Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Д felhasználható vízkészletek „növekedése” az NDK-ban A víz — a többi természeti kincshez hasonlóan — az NDK-ban sem áll korlátlanul rendelkezésre. A csapadék éves középértéke 605 mm, hazánk 108 179 km2 nagyságú területén egyenlőtlenül oszlik el (I. a 3. oldalon levő — izohiétákkal ábrázolt — csapadéktérképet). Ebből kitűnik: A csapadékszegény részeken (a Harz Hegység és a Thüringiai Erdő szélvédett oldalán) a csapadékmennyiség 500 mm, illetve helyenként valamivel 450 mm alatt van, a Harz magasabb fekvésű területein ugyanak-A vízkészlet mintegy ötven százaléka felszín alatti vizek közvetítésével áramlik a folyókba. Ezen évi 8,7 milliárd m3 hasznosítható állandó vízkészlet tározással kereken évi 10 milliárd m3-re növelhető. Az NDK feltárható talajvízkészletei évi 4,5 milliárd m3-re becsülhetők. Az NDK-ban 1980-ban átlagosan a potenciális készlet 44%-át, illetve a stabil készlet 77%-át hasznosították (beleértve a tározott vízmennyiségeket is). Koncentrált iparvidékeken a víz ma már háromtól hétszeres, ismételt felhasználásra kerül. E magas fokú vízfelhasználással az NDK a fejlett ipari államok közé tartozik. Az éves vízigény 7,7 milliárd m3. Ebből az ipar 5,1 milliárd m3-rel, a mezőgazdaság 1,4 milliárd m3-rel, a lakosság pedig 1,2 milliárd m3-rel részesedik. Az 1970 évvel összehasonlítva 116%-os a növekedés. Az 1970-es évek elején még 4—5%-cs évi növekedéssel számoltunk. Jelenleg a racionális vízfelhasználási módszerek és szabályozók bevezetésével ez az érték 1,6%-ra csökkent. így az 1976— 1980 időszakban a 31,5%-kal növekedett ipari termelést ugyanakkora vízmennyiség felhasználásával valósítottuk meg, mint a megelőző ötéves tervidőszakban a kisebb termelést. Az 1976— 80 évekre szóló ötéves tervünk 20%-os fajlagos ipari vízfelhasználás-csökkentést irányzott elő. A tényleges csökkenés 26,5% volt; ez évi 230 millió m3 vízmegtakarítást jelent. A jelenlegi (1981—85 időszakra szóló) ötéves tervünk 5,3 milliárd m3 kielégítendő ipari vízigényt határoz meg. Ez azonban csak akkor biztosítható, ha a termékegységre vetített fajlagos vízfelhasználás további 25%-kal csökken. A mezőgazdaságban — a jelenlegi fogyasztáshoz viszonyítva — a hektáronkénti öntözővíz-felhasználás 10— 15%-os csökkentését tervezzük. A lakosság, az ipar és á mezőgazdaság továbbra is emelkedő vízigénye és vízfogyasztása megköveteli: fordítsunk kor évi 1400 mm, a déli középhegységekben (Thüringiai Erdő és Érchegység) évi átlagban 1000—1200 mm. A VÍZKÉSZLETEK ÉS VÍZHASZNÁLATOK ALAKULÁSA A 163 mm-es felszíni lefolyás évi 17,7 milliárd m3 összes lefolyással egyenértékű: nagyobb része az Elba vízgyűjtőjén át hagyja el az NDK területét, kisebb része közvetlenül a Keleti-tengerbe ömlik, illetve egyéb vízgyűjtőkön át távozik (1. táblázat). mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban nagy figyelmet az NDK felhasználható vízkészleteire. Az 1975 előtti években ez lényegében új völgyzáró gátak és tározók, valamint a még nem hasznosított felszín alatti vízkészletek feltárása útján történt, így egyes folyók vízgyűjtőin nagyobb együttműködő tározórendszerek alakultak ki. Ezek közül a legjelentősebb a Harz-hegység keleti részén működő völgyzárógátrendszer: fő létesítménye a Rappbode völgyzáró gát. Ebből a rendszerből Magdeburg, Halle és Leipzig megyék távvezetéken keresztül napi 100 000 m3-t jóval meghaladó ivó- és ipari vizet kapnak. A Rappbode az 1945 óta létesült legnagyobb völgyzáró gát, tározótere 109 millió m3, falazott gátja pedig a legmagasabb (106 m) az NDK-ban. A felszín alatti vizeket — általában kedvező minőségi mutatóik miatt — elsősorban a szigorú minőségi követelményeket támasztó vízhasználatokra, (elsősorban az ivóvízellátásra) tartjuk fenn. Ez idő szerint az indokolható műszaki-gazdasági