Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 6. szám
DUNA MENTI VÁZLATOK Fényben és homályban apó a kurucok élén. A császár kétségbeesetten védi Óvárt. Óváron védi Bécset. 1847: Moson megye Széchenyi Istvánt választja országgyűlési képviselőjének. Széchenyi a városháza nagytermében, hatalmas ünneplés közben teszi le az esküt. Csaknem hajszálra egy esztendő múlva, 1848. október 23-án Kossuth zengeti a hangját Óváron. A szabadság zászlaja alá áll többezer Moson megyei paraszt. De nemcsak a hadak járnak, nemcsak az ágyúk dörögnek Óvár falai alatt. A harcok szüneteiben a céheké a tér. A mesterek Pozsonyba, Bécsbe küldik áruikat. Küldhetik, az óvári bundát, csizmát, üveget ismerik az országhatáron túl is. összeszámolni is nehéz, hányféle céh óvja kényesen hírét-nevét. Szűcsök, molnárok, vargák, kádárok, nyereg- és szíjgyártók, tímárok, üvegesek, kovácsok, fésűsök, szappanfőzők, tűcsinálók, csizmadiák, puskaművesek, lakatosok . . . És ahhoz is van mersze Óvárnak, hogy a reformáció mellett hitet tegyen. Néhány lépésnyire Bécstől, Óvár lakosai nem átallják magukhoz fogadni a protestáns üldözés elől menekülő Huszár Gál prédikátort. Fizetést adnak neki, felállítandó könyvnyomdájához kölcsönt gyűjtenek. így vonul be — nem is akármilyen helyen — Magyaróvár a hazai könyvnyomtatás történetébe. Huszár Gál itt nyomatja ki 1558-ban az első magyar nyelvű prédikációs könyvet, majd esztendőre rá az első nem töredékes magyar nyelvű színművet. A színdarab címe: Az igaz papságnak tiköre. Szerzője a török hódoltsági területen élő Sztárai Mihply. Nézzük csak kik szerepelnek ebben a szókimondó, bátor komédiában? Mindenekelőtt két egymással vitázó pap, Tamás és Böröc, két polgár, Borbás és Antal, továbbá egy püspök, s a mulatság koronájaként a pápa. Az 1559-es Magyarországon, a nyugati mezsgyén nem éppen veszélytelen mulatság a néptől elszakadt főpapokon gúnyolódni. Hát még ha a kíméletlen Sztárai szénégetőnek küldi a püspököt, a pápával pedig a napszámos életet ízlelted meg. — Hév ám a kapa nyele! — panaszkodik a pápa. A püspök nyögdécsel: — Leesik ám az okulár az orromról ... Tamás, az igaz pap így bíztatja a pápát: — Megpökjed, s meghidegediik. Mégis jobb kapálnod, mintsem magadat felakasztanod. Aki ilyen sorokat kinyomtat, számolhat a mennykövekkel. Huszár Gálnak maga Ferdinánd király tiltja meg keményen a könyvnyomtatást és a reformtanok bármiféle hirdetését. Óvár itt már mit sem tehet. A vándorprédikátor kis szekeret fogad, felpakolja nyomdagépét, s elindul az ország túlsó felébe, Debrecenbe. Ki sejti még ekkor, hogy a Két település egymás mellett, egymástól három kilométerre. És őrzi az önállóságát mindkettő, kilencszáz esztendeig. Van ebben valami büszke dac, valami makacs elszántság. Valami hősiesség. Megtapadni a Szigetköz peremén, külön-külön, s nyílt sisakkal, de egyedül fogadni a közös sorsot. Mint két végvári katona, akik nem kérnek és nem várnak kegyelmet. Castrum Owar — Civitas Mussun. Nem, ők nem adják oly könnyen a nevüket. Zúg köröttük a történelem, ég a határ, a lángok átcsapnak Óvár és Moson fölött. Egyedül, akkor is egyedül. Előbb Moson a rangosabb, ő áll a megye élén. Fordul a kocka, a mosoni vár ledől. Károly Róbert özvegye, Erzsébet királyné rendkívüli kiváltságokat ad Óvárnak. Egyazon rangra emeli Budával. Mostantól kezdve Óvár falai közt íródik a história. A mohácsi csatavesztés után Ferdinánd ül a várba. Zápolya ide siet, megelőzték. A Habsburgok megvetik a lábukat. Talán, ha akkor Zápolya ér előbb Óvárra, talán másként alakul Magyarország sorsa. De Zápolya a mohácsi csatáról is lekésett. És különben is, mit ér a talán? Jön a török, perzsel, pusztít. Óvár ezt is túléli. Az őszi sártengeren Bocskai hajdúi gázolnak át. Farkasszemet néznek a vár német őrségével. Bethlen Gábor már bévül kerül a falakon, az erdélyi fejedelemnek hódol a nyugati határszél. Király lesz Bethlen? Magyar királya lesz az országnak? Két év múlva a császár visszaveszi a várat. Aztán Rákóczi zászlói lobognak a mosoni sikon: Bottyán A Mosoni-Duna partján 16
