Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 3. szám

Épületgépészeti Tanszék I.) a Gépészmérnöki Karon;

1952—55: Építési Műszóik! Egyetem (ÉME, a BME párhuzamoson tovább működött);

1953: Nagymarosi szabadtéri Hidraulikai Laboratórium;

1956—57: Építőipari és Közlekedési Műszaiki Egyetem (ÉKME);

1956: Gazdaságmérnöki szak megszervezése ;

1957: Jósvafői Karsztvízkutató Állomás;

1961: Szakmérnöki Oktatás kezdete;

1962: Ágazaíosodás a vízépítőmérnöki tagozaton (3-as ágazat: mezőgazdasági, vízellátás-csatornázási és vízépítési műtárgy-szakágazatok);

1963/64: Új tanszéki elnevezések: Vízgazdálkodási Tanszék (eddig I. sz. Vízépítéstani Tanszék) és Vízépítési Tanszék (eddig II. sz. Vízépítési Tanszék);

1963: Épületgépészeti Tanszék az Építészmérnöki Karon (a későbbi — 1971 — Vízgépészeti Tanszék II.);

1968—: Újra Budapesti Műszaki Egyetem (BME);

Vízépítőmérnöki oklevél bevezetése;

1971: Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet (új egységek: Vízellátási és Csatornázási Osztály, Hidraulikai laboratórium) ;

Épületek Szerkezetei és Berendezései Intézet;

Közműépítési Tanszék a Felsőfokú Építőipari Technikumban (később Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola);

1971/72: a BME önállósulásának 100. évi jubileuma;

Bajai Főiskola évszámaí:

1962/63—1970: Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum;

1970—79: BME Vízgazdálkodási Főiskolai Kar;

1979: Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézete;

Épületgépészeti Főiskola évszámai:

1960—70: Épületgépészeti Főiskola, Buda;

1971: Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs, Épületgépészeti Szak (Víz-, Gáz- és Közművek Tanszék).

Tegyük élővé az előző adatokat egykét idézettel:

1843-ban a Társalkodó c .folyóirat névtelen válaszadója (valószínűleg a hidrotechnikát akikor előadó Petzelt József tanár) megtette az első javaslatot hidraulikai laboratórium felszerelésére: „Az Institutum helyiségeinek kérése: víztani kísérlet vízi út-, malom-, hídépítészeti mintáikban gyakorló terem (ez vízfolyással, vízmedencével stb. volna felszerelve)” (5).

1878. IX. 15-én Stoczek József rektori zárójelentésében a következőket mondja: „ .. . emlékezetbe kell hoznunk, hogy egy főfontosságú tanszak: a vízépítészettan a rendelkezésre levő tanerő elégtelensége miatt, eddigeié nem volt oly teljességgel és beereszkedéssel tárgyalható, mint az — közgazdasági érdekeikre való nagymérvű kihatása, sokféle és számos vízépítészeti művek létesítésének szüksége — méltán igényli.” „De örömmel és hálával említjük fel, hogy e hiányon már segítve, és a vízépítészettan számára egy külön tanszék immár rendszeresítve van. Klimm Mihály mérnök úr, ki műegyetemünkön több évig mint tanársegéd kitűnő sikerrel működött, és éppen a vízépítészeti gyakorlat terén állami költségen 4 évet töltött külföldön, fogja az új tanszéket a küszöbön levő tanévben helyettes tanári minőségben — meg vagyunk győződve, legjobb sikerrel — betölteni."

1881. IX. 11-én Szi ly Kálmán rektor évnyitó beszédében mondta: „...egy súlyos veszteség is érte egyetemünket: Horváth Ignácnaik, a műszaki mechanika és elméleti géptan tanárának megdöbbentő halála."

1884. IX. 14-én Szily Kálmán rektor záirjelentésében mondja: „A műegyetemi pályadíj-alapítványok száma is növekedett eggyel, ti. a Horváth Ignác féle díjjal. 1881. IV. 18-án „szomorú halála előestéjén a műegyetem akkori Rektorához intézett utolsó levelében összes vagyonát a műegyetem részére kívánta hagyni. A műegyetem tanácsa az alapítványra nézve egyebek között az ón. határozatot hozta, hogy annak évi kamataiból 100 Ft évenként április 18-án pályadíjul tűzendő ki Horváth Ignác-féle díj név alatt; egyik évben mechanikából, második évben hidraulikából, évről évre váltakozva kihirdetendő pályakérdésre.”

