Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 6. szám
hosszúfoki zsilipig a békési uradalom főtisztje felügyel a töltésen." 1881. november 3-án virradóra kiszakadt a töltés a hosszúfoki zsilipnél. A következő évben a povádi kanyarnál bekövetkezett átszivárgást „ékeléssel" szüntették meg. A Kettős-Körösön Békésnél bekövetkezett nagymértékű vízszintemelkedés (1881: 716 cm) és azzal kapcsolatosan az árvíznek feltűnően hosszú stagnálása (1881: áradáskor 26 nap, apadáskor 44 nap) indokolttá tette a Békés alóli szakasz rendezését, a korábbi átvágások bővítését. Az árhullámoknál állandó harcot kellett vívni a víz átszivárgása ellen. Üj segítséget jelentett ebben a munkában a vízzáró téglafal építése. A 90°/o-os szikes anyagú talaj és hasonló minőségű töltéstest átázása miatt, az erős szivárgások tovább fokozódtak. A küzdelem arra a gondolatra vezetett, hogy a töltés belsejébe vízálló réteget létesítsenek. így 1885-ben sor került az első mészhabarcsba rakott szigetelő téglatámfal építésére a töltés 18+352 — 18+812 km szelvények között 460 m hosszúságban. Ennek a falnak is és a későbbieknek is az alapja 0,50 m mélyen ért a terepszint alá, és 50 cm-rel haladták meg az 1879. évi árvízszintet. Ezen téglafalat és a későbbieket is a Hosszúfoki Ármentesítő Társulat építette. 1886-ban a második téglafal építésére került sor. Ekkor az 50%-ban szikes anyagú töltéstest szivárgásainak megakadályozása miatt épült téglafal a 17+203 — 17+347 km szelvények között. Ez a fal 144 m hosszban 30 cm vastagságban, hidraulikus mészbe rakott 1:1 arányú rézsűs fal lett. 1888. március 12-én veszedelmes jégtorlasz miatt szakadt ki a Kettős-Körös bal- és jobboldali töltése Békés felett. A kiszakadás vize Tarhos község területén 0,80—1,50 m-es vízborítást okozott. Az árvíz után döntés született Gyula, Békés és Békéscsaba városok körtöltéssel való ellátására. A katasztrofális jellegű árvizek után a védgátakat megerősítették, tovább emelték, padkákat készítettek. Ezek a munkák 1894. évre fejeződtek be. 1909-ben sor került a harmadik téglafal építésére. Ekkor a 18+812 — 18+842 km szelvények között épült szigetelő fal, portland cementbe rakva, fagyálló téglából. Ezen téglafal az 1895. évi 746 cm vízszint fölé ért 50 cm-rel. Az 1913. július 14—16. között kialakult békési hídi 748 cm-es vízállásnál a Kettős-Körös j. o. töltésének szikes anyagból készült szakaszai átáztak. A bodzászugi szakaszon — ott ahol addig még nem épültek téglafalak — átázások, szivárgások, majd töltéscsúszás indult. Emiatt ezen szakaszokat palló szádfalakkal és karózással kellett megerősíteni. Az árvíz után a mentett oldali padkákkal, a hullámtéri oldalon a töltésoldal megnyújtással erősítették a töltést. Megállapították, hogy a korábban épült téglafalak beváltották a hozzáfűződő reményeket. A megvizsgált téglafalakon repedéseket nem találtak.. Olyan döntés született, hogy az eddig megépült falakat magasítják és tovább bővítik a téglafalak számát. 