Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 1. szám
Völgyzáró gátak és tározók 20 millió m3-t meghaladó tározótérrel 2. táblázat Folyó/vízgyűjtő Helység/megye Létesítmény Tározó térfogat (millió m3*) Tározó felülete (km2) üzembelépés éve Tározás célja Saale Bleiloch/Gera VG 215,0 9,2 1932 A, Ip, E Saale Hohenwarte/Gera VG 182,0 7,3 1941 A, Ip, E Rappbode Wenderfurt/Magdeburg VG 109,1 3,9 1959 A, Ip, E, Iv Trieb (Weisse Elster) Pöhl/Karl-Marx-Stadt VG 62,0 4,3 1964 A, Ip, E Pleisse (Weisse Elster) Borna/Leipzig T 49,4 2,5 1979 A, Ip Spree Bautzen/Dresden VG 44,6 5,6 1975 A, Ip Spree Spremberg/Cottbus VG 35,6 14,3 1970 A, Ip, E Helme Kelbra/Halle VG 35,6 14,3 1965 A, Ip Weida (Weisse Elster) Zeulenroda/Gera VG 28,9 2,4 1975 A, Ip Saidenbach (Mulde) Reif land/Karl-Marx-Stadt VG 22,4 1,5 1933 A, Iv Wilde Weisseritz (Elba) Lehnmühle/Dresden VG 21,9 1,4 1931 A, Iv, E Schleuse (Werra) Schönbrunn/Suhl VG 21,8 0,9 1975 A, lv Wyhra und Eula Witznitz/Leipzig T 21,5 2,3 1954 A, Ip (Weisse Elster) Schwarzer Schöps (Spree) Quitzdorf/Dresden VG 20,6 6,7 1972 A, Ip VG = völgyzáró gát T = tározó Á = árvízvédelem * a számértékek teljes duzzasztásra Iv = ivóvízellátás Ip = ipari víz E = energiatermelés vonatkoznak (árapasztó bukóéle) — a felszíni vízkészletből további 330 millió m3/év víz felhasználásra alkalmassá tétele; — a völgyzáró gátas és egyéb tározókból történő vízpótlás növelése, legalább 240 millió m3/év mértékben; — a vizek szennyvízterhelésének csökkentése legalább 5 millió lakosegyenértékkel; — az ipar termékegységre vonatkoztatott fajlagos vízigényének 25%-os csökkentése; — a vízműkapacitás 12,5—14,0%-os, a szennyvíztisztító telepek kapacitásának 11,5—13,0%-°s növelése a kommunális szektorban; — a központi ivóvízhálózatokra „kötött” lakosság arányának növelése 90%ról 92%-ra és a közcsatornákra kötött lakosság arányának növelése 70%-ról 71,4%-ra; — az ivóvízprogram továbbfolytatása: 400 000 lakos ellátásának biztosítása a központi ivóvízhálózatokra történő „rákötés" útján; — az ivóvízminőség további javítása a nitrátterhelés csökkentése révén és az ellátás biztonságának további fokozása. Összefoglalva: a népgazdasági és vízgazdálkodási viszonyokból kiindulva, racionális vízhasznosítás és vízfelhasználás útján befolyásoljuk a vízigényt, valamint a vízkészletekre kiható tényezőket; így ezek nagyságát összhangba hozzuk a gazdasági és a természeti követelményekkel. A MEGVALÓSÍTÁS FŐ ESZKÖZEI A vízgazdálkodási viszonyok tudományos elemzése után, a területen és az egyes üzemekben is hosszú távú ellátási és fejlesztési koncepciókat kell kidolgozni. Ezek célja az, hogy a vízhasználatot állandóan minimumon tartsuk és ugyanakkor csökkentsük a vízbeszerzés és vízellátás energiaszükségletét. Az új és a pótlást biztosító beruházásokat össze kell kapcsolni a meglevő berendezések rekonstrukciójával és racionális üzemeltetésével. Ehhez döntő módon hozzá kell járulnia a tudománynak és a technikának. 1975 óta állandóan növeljük a hasznosítható vízkészletet, teljes vízgyűjtő területekre kiterjedő számitógépes modellek segítségével vezérelt, nagytérségi, optimalizált vízkészletgazdálkodásra történő áttérés útján. Ennek során a felszíni vízkészletgazdálkodásban kétféle modellt alkalmazunk. A hosszú távú gazdálkodási modellek a mérleg-döntések előkészítésére, továbbá beruházások tervezésére és a lefolyásszabályozás vízkormányzási stratégiáinak kidolgozására szolgálnak. A rövid távú vízkormányzási modellek megkönnyítik az árvízi előrejelzést, a