Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 5. szám
EMBER. VÍZ. TÖRTÉNELEM Gőzszi veittyűBc Д 1 igazi gőzszivattyúk a gőz kondenzációjakor keletkezett vákuumot hasznosították. Ilyen volt Savery gőzszivattyúja a „bányászok barátja" és ilyenek voltak a még nemrégiben is általánosan elterjedt pulzométerek. A gőzgépekkel hajtott szivattyúk voltaképpen nem igazi gőzszivattyúk, mert csupán a gőzzel előidézett mozgási energiát hasznosítják. Érdekes átmenet a Worthington szivattyú, melyről az alábbiakban szó lesz. Egy időben azzal is próbálkoztak, hogy a nagy mélységekből bödönökben — tartályokban — emeljék napszintre a vizet. Szinte megható látványt nyújt az a régi fametszet, amelyen az angliai Coalbrocdale környékén levő Newcomen rendszerű gőzgép hatalmas kötéldobot forgat és a kötél végén levő bányavízzel teli tartályt emeli fel. Ez tehát voltaképpen nem tekinthető igazi gőzszivattyúnak, hiszen a kötéldobot akár kézi erővel is lehetne hajtani, viszont a szó legszorosabb értelmében „emeli" a vizet. A bemutatott kis kép azért is érdekes, mert látható, hogy a fának, mint építőanyagnak milyen óriási jelentősége volt még akkor is, amikor már a gőzgépek szuszogni kezdtek. A gép kazánja vízszintes elrendezésű, a gép nem rajta áll — mint a kezdeti Newcomen gépeken —, hanem piramis alakú gerendaépítmény rejti. Rudazatai, himbája, hajtórúdja, kötéldobja ácsmunka. A fa kitűnő szerkezeti anyag, szívós, rugalmas és megfelelően alkalmazva szilárdsága is figyelemre méltó. Abban az időben, amikor nagy munkadarabokat még nem tudtak kovácsolni a fánál jobb anyagot nem ismertek. Ahogy a gépgyártás fejlődött, a fát és vasat vegyesen kezdték alkalmazni. Érdekes példája ennek egy 1832-ben Glasgow város vízműve részére gyártott egyszeres működésű gőzszivattyú. Egyszeres működés annyit jelent, hogy a hengerben mozgó dugattyúnak csak egyik felére hat a gőz, a másik oldalról a légnyomás terheli. A gépet elképesztő méretekkel építették, hengerének átmérője 2032 mm, lökete 2,4 méter volt, és percenként 13- szor szívta, nyomta a vizet. A gép váza, kerete, vastag gerendákból állt össze, himbája öntöttvasból készült. A precíziós gyártás akkor még kezdeti korát élte, azért arról is gondoskodtak, hogy ha a himba túl nagyot emel, vagy süllyeszt, a szivattyú rudazatán hatalmas faütközők mérsékeljék az ütés erejét. A szivattyúrudazatot még tetemes túlsúly is terhelte, ami a himbát lehúzta. Minthogy a himba csapágyára óriási nyomás nehezedett, a vezérműhöz csatlakozó kis szivattyú nyomta a kenőolajat a tengelycsap és a csapágycsésze közé. Megírtuk, hogy az első gőzszivatytyúkat Angliában és a kontinensen Belgiumban és Magyarországon helyezték üzembe. A kontinensen a magyarországi és belgiumi üzemek után Poroszországban találkozunk először gőzszivattyúval. Az ipari kémkedésben Poroszország elől járt akkoriban. Jól szervezett ipari kémkedés után épült meg Poroszország első, a kor technikai színvonalát felmutató óriás szivattyúja. Alkotója Carl Friedrich Bückling (1750—1812) a freibergi bányászati akadémián tanult, Angliában, Svédországban bányákat, kohóműveket tanulmányozott. Kitűnően értett a lakatosmesterséghez és így jutott be a Boulton és Watt gépgyárba, ahol módja nyílt a mesterségbeli fogások elsajátítására. Hazájába visszatérve beszámolt az illetékes miniszternek tapasztalatairól, és bemutatta egy saját kezűleg készített nagy szivattyútelep modelljét. Megrendelték a nagy szivattyút, de azzal nemcsak megrendelője, maga Bückling sem volt megelégedve. Ekkoi visszament Angliába és az egyik londoni gépgyárban kazánfűtést vállalva a gőzgépek működését közelről tanulmányozhatta. Megbarátkozott egy mechanikussal, akit rábeszélt arra, hogy munkát vállaljon Poroszországban. Ö maga tovább fűtött, amíg észre nem vette, Bückling gőzszivattyúja 1785-ben 24
