Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)

1983 / 1. szám

Szartos-patakon és beüzemelés előtt áll két Tisza-vízminősé­­gét figyelő monitor. Az automatikus vízminőségmérő állomá­sok a hőmérséklet, oldott oxigén, pH, vezetőképesség, olaj­­tartalom és napfényintenzitás folyamatos észlelését biztosít­ják. Adatátviteli rendszer beépítésével a mért paraméterek rögzítésre kerülnek és így lehetővé teszik az adatok számító­­gépes feldolgozását is. Közel egy évtizedes tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a vízminőség folyamatos figyelése lehetőséget ad a napszakos és évszakos változások megismerésére. A hatá­saiban később jelentkező rendkívüli szennyezések okainak felderítését elősegíti és a központi lekérdező rendszer segít­ségével a szennyezések előrejelzését is. lehetővé teszi. Hazai viszonylatban szerzett tapasztalataink eredményeként elértük azt, hogy ma már a műszerek megbízhatósága a velük szem­ben támasztott követelményeket kielégítik. A vízminőségsza­bályozás szempontjából szükséges tervezésekhez fontos ada­tokat szolgáltatnak. A felszíni vizek vizsgálatában jelentős szerepet játszanak a kavicsbányászat során keletkező tavak. Részben művelt és részben felhagyott 89 kavicsbányató vízminőségvédelme a felszín alatti vízkészletek elszennyeződése, tájalakító szerepe, üdülőövezetek kialakulása szempontjából elengedhetetlen kö­vetelmény. Ezeknél a vízminőségszabályozás a rekultivációs feladatokkal szoros kapcsolatban van, melyek az utóhasznosí­tást lehetővé teszik. Szennyvízkibocsátások A terület népgazdasági jelentőségéből és fejlődéséből adó­dóan az ipari és kommunális szennyvízkibocsátások a víz­minőségszabályozásban meghatározó szerepet játszanak. Az ipari üzemek közül a kohászat több, mint 200 éves múltra tekint vissza, míg a vegyipar az 1950-es évektől kezdődően alakult ki. A termelés növekedésével a régebbi üzemek tisztító berendezése elavulttá vált, a vegyipari üzemek pedig nem megfelelő szennyvíztisztító berendezéssel létesültek. Miskolc szennyvíztisztító telepe a háború rombolásainak esett áldoza­tul. A keletkező szennyvizek így gyakorlatilag teljesen tisztí­tatlanul jutottak a befogadóba. A szervezett vízminőségvédelem első lépéseként megkez­dett szennyvíztisztító telepek építése az 1970-es évek elejétől indult gyors ütemű fejlődésnek. Ezzel párhuzamosan az ipari üzemek vízgazdálkodásában is megkezdődött egy korsze­rűbb folyamat. A városok fejlesztésével viszont a keletkező szennyvizek mennyisége fokozatosan növekedett. Az 1980-as évekre legtöbb nagyipari üzem korszerű szennyvíztisztító be­rendezést épített, a városok közül viszont Miskolc szenny­vizeinek tisztítása áthúzódott a VI. ötéves tervidőszakra. A vízminőség alakulását meghatározóan befolyásoló 50 leg­jelentősebb ipari és kommunális szennyvízkibocsátót figyelem­be véve — amely az igazgatóság területén kibocsátott összes szennyvizeknek több mint 80%-át reprezentálják — meg­állapítható, hogy: 1. az V. ötéves tervidőszakban — a szerves szennyező anyag, összes oldott anyag és am­­móniumion szennyezőanyag-terhelés csökkent, — az olajszennyezést reprezentáló extrakt terhelés növe­kedett, — a kibocsátott szennyvizek mennyisége összességében növekedett. Ezen belül az ipari üzemekre a fajlagos vízhasz­nálat és szennyezőanyag-kibocsátás csökkenése, míg a kom­munális szennyvíztisztító telepekre a szennyvizek mennyiségé­nek és ezzel párhuzamosan a szennyező-anyag terhelésének növekedése jellemző. 