Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 7. szám
rési határok túllépése és a költséges visszaalakítás szélsőségei közt álljon újra meg újra helyre, hanem stabilizált folyamatokon, valamint a gazdasági igények és a természet lehetőségei közti összefüggések pontos ismeretén kell nyugodnia. Annak érdekében, hogy a vízparti jellegű üdülőterület-fejlesztésnél helyesen járunk el, tekintsük át azokat a legsúlyosabban jelentkező problémákat, amelyekre célszerű odafigyelni. 1. Alapvető feladat a vizek minőségének védelme, mivel ez az elsődleges feltétele a tartós vonzerőnek. Ehhez elengedhetetlen a tóhoz, tározóhoz tartozó egész vízgyűjtő veszélyforrásainak, ezek változásának előrejelzése, vízminőség-védelmi regionális terv készítése és ennek alapján a szükséges beavatkozások megtervezése. Fokozódó veszélyt jelent szinte minden egyes vízgyűjtőn a mezőgazdaság kemizálásábó! eredő tápanyagdúsulás, a települések lakosságának és üzemeinek tisztítaílan szennyvize, a véletlen jellegű szennyeződések (pl. csőtörés olajvezetékeknél) stb. Komplex jellegű hatásvizsgálatra van tehát szükség ahhoz, hogy megbízható alapunk legyen a víz minőségi romlásának megakadályozását célzó intézkedések megtételéhez. Itt nyomatékosan szükséges hangsúlyoznunk, hogy mindig a prevencióra kell törekednünk, mivel az utólagos korrekciók rendkívül költségesek. El kell érni, hogy a tavak, tározók, vízfolyások vonatkozásában épüljön ki a vízminőség-eJJenőrzés fizikai-kém iái ellenőrző- és felügyeleti szervezetén belül a vízminőség biológiai ellenőrzési rendszere is, ami nagyon megbízható adatokat szolgáltat a vízi szervezetek összetételének és populáció-dinamikájának a változásával kapcsolatban, de pl. a nehézfémek halmozódásának és egyéb káros folyamatok mértékének a jelzésével a vízben, a vízinövényekben és az iszapban is. 2. Szükség szerint gondoskodni kell a meder partjainak megfelelő kialakításáról és védelméről, az üdülési, vízügyi-műszaki, esztétikai és környezetvédelmi követelmények figyelembevételével. fontos a 'kotrás és feltöltés helyes arányainak kialakítása is, mivel ezek révén értékes közterületek 'nyerhetők. Messzemenően szem előtt kell tartani, hogy a part és a meder kiépítésének módszere és eszközei maximálisan szolgálják a víz öntisztító képességének növekvő mértékű érvényesülését. 3. További feladat a víz mennyiségének védelme és szintjének szabályozása a vízkészletek fokozódó hasznosítása miatt, mivel egyre több beavatkozás szükséges, főleg az üdülés érdekében. A vízpótlás történhet saját vízgyűjtőről pl. a Velencei-tónál a megépült zámolyi és pátkai tározókkal, vagy idegen vízgyűjtőről, amint azt a Fertő tónál tervezik. Tározók esetében a vízszinttartást a tározó hasznosítási üzeme befolyásolja. A tavak, tározók leeresztőkapacitásának megfelelő 'kiépítése közvetlenül a vízszimttarftást, közvetve pedig a vízmennyiség-szabályozást szolgálja. 4. Az üdülőkörzet vízgyűjtő területén elengedhetetlen követelmény a vízfolyások rendezése és a talaj védelme. A vízgyűjtő területen végzett komplex meliorációs munkák — azon túlmenően, hogy védik a talajt és számottevően javítják a termelés feltételiéit — az adott tó, vízfolyás vagy tározó vízminőségét is védelmezik azáltal, hogy a csapadékvíz rendezett elvezetésével a hordalékképződést és az értékes tápanyagoknak a tóba, tározóba való bemosódását is nagymértékben csökkentik. 5. Az üdülőterület-fejlesztés szempontjából igen nagy jelentősége van a belsőség/ csapadékvíz-elvezetésnek is. Sajnos, ma még sok helyen tapasztalható, hogy a növekvő beépítés és burkolt felületek (utak, parkolók, járdák) miatt a meglevő —- sok esetben karban sem tartott — árkok nem képesek a vizet levezetni és emiatt elöntések keletkeznek. 