lefolyás szimulációját és az operatív vízkormányzási döntéseket. Hosszú távú vízgazdálkodási modellek már készültek: a Müglitz, az Obere Spree, a Mittlere Saale, a Werra, a Bode, a Warnow, a Mulde és a Berliner Spree vízgyűjtő területeire (1). A legtöbb esetben ezeket rövid távú gazdálkodási modellekkel kapcsolták össze. Meglevő völgyzárógát-rendszer üzemeltetésének optimalizálására mintául tekinthetők a Bode vízgyűjtő területére vonatkozó vízkészletgazdálkodási modellek. A hosszú távú vizkészletgazdálkodási modell segítségével meghatározzuk az egyes vízigénylők ellátási biztonságát (különösen a vízmérleghiányos években és hónapokban); továbbá döntési kritériumokat állapítunk meg a vízelosztásra. Az ide kapcsolódó árvízi előrejelzési modellel számítjuk — szélsőséges helyzetekben — kilenc vízmérceállomásra a vízállásokat és a lefolyó vízhozamokat, a csapadék és a tározók vízlebocsátásának figyelembevételével. E két modell alapján a Harzhegység keleti részében levő völgyzáró gátak napi 20 000 m3-rel több nyersvizet képesek leadni, 10 000 ha mezőgazdaságilag hasznosított területre további esőztetést szolgáltatni és ugyanakkor az árvízkárokat csökkenteni. A szivárgási modellek fejlesztését a felszín alatti vizek nagyfokú hasznosítása indította meg; ezek regionális modellekként, létesítmény-orientált modellekként nagy vízművek ellenőrző és vezérlő progmjaiként alkalmazhatók. A meglevő völgyzáró gátak és egyéb vízelőfordulások intenzív hasznosításával — ezen műszaki-tudományos segédeszközök alkalmazásával — az 1976— 1980 időszakban 8—10%-kal több vizet adhattunk a népgazdaságnak. Az elmúlt években nagy erőfeszítéseket tettünk az élővizek szennyvíz- és hulladék okozta terhelésének csökkentésére, ill. ilyenek hatásának enyhítésére. A jelen ötéves tervidőszakban a szennyvízterhelésnek 5 millió lakosegyenértékkel történő csökkentése érdekében új szennyvíztisztító telepek építése és a meglevők bővítése mellett folytatjuk az állóvizek szanálását is. Az iszap eltávolítása útján az 1976—1980 időszakban immár 110 tavat részben vagy teljesen szanáltunk. Ehhez speciálisan kifejlesztett technikai megoldásokat alkalmaztunk; a mélyvízi levegőztetést, a kotrást és iszapeltávolítást; a mélységi vizek elvezetését; a denitrifikálást; a tápanyagok kicsapatását. A vegyipar, de a népgazdaság más ágazatai is fokozzák a melléktermékek (különféle sók, nehézfémek, ammonium, szerves anyagok) visszatartását és kinyerését. Ez az élővizek tehermentesítésén túl, igen gyakran drága, importált nyersanyagok visszanyerését eredményezi. Növekvő befolyást gyakorolunk a mezőgazdaságban arra, hogy kárt nem okozó hígtrágya- és silógazdálkodóssal, valamint a mezőgazdaságban használatos vegyi anyagok szabályszerű tárolásával, szállításával és kihelyezésével biztosítsuk a vizek, elsősorban a felszín alatti vizek (talajvizek) védelmét és ezzel elejét vegyük a nitráttartalom további emelkedésének. Különleges vízgazdálkodási problémát jelent az NDK-ban a barnaszénkülfejtések víztelenítése. 1980-ban már 1,5 milliárd m3 (1 tonna barnaszénre vetítve 6 m3) vizet emeltek ki külfejtésekből. Ez a mennyiség 1985-ig várhatóan 2 milliárd m3 fölé fog emelkedni. Ennek az az oka, hogy a barnaszénbányászat tovább növekszik és erősen vízvezető rétegek kerülnek feltárásra. Ez egyben a természetes talajvízviszonyok és a már meglevő talajvízhasznosítások nagymérvű romlásával! jár együtt; másfelől racionálisan kell gazdálkodnunk ezen jelentős vízmennyiséggel s azt fel kell használnunk. 2