2. A VI. ötéves tervidőszakban a vízminőségvédelmi tervek alapján — a szerves szennyező anyag és az olajszennyezést repre­zentáló extrakt terhelés siznten tartása biztosítható, — az összes oldott anyag és ammóniumion vonatkozásá­ban tenhelésnövekedéssel kell számolni, — a kibocsátott szennyvizek mennyisége összességében növekszik. Ezen belül az ipari üzemek vonatkozásában kis­mértékű szennyvízmennyiség növekedése mellett az összes oldott anyag kivételével további szennyezőanyag-csökkenés várható, míg a kommunális szennyvíztisztító telepeknél a kibo­csátott szennyvizek mennyisége jelentősen növekszik és ezek a szennyezőanyag-terhelés növekedésével is párosulnak. Az igazgatóság területén az V. ötéves tervben vízminőség­­védelemre fordított beruházások összege 2,7 milliárd forint volt, mely ráfordítások értékelésénél figyelembe kell venni, hogy ezek elmaradása esetén az oxigénfogyasztás ossz. oldott anyag extrakt ammóniumion 2,3-szorosára, 2.8- szorosára, 3.8- szorosára, 2,0-szeresére növekedett volna. A VI. ötéves vízminőségvédelmi terv vár­ható beruházás összege mintegy 1,7 milliárd forintra tehető. A szennyező anyag terhelésének változásait és tervezett alakulását a 9. táblázat mutatja. 9. táblázat Kibocsátott szennyezőanyag-terhelés alakulása az ÉVIZIG területén Szennyezőanyag­terhelés 1975 1980 1985 Szennyvízmennyiség 103- m3/d 264,0 305,0 395,0 KOlcr 103 • kg/d 57,3 56,2 56,0 Ossz. old. anyag 103 - kg/d 244,3 220,5 313,1 Extrakt (olaj) 103■kg/d 2,6 4,4 4,4 nh4+ 103-kg/d 11,7 8,6 9,5 Vízminőségszabályozási szempontból az elért és várható eredmények egyértelműen mutatják, hogy az ipari üzemeknél a technológiai változásokkal a belső vízgazdálkodás további korszerűsítésével és a hasznosítható hulladékanyagok újra használatával törekedni kell további gazdaságos megoldások­ra a vízminőség javítása érdekében. Kommunális vonatkozás­ban a szennyvíztisztító telepek építésén és bővítésén túlme­nően a szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosításával ér­hető el további eredmény. Rendkívüli vízszennyezések A vízminőségvédelem szempontjából a rendkívüli vízszeny­­nyezések különös veszélyt jelentenek. Azon túl, hogy a lö­késszerűen, nagy koncentrációban jelentkező szennyezések a vizek élővilágát elpusztítják, olyan károkat is eredményez­hetnek, melyek a népgazdaság termelő tevékenységét és a társadalmat veszélyeztetik. Az elmúlt évek rendkívüli vízszennyezéseinek alakulását a 10. táblázat mutatja. 10. táblázat Rendkívüli vízszennyezések alakulása Év Száma Eredete Jeli ege hazai külföldi olaj peszticid egyéb mérgező egyéb 1976. 5 3 2 4 1 _ _ 1977. 24 15 9 12 1 — 11 1978. 25 13 12 6 4 1 14 1979. 31 21 10 14 2 1 14 1980. 16 10 6 6 — 2 8 A rendkívüli szennyezések jellegét tekintve hatásai eltérő mértékben jelentkeztek. Az olajszennyezések közül kiemelikedett a Bélapátfalvai Ce­mentgyár 1979. és 1980. évi rendkívüli pakuraszennyezése, me­lyeknél összességében több, mint 100 m3 szennyező anyag ju­tott a Recska-patakba. A patakmeder elzárásával a pakura teljes mennyisége el távolításra került, így szennyező anyag oz Fger-patakba és ezen keresztül a Kiskörei víztározóba nem jutott. Az oldott, bemosódásból eredő rendkívüli szennyezések kö­zül kiemelkedett a Bódva folyó 1978. évi ammóniumion szennyezése. A Bódvából kivett és a Sajóecsegi Vízmű által szolgáltatott ivóvízben 19,8 mg/l ammóniumion volt és így a 10

Next

/
Thumbnails
Contents