6. Elengedhetetlen követelmény a víziközmű-ellátás terén jelentkező igények kielégítése, azaz a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízellátás, valamint a keletkező szennyvíz elvezetése és tisztítása, lehetőleg úgy, hogy a kettő közötti arány (olló) időben ne növekedjék. Ez utóbbi szempont érvényesítése azért fontos, mivel ellenkező esetben bekövetkezhet az üdülést szolgáló tó vagy tá rozó el szé n n у ez cdése. Az üdülőkörzetekben a vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás korszerű megoldása érdekében nagyobb súlyt kell helyezni a regionális viziközmürendszerekre, különös tekintettel a vízbeszerzés és szennyvízelhelyezés műszaki problémái, valamint az egyre növekvő idényterhelés és a szinte alig változó idényen kívüli, őslakossá gi igény miatt. Itt kell megemlíteni, hogy az üdülőkörzetekben jelenleg mintegy 1,2 millió fő, távlatban pedig több mint 3 millió fő idényeilátásáró! kell gondoskodni. A kettős főművi ellátás (beruházás, üzemelés) óriási feladatokat jelent és igen nagy költségkihatássá! jár, ezért olyan megoldásokat kell keresni, melyek mellett a kiépített kapacitások gazdaságosan kihasználhatók az üdülési idényen kívüli időszakokban is. EREDMÉNYES BEAVATKOZÁS A VELENCEI-TÓ ÉLETÉBE Az üdülést szolgáló vizek gondozása terén végzett munkák sorából példaként érdemes kiemelnünk a Vélencei-tó megfiatalításával kapcsolatos erőfeszítéseket. Közismert, hogy a Velencei-tó — Földünk sok más tavához hasonlóan — elöregedett. A természet önmaga teremtett olyan helyzetet a tó életében, amely sürgetővé tette az ember gyógyító beavatkozását. A tó erősen feliszapolódott és a benne megindult eutrofizálódás kedvezőtlen következményekkel járt. A beteg tó megfiatalitását célzó intézkedéseket körültekintő vizsgálódások előzték meg, amelyekkel kapcsolatban ma már bátran elmondhatjuk, hogy ezek azért bizonyultak hatékonyaknak, mert komplex szemléletből és helyes ökológiai megfontolásokból fakadtak. Ezt azért célszerű kihangsúlyoznunk, mert sok-sok tapasztalat azt bizonyítja, hogy amennyiben a környezetvédelmi Intézkedéseik mozaiikszerűek és csak egyegy részfeladat elszigetelt megoldására vonatkoznak — figyelmen kívül hagyva az ok és okozati összefüggések láncolatát —, nem hozhatják meg a kívánt eredményt, sőt számos esetben káros következményekkel járnak. A Velencei-tó rendezésére, illetve fejlesztésére vonatkozó koncepció példaként szolgálhat arra, hogy az ilyen jellegű feladatok megoldását célzó elgondolásokat miként kell kialakítani úgy, hogy azok hosszú távon is megállják helyüket. Az elgondolás lényege az volt, hogy a tó végleges megmentését csak az egész vízgyűjtő területére kiterjesztett ésszerű és komplex környezetvédő tevékenységgel és hatékony, hosszú távú ágazatközi együttműködéssel lehet és kell biztosítani. A kedvező hidrobiológiái folyamatok előmozdítása érdekében megoldásra váró konkrét környezetvédelmi feladalok lényegét a kialakított koncepció az alábbiakban foglalja össze: — a tóban felhalmozódott rendkívül sok szerves anyagot tartalmazó iszap, továbbá a víz minőségét károsan befolyásoló nád és egyéb vízinövények eltávolítása ; — a kommunális szennyvizek tóba történő bejutásának megakadályozására szükséges csatornahálózat és szennyvíztisztító kapacitás kiépítése; — vízminőségvédelmi funkciót ellátó kisebb tározók telepítése a vízgyűjtő vízfolyásaira; — a tó vízszintingadozásána'k kiküszöbölése az ehhez szükséges tározók megépítése és a leeresztő zsilip korszerűsítése révén; — a teljes vízgyűjtőre kiterjesztett tervszerű meliorációs tevékenység érvényesítése ; — a vízgyűjtő területén szükségesnek látszó erdősítési és fásítási program végrehajtása; — a tó vízminőségét károsan befolyásoló szennyező források fokozatos csökkentése, Ül. teljes kiküszöbölése a vízgyűjtő egész területén. Az itt körvonalazott feladatokból célszerűnek látszik röviden áttekinteni azokat, amelyek az utóbbi időben kerültek egyre inkább előtérbe. Erősödő követelményként jelentkezik az az igény, hogy a környezeti veszélyforrások lehetséges csökkentése érdekében szükséges a nagyüzemi állattartó telepeknek áttérniök környezekímélőtechnológiákra, vagy első lépésként fokozatosan meg kel! oldaniuk a hígtrágyáié szakszerűbb és környezetet kevésbé szennyező kezelését, tárolását és elhelyezését. Törekedni kell a szerves trágya mezőgazdasági vagy egyéb célú hasznosítá sá ra. A műtrágya és növényvédő szer dózisának optimális szintre való lecsökkentésével lehet és kell elérni, hogy az élő vizekbe csak elviselhető mértékű kemikáliák juthassanak be. A vízgyűjtő területen tervezett komplex meliorációs munkák — azon túlmenően, hogy védik a talajt és számottevően javítják a termelés feltételeit — a tó vízminőségét is védelmezik azáltal, hogy a csapadékvíz rendezett elvezetésével a hordalékképződést és az értékes tápanyagoknak a tóba való bemosódását is nagymértékben csökkentik. A Velencei hegység lábainál kialakult üdülőtelepek a korábbi szőlőhegyekből nőttek ki, és konzerválták az erózióvédelem szempontjából rendkívül káros 21
