Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 1. szám

vízmüvet le kellett állítani. A vízmű leállítása Miskolc ivóvíz­­ellátásában mintegy 10%-os vízhiányt eredményezett hete­ken keresztül. A rendkívüli szerves szennyezések másodlagos folyamatai következtében fellépő oldott oxigénhiány halpusztulásokat eredményezett. Ezek közül kiemelkedett 1979-ben a Hernád szennyezése, melynél 5—6 tonna, a Tisza szennyezése, mely­nél 4—5 tonna hal pusztult el. A Bodrog teljes hazai szaka­szán bekövetkezett oxigénhiány káros hatásait kompresszoros levegőztetéssel tudtuk csökkenteni. Mérgező, toxikus anyagok által okozott rendkívüli szeny­­nyezések esetén több esetben vált szükségessé ivóvíztermelő kutak üzemelésének leállítása, hogy ezzel a szennyező anyag felszín alatti vizekbe történő bejutását megakadályozzuk. Ezek többször eredményeztek az ivóvízellátásban átmeneti korlá­tozást. Ilyen jellegű szennyezéseknél tározókból történő hígí­tóvizek leeresztésével és a vízhasználók felé kiadott vízgaz­dálkodási intézkedésekkel tudtuk elérni a súlyosabb követ­kezmények elkerülését. A rendkívüli vízsszennyezések veszélyes következményeire tekintettel fontos, hogy azok észlelése, jelentése és a szük­séges beavatkozások időben megtörténjenek. Területünkön a vízminőségi figyelést az automatikus vízmi­nőségmérő állomások, kislaboratóriumok, fizetett figyelők, üzemek és társadalmi figyelők végzik. Ezeken túlmenően szo­ros kapcsolat van a horgászokkal, határőrökkel és rendőri szervekkel. A bejelentett szennyezések kivizsgálásába a szakaszmérnök­ségek kislaboratóriumai is bekapcsolódnak, így rövid időn belül elrendelhetek azok az intézkedések, melyek a vízminő­ségi kárelhárítás szempontjából szükségesek. A kárelhárítási beavatkozást központi irányítással a területileg illetékes sza­kaszmérnökségek végzik, melyek szükség szerint az Igazgató­ság Műszaki Biztonsági Szolgálatának közreműködését is igé­nyelhetik. A hatékony és gyors beavatkozásokat segítik az üzemeknél kötelezően előírt kárelhárítási tervek, az előre kiépített védekezési helyek és ezek közelében levő kárelhárí­tási raktárak. A rendkívüli vízszennyezések vízminőségszabályozása szem­pontjából jelentős a tározókból történő hígítóvíz-leeresztés. Ezek biztosításában és megvalósításában a nemzetközi együtt­működésnek és további vízminőségvédelmi tározók létesíté­sének meghatározó szerepe van. Összefoglalás A vízminőségvédelmi tevékenység keretében a felszíni és felszín alatti vizek védelme a vízgyűjtőre kiterjedő vízminő­ségszabályozással lehetséges, melyben mindazon természeti, társadalmi, műszaki- gazdaságossági tényezők figyelembe vannak, véve, melyek a vízminőséget befolyásolhatják. A víz­minőség megtervezésénél az igényeknek és szükségleteknek megfelelő célállapotból szükséges kiindulni. A vízminőségi célállapotok meghatározása egy-egy vízfolyás tekintetében eltérő attól függően, hogy kommunális, ipari, mezőgazdasági, vagy üdülési és sportcélokra kívánjuk a vizet hasznosítani. Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság működési terü­letén a felszíni vízfolyások minősége és hasznosítása eltérő. A hasznosítási igény szempontjából megállapításaink a következők: 1. Azon vízfolyásoknál, melyeknél a vízgyűjtő terület or­szágonként megoszlik, a vízminőségszabályozásban a nem­zetközi kapcsolatokat érintő feladatoknak meghatározó sze­repe van. A vízminőségi célállapotot a határvíz minősége befolyásolja. 2. Erősen iparosított területen amennyiben a vízfolyás az ipari vízigény kielégítése mellett a szennyvizek befogadója is, a vízminőség célkitűzést gazdaságos keretek között az ipari vízhasználat határozza meg. A folyót terhelő szennye­ző anyagok csökkentésének lehetőségét az üzemi technológiá­val és a belső vízgazdálkodási rendszerrel összefüggésben szükséges vizsgálni. 