Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 7. szám

Á KGST VVÉ 30. ÜLÉSE ULAN-BATORBAN

Soros ülésére ült össze a KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete 1983. szeptemberében Ulan-Batorban, Mongólia fővárosában. Kerek ülésszámot jegyezhetett ez alkalommal a szervezet — 30. ülését rendezték.

A mostani ülésen a kilenc KGST ország vízügyi szerveinek felelős képviselői mellett részt vett a JSZSZK vízügyi szervének vezetője is. A mongol párt- és kormányszervek megkülönböztetett figyelmet tanúsítottak az ülés iránt, s megszervezéséhez valamint sikeres lebonyolításához minden lehetséges segítséget megadtak.

A KGST együttműködés keretében jelenleg folyó, a tevékenység tökéletesítésére irányuló munkában a VVÉ is tevékenyen részt vesz. időszakonként a gyakorlat támasztotta igények tükrében korszerűsíti programjait, munkamódszereit. így került sor a 70-es évek elején a Komplex program elfogadására, a 80-as évek elején az általános energiaválság kirobbanása időszakában a Célprogramok kidolgozására. Jelenleg is intenzív munka folyik az együttműködés további elmélyítésére, a századfordulón is túlmutató, a korszerűség, az új technika, az ésszerűség igényében fogant intézkedések körvonalazására, kidolgozására.

A KGST felsőbb szerveiben, a Tanácsban és Végrehajtó Bizottságban elfogadott határozatok teljesítését saját területére vonatkoztatva a VVÉ is legfontosabb feladatának tartja. 30. ülésén első napirendi pontiként vizsgálta meg e szervek által a legutóbbi időben hozott határozatokat és ezek alapján továbbra is a prioritást élvező problémákra koncentrálja erőit. Ezek a VVÉ keretében —• a tevékenységének alapirányaként szolgáló — problémák, a KGST országok lakosságának és népgazdasági ágazatainak megfelelő mennyiségű vízzel való ellátása, a vizek kártételei, szennyeződése, kimerítése elleni védekezés, s e védekezés korszerű módszereinek vizsgálata, kimunkálása. E rendkívül nagy feladatok megfelelő színvonalú teljesítéséhez korábbinál nagyobb fokú operativitásra, célszerűbb, munkamegosztásra vart szükség a résztvevő országok között.

A VVÉ 30. ülésének napirendjén szereplő témák a KGST tagországok vízgazdálkodásában jelenleg legfontosabbnak minősített kérdések, amelyeknek kimunkálása előrelépést jelent az országok együttműködésében, de népgazdaságaik egész fejlődésére is lényegesen kihatnak.

Ezek a következők:

—• Tisza-völgyi vízgazdálkodási problémák megoldása;

— Duna-völgyi vízgazdálkodási kérdések;

— Vízgazdálkodási Nemzetközi Információs rendszer kialakítása;

— Szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának kérdései;

— Vízkezelő és víztisztító berendezések gyártáskooperációja és szakosítása;

—■ Vízminőségvédelmi Konvenció kidolgozása, a vízminőségvédelmi együttműködés továbbfejlesztése;

— Mikroprocesszoros technika alkalmazása a vízgazdálkodásban;

— Szabványosítási kérdések stb.

Több téma, amely a VVÉ jelen ülésén vizsgálatra került, foglalkozott a vízellátási problémák korszerű megoldásával, az ipari vízgazdálkodás korszerű megoldásaival (forgatásos vízellátási rendszerek, vízszegény technológiák alkalmazása). A VVE két évre 1984—85-re jóváhagyott műnk a tervében ezek a kérdéseik, mint a jelen akut problémái továbbra is szerepelnek.

A magyar küldöttség aktív, operatív és kezdeményező szerepet vállalt az ülés előkészítő periódusában, s magán az ülésen is. Ezt a szerepünket több téma kapcsán méltatták is a 30. ülés résztvevői. Példaként megemlíthető a nyolcadik napirendi pontként vizsgált ,,A vízgazdálkodás helye és szerepe a KGST országok népgazdaságában" című kérdés, amelyre még a későbbiekben visszatérünk.

