Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 3. szám

fi uíziígyí felső- es középfokú oktatás 200 éu täulatäban

(Emlékezés az Insfit-utum Geomelricum alapítása óta eltelt 200 évre)

Jubileumi összefoglalónkat érdemes Fodor Ferenc, 1955 [5] szavaival kezdeni: „Azok a mérnöki oklevelek tehát, amelyeket a budai Institutum Geometricumban 1793 előtt kiadtak a világ legelső polgári mérnöki oklevelei voltaik."

Érdemes megemlíteni, hogy alapítási éveik szerint a nevezetesebb nyugateurópai műszaki főiskolák így következnek: 1747: Ecole des Ponts et Chaussées Publics, Paris; 1794: Ecole des Travaux Publics, Paris; 1795: Ecole Polytechnique, Paris; 1806: Polytechnicum, Praga; 1815: Polytechnikum, Bécs; 1825: Polytechnikum, Karlsruhe; 1855: Polytechnicum, Zürich. Tehát az 1782- ben alapított Institutum Geometricum a világ egyik legnevezetesebb műszaki főiskolájánál, az Ecole Polytechniquenél is idősebb, s csak az Ecole des Ponts et Chaussées előzte meg, ez viszont mégis később volt (Wartha Vince 1894: eleinte csak mérnöki hivatalnak: az ún. „Bureau des dessinateurs" része. Főiskolai rangot 1791-ben kap.) Az Institutum alapítása olyan kulturális évfordulót jelent ma, amiről megfeledkezni vétek volna. A közeledő Jubileum jegyében feltártuk 200 évre visszamenően nagy mélységben a magyar vízi oktatás múltját, kiegészítve azt a jelen helyzet adataival. Ez az írásunk csak rövid vázlata ennek a gazdag anyagnak.

II. József a budai Tudományegyetem felterjesztése nyomán 1782. január 18-i királyi leiratában többek között azt írja, hogy „oly mérnökök képzését kívánja megszerveztetni, akik folyókat szabályoznak, csatornákat, gátakat, malmokat építenek, mocsarakat csapolnak le stb." Végül is II. József 1782. augusztus 30-án aláírt rendelete szabályozza, hogy a szóban levő ismeretek megszerzésére a budai Egyetemen megfelelő módon továbbképző tanfolyamot indítsanak. A rendelet lényege tehát, hogy az a budai Egyetemen legyen, a tanfolyam igazgatása az alkalmazott matematika professzorának kezében maradjon (azonban a kezdeti maitematica adplicata helyett gyakorlatilag a geometria adplicata „vette át az irányítást”, lényegében az első két évtizedben az 1777-ben a Geometrica Practica professzorává kinevezett Rausch Ferenc irányította az oktatást.)

Mi is volt a II. József rendeletére szervezett Institutum? Egy 1800. augusztus 28-án keltezett írásban így olvasható a neve: Institutum Geametrico-Hydrotechnicum, ez a második jelző azonban lekopott. Szigorúan véve itt nem Institutumról (Intézetről), hanem inkább Institúcióról (szervezésről) volt szó, amely megszabta a budai, később pesti Tudomány-Egyetem keretein belül a mérnökképzés rendjét, a hallgatandó tárgyakat,

a vizsgákat, a gyakorlati képzést. Tehát nem helyes Falus Gábor 1980 [4] megjegyzése az Esztergomi „Duna-Múzeum" megnyitásával kapcsolatosan: „Bizonyára kevesen hallottak arról, hogy 1782- ben hazánkban alakult meg Institutum Geometrico és Hydroteohmicum, Európa első mérnökképző Egyeteme . . .” Tudnunk kell, hogy nem az Egyetem 200 éves, hanem az egyetemi szintű mérnökképzés éspedig főleg a földmérnöki és a vízépítőmémöki képzés.

Az Institutum, illetőleg a Tudomány Egyetem kereteiben 1782-től 1850-ig

1275 oklevelet adtak ki. Ezek között a legnevezetesebb vízépítők oklevelük idősorrendjében a következőek (5, 13): Vedres István (1786); Huszár Márton (1804); Beszédes József (1813); Vásárhelyi Pál (1816); Győry Sándor (1821); Keczkés Károly (1823); Lányi Sámuel (1823); Petzelt József (1828); Petzval József (1828); Petzval Ottó (1835); Reitter Ferenc (1835); Bodoki Lajos (1853) stb.