1914-ben a 18+842 — 18+907 km szelvények közötti töltésszakaszon, 65 m hosszúságban 120x120 cm méretű, 5 mm vastag „Terrenol" asbest cement pala lapokból építettek szigetelőfalat kísérletképpen. (Az 1915. évi nagyvíz után, a Fekete- Körös bp-i töltésébe is építettek ilyen védőlapokból szigetelőfalat.) Az összeszerelés csavarozással, a tömítés asbest zsinórral történt. A lapok egymásra fedése 2,5—2,5 cm volt. A lapokat a mentett oldali terepszint alá 0,87 méter mélyen és az 1895. évi nagyvíznél 0,74 m-rel magasabbra építették. (89,03 m A.f.) A beépített szigetelőlapok a vízfolyás szerinti alsó részen csatlakoztak az 1908-ban épített téglafalhoz. A meglevő téglafalba 10 cm mélyen eresztették be az asbest cementlapokat. A további munkák végzésére a sajtóban közzétett versenytárgyalást hirdettek, melyre 6 ajánlat érkezett. A legkevezőbb ajánlattevő Dávid Jakab gyulai kőmíves mesteré volt, s ő kezdte meg 1914. május 11-én a 15+098 — 15+448 km közötti szakasz téglafalának építését. A 0,45 m széles alapfal 0,50 m mélyen nyúlt a terepszint alá. A felmenő téglafalak építése közben fokozatosan átalakult. A tömör, vastag támfal volt az első, az ötödik és hatodiknak épített fal vastagsága már csak 15 cm (+ a vakolat) szélességű lett. A megépült fal 50 cm-rel épült fölé az 1895. évi nagyvíznek. Ezután még a 16+668 — 16+ 938 km között építettek szigetelő téglafalat, melyek magassága 4,10—4,20 m lett. A téglafalat és alapját 1 :3 keverésű portland cementhabarcsba rakták. Az alap és téglafal vízfelőli oldalát 20 mm vtg. 1:3 keverésű „antiaqua” cement vakolattal látták el. Erre 1 mm vtg. tiszta ..antiaqua” cement vakolatot húztak, melyet tükörsimává csiszoltak. Az 1914-ben épített fal téglaszükségletét a mezőberényi és a békési téglagyáraikból szerezték be. A portland cementet Honctőről, a vízzáró „Antiaqua” cementet Budapestről hozták. A homokot a Kettős-Körös bp-i medréből termelték. Az 1919. május 3-án a 862 cm-es vízszint a békési hídnál 71 cm-rel (89.23 m. A. f.) haladta meg az 1885. évi nagyvizet. A víz a kiépített töltéskorona magasságot mindenütt elérte, s úgyszólván az egész töltés mentén hoszszantartó nehéz munkával épített nyúlgáttal sikerült az árterületet megvédeni. A nagyvíz után 60 cm-rel növelték a töltés magasságát. Ezt a töltéskorona összehúzásával érték el. (4,0 m-es lett a korona). Ezek a munkák 1924-ben fejeződtek be. 1929-ben a téglafalakat 0,50 m-rel megemelték az 1919. évi árvízszint fölé érő 89,68—89,96 m. A. f. magasságra. Az 1974. június 12—13-án indult árhullám tetőző vízszintje a Fekete- és Fehér-Körösi összes vízmércéken meghaladta a korábbi LNV szinteket. A tetőzések kialakulását erősen befolyásolta a Fehér-Körös jobboldali, valamint a Fekete-Körös baloldali védtöltésének június 15-én történt megnyitása, amely nélkül a tetőzés magasabb szinten következett volna be. A Kettős-Körösi vízmércén június 15-én 972 cm-es vízállás (91,51 m. A. f.) alakult ki, s ez 34 cmrel volt magasabb az eddigi LNV-nél. A rendkívül magas árhullám miatt töltésmeghágás ellen kellett védekezni 180 m hosszúságban a békési hídnál. Az 1930-as években még a Kettős- Körös b. o. töltésen táblákkal voltak jelölve a szigetelőfalak helyei. A második világháború alatt eltűntek a táblák, s lassan a nyilvántartásokból is kimaradtak ezek az adatok. A KÖVIZIG területén felsorolt szigetelő falakon kívül, az ország más vidékén is építettek hasonló falakat az 1893—1912. évek között. A védtöltése'kbe épített tégla, beton és azbesztcement falakig bejutott a folyók magasra áradó vize, de megakadályozták a vizek átjutását és ezzel a végzetes töltésszakadásokat. Góg Imre IRODALOM 1. Gallacz János: Monográfia. 1896. Nagyvárad. 2. Péch József: Gátvédelem. 1918. Budapest. 3. KÖVIZIG tervtárában levő tervek. 8
