a kínálat megfelelő allokációjával az idegenforgalomból eredő környezetkárosítást — ami elsősorban a zsúfoltsággal függ össze — csökkenteni lehet. Mindezek meggyőzhetnek bennünket arról, hogy az üdülőterület-fejlesztésben rendkívül fontos szerepe van a vízgazdálkodásnak. HOGYAN TOVÁBB A tervszerű üdülőfejlesztés érdekében alapvető követelmény a vízgazdálkodás terén is azoknak a lehetőségeknek a feltárása, amelyek módot nyújtanak az eddig koncentrált üdülés arányosabb területi elosztására, valamint a növekvő igények kielégítésére. üdülőterületeik alakultak 'ki szerte az ország ban a természetes és mesterséges tavak, a folyók, csatornák és holtágak mentén. A tavaik mentén levők között különleges helyet foglal el a balatoni üdü'lőkörzet, melynek fejlesztése megkülönböztetett figyelemmel történik. Ugyancsak a kiemelt üdülőkörzetek között szerepel a Velencei-tó, valamint a Duna-kanyar. A Ráckevei Duna és a Közép-Tisza-vidéki üdülőkörzet is a kormány által jóváhagyott regionális rendezési tervek alapján fejlődik. Az említetteken kívül az országban mintegy 60 országos és regionális vonzatú s mintegy ugyanennyi helyi jelentőségű vízparti üdülőterület alakult ki. A fürdésre alkalmas vízpartokat általában spontán módon vették birtokba, így a szervezett kiépítés és fejlesztés legtöbb esetben csak követő jellegű volt. Az újonnan bevonásra kerülő üdülőterületek szerepe — különösen a helyi jelentőségeteké —, hogy viszonylag nem nagy távolságra, tehát könnyen elérhetően lehetőségét nyújtsanak kulturált körülmények között a pihenésre, a felüdülésre kedvező természeti környezetben. A fejlesztésnél elsősorban olyan lehetőségeket kell feltárni, amelyek nem igényelnek jelentős, nagy költségkihatással járó művi beavatkozásokat. Fentieknek megfelelően újabb vízfelületek üdülésre való bevonására az ország területén a már meglevőkön kívül sok helyen van mód. Legtöbb lehetőség a Körösök mentén, a Tisza felső szakaszán van, ahol maga a folyó, de a holtágak is bekapcsolhatók. További lehetőséget több nagyobb folyónk is nyújt (Duna alsó szakasza, Rába, Hernád, Bodrog stb.). Tavak, tározók a Mecsek térségében, valamint a Mátra és a Bükk alján jelentenek potenciális üdülési lehetőséget. Mindezeken túl a kavicsbányák is jól hasznosíthatók ilyen célokra. A Duna—Tisza köze kivételével a potenciális vízfelületek szinte egyenletesen fedik le az ország területét, tehát igen nagy szerepet játszhatnak az üdülés területi széthúzásában és mennyiségileg alkalmasak lehetnek a Balaton tehermentesítésére. A vízfelületek egy részének értékét növeli, hogy dombvidéki tájakon, erdős térségekben helyezkednek el. A vízparti üdülés feltételeinek megteremtéséhez természetesen számos olyan feladatot kell egyidejűleg megoldani, amely egymagában is jelentékeny munkát jelent. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy valamennyi tényező mindegyikének egyidejű számbavételével biztosíthatjuk csak a vízparti üdülés-pihenés zavartalanságához szükséges feltételeket. Itt kell említést tennünk arról a korábbi helytelen szemléletről, mely az első üdülőterület-fejlesztési tervek kidolgozásánál érvényesült. Ezekben a tervekben ugyanis csak a terület vízellátását és szennyvízelvezetését, néha a part védelmét tárgyalták és egyéb vízgazdálkodási feladatok kielégítését még igényként sem vetették fel. örvendetes, hogy az utóbbi időben készült és napjainkban készülő regionális tervekben a vízgazdálkodás teljes feladatköre (árvízvédelem, vízszintszabályozás, vízminőség-védelem, vízrendezés stb.) kidolgozásra kerül és fokozatosan meg is valósul. A vízgazdálkodás területét érintő üdülőterület-fejlesztés kérdéseit számba véve utalnunk kell a termálvíz üdülési hasznosítására is, melynek potenciális lehetőségei hazánkban rendkívül kedvezőek, miután — kevés kivételtől eltekintve — az országnak majdnem az egész területén nyerhető termálvíz. Ez szinte az egyetlen olyan adottsága az országnak, ami nemzetközi viszonylatban is versenyképessé tehető. A termálvízre telepített gyógyászat — szolgáltatásai révén a „láthatatlan” export-tevékenységével — az árukivitelnél kedvezőbb valutaszerző eszköz lehet. Elősegítheti az üdülési idény meghosszabbítását és a szociálturizmus feltételeinek bővítését. MEGOLDÁSRA VÁRÓ FELADATOK A vízparti üdülőterületek fejlesztésénél alapvető követelményként kell szem előtt tartani azt a körülményt, hogy a területi tervezésben csak addig a határig szabad elmenni az üdülőlétszám kialakításával, ameddig az nem eredményez olyan terhelést, mely kedvezőtlenül befolyásolná az érintett „vízbázist", mint ahogy ez a Balaton esetében sajnos, bekövetkezett. A helyes területi tervezés fontos kritériuma a környezet — esetünkben a vízikörnyezet — egyensúlyának fenntartása, a gazdasági fejlesztés körülményei 'között is. Az egyensúlynak pedig olyannak kell lennie, hogy az ne a tű20