3. Ivó és mezőgazdasági igényt kielégítő vízfolyásoknál a rendkívüli vízszennyezések a vízhasználatban tartós korlátozá­sokat is eredményeznek. A közvetlen és közvetett károk elke­rülése érdekében a vízminőség folyamatos figyelése, jelző­­rendszer kialakítása, hígítóvizet biztosító tározó létesítése, szennyező hullámokat kiegyenlítő medence építése, me­zőgazdaságban alkalmazott kemikáliák szabályozott haszná­lata szükséges. 4. A meglevő vízminőség fenntartása — mint célkitűzés — a vízgyűjtő területen szabályozott ipartelepítéssel, meglevő üzemeknél a legkorszerűbb ipari vízgazdálkodási rendszer kialakításával, a települések szennyvizeinek biológiai tisztítá­sával, illetve esetenként a harmadfokú szennyvíztisztítás be­vezetésével biztosítható. Dr. Fázold Ádám Jubilál a Velencei-tavi Intéző Bizottság Székesfehérvárott jubileumi plenáris ülésen emlékeztek meg a 25 éve ala­kult Velencei tavi Intéző Bizottságról. Az ülésen részt vett Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára, és Závodi Imre, a Fejér megyei Tanács elnöke is. Az elnökségben helyet fog­lalt dr. Dabrónaki Gyula, a VIB elnöke és dr. Marjanek József, a VIB főtitkára. Az ülésen Závodi Imre a megyei ta­nács elnöke méltatta a bizottság ne­gyedszázados tevékenységét. Szólt a megalakulás évéről, amikor 1957-ben a Fejér megyei Tanács kezdeményezte az Országos Idegenforgalmi Tanácsnál a Velencei-tavi Intéző Bizottság életre hívását, amely gazdája lett a tó kör­nyékének, az üdülésfejlesztésnek. A me­gyei tanács elnöke elmondta, hogy a megalakult testület tagjai nagy lelkese­déssel láttak munkához az idegenfor­galmi, a vízügyi, a közlekedési, az építé­si, az egészségügyi a gazdasági és más szakemberek segítségével, akik társa­dalmi munkában kezdték el a munkát. Hamarosan tudományos kutatók és szaktervezők is bekapcsolódtak a Ve­lencei-tó fejlesztésébe. Závodi Imre el­mondta megemlékezésében, hogy a terv­szerű fejlesztés eredményeként megoldó­dott a tó állandó vízszintjének biztosí­tása, több mint 6 millió köbméter laza iszapot távolítottak el a tómederből és 18 kilométer hosszú szabályozott partfal épült. A tókörnyék fejlesztése szerényebb anyagi lehetőségek mellett tovább foly­tatódik. A megyei tanács elnökének megemlékezése után Takács Imre, a me­gyei pártbizottság első titkára a ve­lencei táj fejlesztésében elért kiemel­kedő munkát végzőknek kitüntetéseket adott át. A Minisztertanács Kiváló Tár­sadalmi Munkáért elismerő oklevelét kapta dr. Dabrónaki Gyula, a Fejér megyei Tanács által alapított „Velen­cei táj fejlesztéséért" kitüntető díjat dr. Villányi Miklós MÉM államtitkár, Dre­­cin József művelődésügyi miniszterhe­lyettes, a KDVIG velencei üzemének Pajtás II. szocialista brigádja, Nagy Bá­lint, a DRW gépésze, Kovács Istvánné a megyei tanács főtanácsosa és Pálmai Sándor, az MSZMP velencei alapszerve­zetének titkára. A Kiváló munkáért ki­tüntető jelvényt 30-an vették át. Konferencia a nemzetközi tapasztalatokról Az OVH Nemzetközi Főosztálya az EGB-ben szerzett tapasztalatok népszerű­sítésére hazai ismertető konferenciát rendezett vízügyi szakemberek részvé­telével. Az OVH a konferencia szervezé­sével a Vízgazdálkodási Intézetet bízta meg, s a fő célkitűzés az volt, hogy a nemzetközi folyami szervezetek 1981-ben Dakarban rendezett globális illetőleg ennek előkészítésére 1980-ban Genfben megtartott regionális értekezleten szer­zett tapasztalatokat magyar vízügyi szakemberek megismerjék. A nagy érdeklődés mellett mintegy 70 szakember részvételével megrendezett konferencia sikeresen zárult, hasznosnak bizonyult. Az egynapos tanácskozáson a következő kérdésekről hangzottak el tájékoztatók. A genfi és dakari értekezletek jelen­tősége a magyar vízgazdálkodás szem­pontjából, összefüggések a szomszédos országokkal való határvízi kapcsolatok­kal. A két vagy több ország által közö­sen létrehozott vízi létesítmények terve­zésével, építésével és üzemelésével, a költségek megosztásával a vízkészletek megosztásával kapcsolatosan szerzett tapasztalatok. A határon túl terjedő víz­­szennyezéssel és a vízi környezet védel­mével kapcsolatos problémák. Borza Dezsőné 11

Next

/
Thumbnails
Contents