Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 6. szám
SZIGETELŐ FALAK a Kettős-Körös jobb oldali töltésében Д Kettős-Körös jobb oldalán 1980-ban bekövetkezett töltésszakadás felkeltette az érdeklődést a folyó töltésének ezen szakasza iránt. Érdemes megismerni, hogy mik történtek a békési híd és a hosszúfoki szivattyútelep közötti szakaszon az elmúlt több mint 160 év alatt. A Körösök vizeinek rendezésére vonatkozó fontosabb intézkedések azután vették kezdetüket, amikor a vízrendezésünk tanulmányozására a kormány a nagyfelkészültségű Huszár Mátyás nagyváradi kamarai mérnököt küldte ki vidékünkre. Huszár Mátyás 1818—20 évek között az összes folyó, patak, vízfolyás és mocsárról részletes felvételt készített. Ez a tanulmány 1823. június 30-án került kiadásra. A Kettős-Körös szerteágazó szakaszának nem volt ekkor még töltése, bár Békés község, a megye és más birtokosok építettek kezdetleges töltésszakaszokat a folyó mederszélét kisérő part zátonyaira. Egyre sürgetőbbé vált az összefüggő töltések építése, mert nemcsak a Körösök árvizei ellen kellett védekezni, hanem sokszor a tiszai árvizek ellen is, így pl. 1822-ben a Tisza árvizének visszahatása Békés községig ért. Nagyobb lendületet vett a szabályozások ügye 1845-ben, amikor Széchenyi István lett a Tiszavölgy szabályozásának királyi biztosa. Még ez év december 7-én megalakult Gyulán a Körös Szabályozási Társulat. 1847-ben Bodoky Károlyt bízták meg a Körösök szabályozásának irányításával. Ö lett a Körös-Berettyó szabályozásának mozgató lelke. Huszár elgondolásait vette alapul. Ö hangoztatta először, hogy a folyókat nemcsak töltésezni, hanem szabályozni is kell. Bodoky kidolgozta a Körösök szabályozásának újabb tervét. 1850. novemberében Körösladányban megalakult a környék érdekeltjeiből a Körös-Berettyói Szabályozó Társulat. Ezen társulatból 1852-ben különvált a hosszúfoki érdekeltség és július 29-én Békésen megalakult a Hosszúfoki Társulat. A társulat működési köre a Ható rér-, Gyepes- és Hosszúföki csatorna és ezek melletti területekre terjedt ki. A nagyváradi kerületi helytartótanács 1856. november 22-én kelt 14.824 sz. rendeletében a folyókat is a társulatok hatáskörébe osztotta. A Hosszúfoki Társulat kapta meg a Kettős-Körös szakaszát. A megkezdett szabályozási munkálatok közben igen lassan haladtak. A közmunkával a népet túlságosan megterhelték. Ezért a lakosság nem lelkesedett a szabályozásért, mert a víz alól felszabadult terület eredetileg is a földesurak birtoka volt. A közmunkaerőt igen nehéz volt rendszeres munkára szoktatni. Ez a körülmény a társulatot arra késztette, hogy morvaországi munkásokat hozasson. Az ilyen munkához nem szokott munkások azonban hamar elszéledtek, s a tervezett munka nem haladt előre. Az elsőnek épített szigetelő téglafal, a töltés 18+352 — 18+812 km szelvénye között. Épült 1885-ben A töltés 15+098 — 15+448 és 16+668 — 16+938 km szelvénye között (1914-ben épített téglafal) Azbesztcementlapokból 1914-ben készült szigetelőfal a 18+842 — 18+907 km szelvények között Bodoky Károly, a Hosszúfoki Társulatnál 1861. október 29-én tartott értekezletén a Kettős-Körös jo., — Békés és Hosszúfok közötti szakaszáról — az alábbiakat állapította meg: ,,A Kettős- Körös jobbparti töltésének hossza Békéstől — Hosszúfokig 4300 f. öl, melynek összes tömege 15 000 kub. öl, úgy, hogy ebből már készen áll 5400 kub. öl földmunka, és így még készítendő 9600 kub. öl". Bodoky által kimutatott még hátralevő munkák 1864 év végére készültek el az 1855 évi (4,87 m) nagy vizet 2 1/2 lábbal (1 láb = 31,6 cm) meghaladó magasságnak megfelelően. A töltés koronaszélessége 7 1/2 láb lett, a két töltés közti távolság pedig 190 m. A több részletben erősített, magasított kiépített töltésbe az anyagot részben a mederátmetszésekből, részben a hullámtéri anyaggödrökből nyerték. Beépítettek iszapot, homokot és azok átmeneti változatait. Az eihumuszosodott réteget nem mindig távolították el. A töltésépítés során a nem megfelelő földanyagot is beépítették a töltésbe. A következő évek alatt a kiépített töltések elégtelenek lettek az évről évre fokozódó árvizekkel szemben, ezért 1874 és 1876-ban töltésszakadások történtek Bodzászugnál. 1879- ben rendkívüli munkát kellett végezni az árvizek ellen. Több helyen szádfalak leverésével védekeztek az átszivárgások ellen. Ezek ellenére Bodzászugnál 50 m hosszúságban kiszakadt a töltés. Az árvíz után megállapították: „szerfelett laza anyagból épült a töltés." (A 18+150 — 19+050 km közti szakasz 90%-ban épült szikes anyagból.) 1880— 1883 évek között, a Gyulai Folyammérnöki Hivatal által 1879-ben elkészített terv alapján (ez volt a harmadik terv) elkészült a töltés a békési híd —• Hosszúfok közötti szakaszon. A folyó átvágásai kibővítésre kerültek a hivatal költségén. A hullámtér 190 mről 300 m-re lett bővítve. Sajnos a régi töltés nem megfelelő anyagai továbbra is megmaradtak a töltésben. 1880. februárjában, majd június 27-én újabb töltésszakadás történt ezen a vidéken. Az árvíz okául azt állapították meg, hogy a töltés laza, össze nem fogó, és így ellenállással nem bíró iszapból készült. Még ez évben további intézkedés történt az árvizek ellen: „Midőn az áradás a békési hídon levő vízmércén 460 cm-es magasságot eléri, mindegyik gátőr mellé 20—20 őr (napszámos) alkalmaztatik. A békési nagy hídtól a