A Horváth Ignác pályázatot, amely a mai Tudományos Diákköri pályázatok egyik előzményének tekinthető 1902-ben Kármán Tivadar IV. évf. gépészmérnök hallgató, s 1938-ban a jelen 'sorok írója nyerte, mint IV. éves vízépítőtagozatos mérnökhallgató.

1893. X. 11-én König Gyula rektor beszédében a 'következőket mondta: „A

József-műegyetem már 10 év óta tartozik ama most is ritka műegyetemek sorába, melyeken az elméleti oktatás kiegészítésére a hallgatókkal rendszeres vízmérési gyakorlatokat 'tartanak, hogy így a fiatail mérnök, midőn a gyakorlatba kilép, a hazánkban (kettős fontosságú vízi munkálatok terén már tájékozott és hasznavehető munkás lehessen." (Megjegyzés ezek a gyakorlatok — ha nem is ilyen szervezetten — de már az 5. évtized elején megindultak, mint azt adatsorunk bizonyítja.) „Tíz éven keresztül tartjuk már ezeket a gyakorlatokat a Dunán (Szobon), s tíz éven keresztül kellett saját telek és hajlék hiányában ide-oda hurczolkodni, a szerszámokat, műszereket és hallgatóikat jóformán a szabad ég alatt tartani, míg a hely színéhez kötött vezető tanár és a segédszemélyzet a szabad égnél nem sokkal több védelmet nyújtó, ideiglenes sátraikban talált lakást és olyan existencziát, mely valóban csak fokozott kötelességtudással és buzgósággal volt elviselhető.” „Elvégre lejárt a nyomorgás korszaka; most mór saját telkünk és saját házunk van. Nagy-Maroson a Duna partján. Ott födél alatt lesz a vízi munkálatokhoz szükéges nagyszámú fölszerelés, ott menedéket talál a hallgatóság, a tanszemélyzet, hajósnép és az állandó őr, ki eddig a legszigorúbb télen is egy rozzant fabódéban volt kénytelten fagyoskodni. A telek az épületekkel együtt mintegy 10 000 forintból került Ikii.”

S végül egy idézet már a XX. századból :

1928. IX. 23-án ifj. Szily Kálmán rektori megnyitójában bejelenti: „... legújabban már egyetemünkön is sikerült a Vízépítési Tanszéket egy kisebb méretű és demonstrálás céljaira is alkalmas laboratóriummal felszerelni. (Folytatjuk)

Dr. Salamin Pál

IJIjJ_______KÜLFÖLDI HÍREK_______||

Szaud-Arábiában építik meg a világ egyik leghosszabb távvezetékét: az Arab-öböltől a fővárosig. A távvezeték hossza 466 km, és sótalanított tengervizet szállít Rijadba. A rendszer 830 000 m3/d kapacitású. Az építést 1980-ban kezdték meg; a tervek szerint 3 év alatt fejezik be.

Portugáliában is gond a főváros, Lisszabon növekvő vízigényét kielégíteni. A főváros lakóinak száma a peremkerületekkel együtt több mint 1,6 millió fő. A tervek szerint a fővárostól 120 km-re levő tározóból napi 500 ezer m3 jó minőségű ivóvizet nyernek majd.

Svájcban is sok gondot okoz a felszíni vizek minőségének védelme. Ennek érdekében komoly erőfeszítéseket tettek az elmúlt években, különösen a szennyvizek tisztítása terén. 1979-ben a kommunális eredetű szennyvizeknek 80%-át tiszították. A beavatkozások eredménye máris tapasztalható, ugyanis a felszíni vizek minősége lényegesen javult. További cél az elért eredmények megőrzése.

Az NSZK-ban Hamburgban a keletkező szennyvíz és csapadékvíz elvezetésére korszerű tervet dolgoztak ki. Ennek lényege, hogy nemcsak új főgyűjtő rendszereket, hanem záportározókat is létesítenek. A korszerű városi rendszer kiépítése kb. 20—25 év alatt végezhető el. Ekkor már automatikus szabályozás, üzemelés is biztosítható.

Dr. Szabó Ivánné a VIZDOK tudósítója

20