ráfordításokkal kitermelhető felszín alatti vízkészletek az NDK-ban már mintegy 70%-ban fel vannak tárva. Ezek biztosítják a lakossági vízellátás mintegy 70%-át. Az iparban és a mezőgazdaságban a felszín alatti vizek részvétele kb. 15% üli. 25%. Az 1970-es évek elején az NDK népgazdaságában az újratermelés objektív feltételei megváltoztak. Áttértek az intenzív gazdálkodási módszerekre és eljárásokra. Ezt a vízgazdálkodásban főként az alábbiak tették szükségessé: — A vízigények évi 4—5%-os növekedési rátájából arra lehetett következtetni, hogy belátható időn belül a stabil (biztosított) vízkészletek közel 100%-os igénybevételére kerül majd sor. Folyók egész sorának vízgyűjtőjén, mindenekelőtt a lakosság és ipar agglomerációs területein, a vízigény már lényegesen meghaladta a természetes vízkészletet. — Egyre nehezebb volt jó hidrológiai, geológiai és gazdasági előfeltételekkel rendelkező helyeket találni a völgyzáró gátak és kapcsolódó létesítményeik számára. Nagyobb tározók építésére már csak szórványosan maradt lehetőség. — A vízgazdálkodási létesítmények együttes áHóalapjainak bruttó értéke 1975-ben elérte a 45 milliárd márkát s az NDK népgazdaságában a termelő ágazatok összes állóeszközének 12%-át tette ki. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium felügyelete alá 5300 vízmű tartozik 87 000 km összhosszúságú vízvezetékkel; 930 városi, Mill kommunális szennyvíztisztító telep 31 000 km összhosszúságú csatornahálózattal. Ehhez járul 30 800 km összhosszúságú vízfolyás 2720 duzzasztóművel és zsilippel; 4300 km összhosszúságú árvédelmi töltés és 165 szivattyútelep. A 190 völgyzáró gátas és egyéb tározóból 123 az NDK alapítása óta létesült. — Néhány természetes vizen a minőség a hasznosítást korlátozó tényező. Jelenleg vízfolyásaink kb. 66%-a, köztük a fontosabb vízfolyásokból a lakossági és ipari gócokba eső szakaszainak 75— 90%-a, szanálásra szorul. Ezekben nem értük el az ökológiai, ill. gazdaságilag optimális többszörös hasznosítás mértékét. Az összesen 13 200 állóvíz közüf mintegy 3000 hasonló állapotban van. KÖZÉPTÁVÚ CÉLKITŰZÉSEK A fentiek alapján meghatároztuk a vízgazdálkodás szocialista fejlesztése terén a jövőben követendő koncepciót jóváhagyólag tudomásul vette a NSZEP X. pártkongresszusa is. Ezzel kapcsolatban lényeges: AX. pártkongresszus irányelvei, az NDK 1981—1985 évekre előirányzott népgazdasági fejlesztésével kapcsolatosan a következő feladatot tűzték ki: a vízgazdálkodás dolgozói minden erejükkel törekedjenek a lakosság további biztonságos és jó minőségű ivóvíz-ellátására, az ipari vízellátás biztosítására a termelés dinamikus fejlesztése érdekében és a mezőgazdasági vízigények kielégítésére a termelés növelésére, nagy népgazdasági hatékonyság mellett, Ennek során elsőbbséget élvez a komplex lakásépítési programhoz kapcsolódó vízellátás és szennyvízkezelés. Ezt a feladatot a szocialista hatékonyság növelése útján kell elérni. Ehhez az NDK vízgazdálkodása az alábbi célokat kívánja megvalósítani: — a rendelkezésre álló vízkészletek növelése; — a vízgazdálkodási létesítmények teljesítőképességének javítása; — a víz racionális felhasználásának biztosítása valamennyi vízhasznosítónál; — a vízpazarlás kiküszöbölése és a vízveszteségek csökkentése; — a fajlagos vízigény mérséklése a népgazdaság valamennyi ágazatában. Konkrét népgazdasági feladatokra bontva ez az 1981/85. időszakra a következő célkitűzéseket jelenti: — további 1,3 milliárd m3/év felszín alatti víz hidrogeológiai feltárása; 1. táblázat Vízkészletek vízgyűjtők szerinti bontásban Vízgyűjtő terület Területhányad (km2) (%) Évi lefolyás vízoszlopban (mm/év) Vízkészlet km3/ év) Elba 78 300 72,2 160 12,6 Tengerpart 17 900 16,6 153 2,8 Odera 5 700 5,3 134 0,7 Többi folyók 6 300 5,8 249 1.6 NDK összesen 108 200 100,0 163 17,7
