Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 3. szám
Természetesen nem lehet egyszer s mindenkorra érvényes szabályokat felállítani arra, hogy mikor és milyen körülmények kedveznek az alkotókész szellemi állapot (az ihlet) felébredésének. De az biztonsággal megállapítható, hogy a legkedvezőbbek azok az alkalmak, körülmények, amelyek közepette mentesülni lehet a környezet korlátáitól és igényeitől és el lehet szakadni a megszokott, hagyományos gondolkodásmódtól. Sokszor a tétlenség, a pihenés, sőt a fáradtság óráiban születnek az igazán nagyszerű alkotó gondolatok. Newton ismert volt arról, hogy a teljes pihenés segítette legjobban a munkájában, Edison alvásba menekült a nagy feladatok megoldása előtt. Az alkotó gondolatok jelentkezhetnek váratlanul és teljesen szokatlan módon, éppen ezért éberen ügyelni kell arra, nehogy elsikkadjanak e gondolatok. Az ötletek, teremtő gondalotok „illékonyak". Éppen ezért azonnal, megszületésük pillanatában rögzíteni kell azokat, bármennyire is elfeledhetetlennek tűnnek. A rögzítés történhet írásban vagy szóban (pl. magnószalagon), és általában elegendő, ha csak egészen röviden, vázlatos formában rögzítjük gondolatunkat. Általában célszerű a gondolatokat „szárnyalni" hagyni, és a részleteket minél később rögzíteni, ti. olyan időpontra hagyni, amikor az elképzelés már teljesen kialakultnak tekinthető. Van olyan vélemény is, amely szerint a probléma megoldására felvetődő legelső gondolat általában értéktelen, és nem jó megoldás. Ez a megállapítás viszont általában csak a teljesen újszerű, idegen feladatok esetében érvényes, míg a már régen érő, jól ismert feladatok esetében éppen a legelső megoldás szokott a legjobbnak bizonyulni. Érdemes tehát elmélyülten tanulmányozni a legelső ötletet, még akkor is, ha az túl egyszerűnek és könnyű megoldásnak ígérkezik. Az alkotómunkát gyakorolni kell! Az alkotóképes emberekkel is gyakran megesik, hogy eredménytelenek, ihletnélküliek, és az alkotás órai is sokszor ritkábbak esetükben, mint az üres és eredménytelen órák. Sokan hajlamosak arra, hogy az ilyen eredménytelen időszakokban feladataikat elodázzák, eltesoedjenek, elfásuljanak. Pedig ez a sikertelenség legbiztosabb imádja! Inkább folytatni kell a munkát, a gondolkodást. Lehet, hogy ilyenkor nem szüléinek „falirengető” megoldások, de a munka folyamatossá válik és ez igen fontos. Az ilyen időszakok egyébként alkalmasak arra, hogy információikat gyújtsunk, mások véleményét megismerjük, tájékozódjunk mások tapasztalatairól stb. Az ilyesmi egyébként az alkotó gondolatok születését is ösztönözheti. A kreativitás kibontakoztatásának feltételei, eszközei és módszerei Vízügyi szerveinknél, intézményeinknél potenciálisan rendelkezésre álló alkotó kapacitás hatékony kibontakoztatása igen körültekintő, tudatos, hozzáértő munkát kíván. A siker legfontosabb feltétele e téren abban jelölhető meg, hogy a vezetés alkalmas-e ennek a feladatnak az ellátására, meg tudja-e oldani a megfelelő légkör megteremtését és képes-e gondoskodni az alkotó munkához szükséges szervezeti, személyi, tárgyi feltételeikről. Abban a mechanizmusban, amely az alkotás interakciós folyamataira ma jellemző, a vezetőnek egy új, az egyéb feladataihoz képest sokkal nehezebb, kifinomultabb, ugyanakkor kevésbé körülhatárolt szerepe bontakozik ki. Ez a szerep nem programozásból és irányításból áll, hanem túlmegy azon egészen addig, hogy gerjeszti az új megoldásokat, és az alkotóképes szakemberek áItal kidolgozott alternatívák közül felismeri és keresztülviszi azt, amelyik leginkább elősegíti a hatékonyság növelését. A szakemberek ismerik ugyanis legjobban a lehetőségeket és a kedvező alkalmakat. A vezetőnek ehhez magát az alkotó folyamatot kell jól ismernie, de ezen túlmenően arra is szükség van, hogy felismerje az alkotó gondolatok forrását és az igények, korlátok és az egész cél ismeretével sokoldalúan rendelkező alkotó egyének közötti személyes kommunikáció fontosságát. Ez azt jelenti, hogy a vezetésnek sokkal éberebben kell figyelnie a változásokra irányuló erőket és azoknak a szakembereknek az alkotó reagálásait, akik az igények és lehetőségek alternatív kombinációira törekednek. Több figyelmet kell szentelni egy olyan közösség létrehozására, amelyben minden szinten, minden érintkező szakterületen kialakuló személyes kapcsolatot és döntést az üzemi, intézményi céloknak alapos ismerete jellemez. Ez