Számunkra a sokoldalú vízgazdálkodási együttműködés több kérdése továbbra is rendkívül fontos. Elsősorban gondolunk a Tisza völgyi együttműködés problémakörére, amelynek a VVÉ-ben koordinátorai vagyunk. Ebbe az együttműködésbe rendkívül sok energiát fektettünk be a többi érdekelt négy országgal (SZSZKSZ, CSSZSZK, RSZK, JSZSZK) együtt, aminek köszönhető, hogy komoly tanulmányok láttak napvilágot (Összesítő tájékoztatók a Tiszamedence vízgazdálkodásáról, a hidrometeorológiai hálózat helyzetéről, az árvízvédelem helyzetéről és a fejlesztés lehetőségeiről), s kidolgozták az egész vízgyűjtő vízgazdálkodásának részletes (15 kötetre terjedő) távlati fejlesztési kerettervét is. További fontos eredmény, hogy kimunkáltuk ,,A Tisza és mellékfolyói szennyezés elleni védelmére irányuló Egyezmény" tervezetét, amely többszöri megvizsgálás után — úgy tűnik — közelebb került az aláíráshoz. A VVÉ 30. ülésén sikerült további lépéseket tenni a tervezet és vitás cikkeinek egyeztetésében.

Ugyancsak előbbre jutottunk a Dunavölgyi konferencia összehívása tárgyában. Mint ismeretes, ez a román vízügyi küldöttség által — valamennyi Duna menti ország részvétele mellett — öszszehívandó konferencia lesz hivatva a nyolc ország együttműködését megszervezni a Duna vízmérlegének kidolgozására, az árvízvédelmi intézkedések öszszehangolására és egy vízminőségvédelmi Deklaráció aláírása ügyében. A román küldöttség a jövő év tavaszára összehívja a konferencia előkészítésére hivatott szakértői értekezletet, amelven a nyolc Duna menti ország — NSZK, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária és a Szovjetunió képviselteti magát.

Erre az ülésre, valamint a tiszai együttműködés kérdéseit gondozó Állandó Munkacsoport jövő évi szovjetunióbeli ülésére nagy előkészítő munkával készülünk. Mindkét témától azt várjuk, hogy a Duna-medencében javul az országok vízgazdálkodási együttműködése, fejlődik közös kérdéseink együttes vagy egyeztetett megoldásának gyakorlata.

A konkrétabb együttműködést és a gyakorlati hasznosítás fokozását célozza az a felvetés is, hogy a VVÉ-ben résztvevő országok küldöttségei egyre inkább szerződéses alapon működjenek együtt egy-egy kiválasztott probléma, tudományos-kutatási téma kimunkálásában.

A felsőbb szervek határozata alapján kezdte meg a VVÉ az ún. gazdaságpolitikai konzultációk sorát. Ennek keretében a VVÉ 30. ülése ,,A vízgazdálkodás helye és szerepe a KGST országok népgazdaságában" című kérdéskörrel foglalkozott. Az országok küldöttségei a magyar tematika alapján komoly anyagokat állítottak össze. Ezek összesítése után mód nyílik valamennyi tagország számára hasznos következtetések levonására. A jövő évre tervezett konzultációs téma a vízhaszosítás és vízvédelem keretében alkalmazott gazdasági ösztönzőkkel, szabályozókkal foglalkozik majd.

A VVÉ-ben eddig érvényes gyakorlatnak megfelelően most is sor ikerült a rendező ország — a Mongol Népköztársaság^ —■ vízgazdálkodásának helyzetéről szóló beszámoló megtárgyalására. Az alábbiakban e beszámoló fontosabb részeire támaszkodva ismertetjük Mongólia vízgazdálkodását és fontosabb vízügyi feladatait.

Mongólia vízgazdálkodásának fejlesztése rendkívül nagy jelentőségű a népgazdaság valamennyi ágazata számára, elsősorban a mezőgazdasági termelés stabil növekedésének biztosítására és az állattenyésztés takarmánybázisának bővítésére.

Az ázsiai kontinens középső részén elhelyezkedő Mongólia területe 1,56 millió km2. Az ázsiai országok között területileg az ötödik helyen áll. Lakóinak száma 1982. évi adatok szerint 1740 ezer fő, az átlagos laksűrűség 1,1 fő/km2. Közigazgatásilag a Mongol NK 18 ajmakra (megyére), és 300 szomonra (járásra) oszlik.

Az ország legelső gazdasági ágazata a mezőgazdaság. Egyre jobban fejlődik azonban az ipar is, amely ma már a nemzeti jövedelemnek 30%-át adja. Az ipar gyorsított fejlődésével egyidejűleg töretlenül fejlődik a mezőgazdaság, növekszik műszaki felszereltsége. Rendkívül jelentős a mezőgazdaságon belül az állattenyésztés. 1982. elején mintegy 25 millió állatot számláltak össze a Mongol NK területén (szarvasmarha, bárány, kecske, ló, teve).

Mongólia jelentős felszíni és felszín alatti vízkészlettel rendelkezik. A felszíni vízmennyiség 34,3 km3/év, amelynek nagy része az ország területén ered. Az ország vízbőség szempontjából jelentős folyói többségükben az Északi-Jegestenger vízgyűjtőjéhez tartoznak. Ezek-