A továbbiakban részben történelmileg (a múlt század kérdései, a felszabadulás utáni mai helyzet), részben az oktatási szint szerint (a felső- és a középfokú oktatás kérdései), valamint az oktatási cél szerint (közvetlen vízépítési Ml. határterületi vízi oktatás, két-ikét részre bontva elemezzük a magyar vízgazdálkodási és vízépítési oktatást, amely messze túlmutat az ország népességi helyzetén.

Felsőoktatásunk fejlődését a következő évszámok jellemzik igen jól.

1. Az ínstitutumot megelőző időkben:

1635: a Nagyszombati Egyetem megalapítása ;

1717—1869: Gumpensdorfi (Bécsújhely melletti) Hadmérnöki Akadémia, itt tanultak a kiváló vízépítő Kiss testvéreik (5) Gábor és József, s itt tanult Bolyai János its;

1735. 6. 22.: a Selmeci Bányászati Tisztképző Iskola; 1753 a „repetensi" (lényegében mérnökképző) oktatás kezdete a Nagyszombati Egyetemen Weisz Ferenc csillagász, matematikus vezetésével (5);

1763: a Selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia;

1763—1766: a Szenei (szlovákul: Senec) Co l légi u m Oecono micum;

1765—kb. 1779: a Tatai Seminárium Geometrárum;

1777: a Nagyszombati Egyetem Budára ikerül;

1784: a Budai Egyetem Pestre kerül.

2. Felsőfokú közvetlen műszaki oktatásunk nevezetesebb évszámai a mai napig Nagyné: [11]; Menyhárt: [9]; Meszlényi: [10];

1782—1850: Institutum Geometmicum (az 1635-ben alapított Nagyszombati, majd Budai, III. Pesti Egyetem keretén bélül);

1842: a folyami mérőgyakorlatok kezdete (Dunán és kisebb vízfolyásokon, mint pl. az Ipoly stb.);

1843: az első javaslat hidraulikai laboratórium létesítésére;

1846—56: József Ipartanoda;

1850: az Institutum beolvadása a József Ipartanodába;

1856—1934: József Műegyetem;

1871/72: önkormányzatot kap az egyetem;

1878—79: az önálló Vízépítéstani Tanszék megalapítása (a 100 éves Jubileumot Tudományos ülésszakkal és kiállítással ünnepelte meg a Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet (Kozák M. 1980 [6]) 1979. 12. 7-én> ;

1883—: mérőgyakorlatok a Dunán Szobnál;

1883—1849: mosonmagyaróvári Kultúrmérnöki Továbbképző Tanfolyam;

1888: Mezőgazdasági Géptan Tanszék;

1891: a doktori cím adományozásának joga;

1894: mérőgyakorlatok kezdete Nagymaroson ;

1899: az önálló Vízgép Tanszék;

1908: Mezőgazdasági Kémiai Technológia Tanszék;

1909: az első hidraulikai laboratórium (a Vízgép Tanszéken);

1928: Hidraulikai Laboratórium a Vízépítési Tanszéken;

1929/30: tagozódás bevezetése az általános mérnöki oktatásban (az önálló vízépítési oktatás kezdete);

1934—48: József Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem;

1934: Áramlástani (Aerodinomikai) Tanszék;

1939: Mérnöki Továbbképző Intézet (MTI) megalapítása;

1941: az első előadások az MTI-ben; szélcsatorna az Áramlástani Tanszéken;

1942: az első Jegyzetek az MTI-ben (pl. Németh E.: „A korszerű mezőgazdaság vízi feladatai”);

1942: a Geotechnikai Tanszék jogelődjének önállósulása;

1942: II. Vízépítéstani Tanszék és Hidraulikai Laboratórium;

1944: Talajtani Tanszék;

1948—52: Budapesti Műszaki Egyetem (ma is fennáll);

1949: a Mérnöki (később építőmérnöki) Kar elválása az Építészmérnöki Kartól;

1950: Épületgépészeti Tanszék (ma

19