nemcsak azt követeli a vezetőktől, hogy többet foglalkozzanak saját közösségük belső jellemzőivel és adaptív viselkedésével, hanem azt is, hogy alaposabban vizsgálják meg a saját és a nagyobb közösség más szakosított szervei közötti kooperációs viszonyokat. A vízügyi szervek területéről szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban azok a vezetők képesek munkatársaiknál az alkotás „gerjesztésére", akik saját maguk is alkotó módon gondolkodnak és cselekszenek. Ezt figyelembe véve célszerűnek látszik, ha témánk keretében elsőként a vezetők saját tevékenységének alkotó jellegűvé tételével kapcsolatos kérdéseket vizsgáljuk meg. A vezetők alkotó munkájának céltudatos fejlesztése Cikkem korábbi részében már utaltam arra, hogy sokoldalúan tudatosítani kell azt az álláspontot, mely szerint a vezetői munka is a szellemi alkotó tevékenység szférájába tartozik. Az alkotási lehetőségek ezen a téren tovább bővülnek, gazdagodnak. Ui. a vezetésnek egyre bonyolultabb és heterogénebb elemekből kell egységes, integrált rendszert létrehoznia és „kormányoznia”, ami tág teret nyit a vezetői alkotás számára. Ezt a fejlődési tendenciát felismerve, látnunk kell egyúttal azt az ellentmondást is, melyet ez a kitágult és a jövőben tovább táguló alkotási lehetőség magában hordoz. Ezt úgy fogalmazom meg, hogy amíg a művészi alkotó munkával kapcsolatos lehetőségek bővitése nem hat cselekvési kényszerrel — tehát az alkotó szabad elhatározásától függ, hogy azokat kihasználja-e vagy sem—, addig a vezetői munka terén a bővülő lehetőségek egyúttal „kényszert” is jelentenek a vezetők irányában. Az alkotás terének bővülése a vezetők mozgáspályáján tehát egyben kivetíti a cselekvési kötelezettséget is. Ez a szigorú követelmény rendkívül nagy feszítő erővel hat a vezetőkre olyan irányban, hogy elsősorban az ilyen jellegű tevékenységre összpontosítsák energiájukat. Ui. abban az esetben, ha a vezetői munkában az elmélyült alkotást igénylő tevékenység tartománya nő, — csökkennie kell egyrészt az időt rabló rutin jellegű ügyek tartományának, — másrészt ezzel egyidejűleg gyarapodniok kell azoknak a lehetőségeknek és módszereknek, amelyek a vezetők alkotó munkája kiteljesedéséhez nélkülözhetetlenek. Ennek a problémának a megoldása ma a vezetői munka hatékonysága szempontjából alapvető jelentőséqű, amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy ez a valódi vezetői munka sarkköve. A vezetők legalapvetőbb alkotó jellegű tevékenysége vízügyi szerveinknél is a koncepcióalkotás. Világosan kell látnunk, hogy a vezetés csak akkor tölti be maradéktalanul hivatását, ha a dinamikusan változó gazdasági élet által diktált követelelményekhez rugalmasan tud igazodni és a szervezet céljait ezeknek megfelelően tudja a dolgozók egyetértésével1 alakítani, formálni. Ez annyit jelent. hoqy a bekövetkezett és a várható változásokra a vezetésnek gyakran olyan döntésekkel kell reagálnia, melyek hosszú időre kihatnak az adott szervezet tevékenységére. A termelési folyamatok bonyolultsáqa és kotrmlex jellege objektiven fokozza vízügyi szerveinknél is a vezetők szerepét. Ha érvényes az a tétel, hogv a munka társadalmi jellege növekszik, ennek következményeit arra való figyelemmel is végig kell gondolnunk, hoav a vezetők döntéseinek társadalmi hatásai egvre szélesebb körben jelentkeznek. Ez jól igazolja a koncepcióalkotás ielentőséqét. A vezetés területén az alkotómunka fő oroduktuma a stratégia, amely összefüqg az ezt megalkotó, kialakító vezető egyéniségével, aki képes előre látni a fejleményeket, nem várt helyzetekben megtalálni az új alternatívákat, példáiéval magával ragadni, vagv olyan irányokat kitűzni, amelyek messze eltérnek az eddigi elgondolásoktól. Ahhoz, hogy az ilven jellegű döntések kellően megalapozottak és átgondoltak leavenek, a vezetőknek időre és nyugalomra van szükségük. Ezt elsősorban saját munkájuk észszerű measzervezésével tudják biztosítani. Ha a vezető munkája nem eléa tervszerű, akkor csak ahhoz van ideje, hogy a napi kérdésekkel foglalkozzon, a távlati feladatok megoldását pedig halogatja, szem elől tévesztve, hoav ez a vezetés lénveai oldala, alaovető eleme. Az ilyen tlousú vezetők állandóan fáradtak, kimerültek. Ahelvett, hoav racionálisan és tervszerűen irányítanák tevékenységüket, ráhagviák maaukat a munka soontán menetére és mindia csak az adott szituáció követelményeinek értékelésére van idejük, 17
