Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 3. szám

Az NDK vízgazdálkodása

A Német Demokratikus Köztársaság területére a csapadékos években átlagosan 17,7 Md m3 természetes vízkészlet áll rendelkezésre, míg száraz években ez a mennyiség csupán 9 Md m3. Az NDK rendelkezésére álló felszín alatti vízkészlete mintegy 5 Md m3/év. Az országban az állóvizek száma 13 200, 140 000 hektár felülettel. A vízfolyások hossza 30 800 km. A felsorolt készletek szabályozására és a nagyvízi lefolyás szabályozására 1,4 Md m3 össztérfogattal 190 völgyzárógátas tározó szolgál. Ezek közül 123 az NDK 1949-ben történt megalapítása óta épült. A vízkormányzáshoz létesült továbbá 2720 kisműtárgy és zsilip, 4300 km földgát és 165 szivattyútelep, 6000 vízmű, 87 000 km csővezetékkel és 930 kommunális tisztítótelep 31 600 km csatornavezetékkel. Az NDK lakosságának 90% részesült központosított ivóvízellátásban, 69%-a élt csatornázott területen és 52%-ának szennyvizeit tisztították központi berendezéssel 1980 évben. Az 1970-es évhez képest az építés növekedésének üteme egységesen 9% volt.

A vízigények növekedése 1970—1980 között Md m3/évben:

1970

1980

Növekedés

%-ban

kommunális

0,9

1,2

33

ipari

4,9

5,1

5

mezőgazdasági

0,8

1,4

75

összesen

6,6

7,7

17

Az NDK-ban a természetes vízkészlet kihasználtságának a foka igen magas; néhány ipari központban elérték a rendelkezésre álló vízkészlet teljes kihasználását.

A vízkészletek kihasználtsági százaléka az átlagos csapadékos évben 44%; száraz évben ez eléri a 86%-ot.

A racionális vízfelhasználási feladat végrehajtására az NDK Minisztertanácsa az 1981—1985. tervidőszakra külön irányelvet adott ki. Az irányelvben központi célkitűzésként határozták meg, hogy a vízigény éves növekedése az 1%-ot ne haladja meg. A kitűzött cél elérésére a következők szükségesek:

— az iparban a vízhasználatot 1985-ig — mindenekelőtt a fajlagos vízigény 25%-os csökkentésével — a jelenlegi szinten kell tartani;

— a mezőgazdaságban, az újonnan létesítendő öntözőrendszerekben a vízhasználatot a létesítmények optimális üzemeltetésével csökkenteni kell;

— a szennyvízmennyiség növekedését az energiafelhasználás csökkentésével összehangoltan, az értékes anyagok növekvő mértékű visszanyerésével mérsékelni kell;

— a rendelkezésre álló vízkészletek további vízbázisok geológiai felkutatásával, a tározókban és a tavakban felhalmozott felszíni készletből történő dúsítással és a tudományosan megalapozott gazdálkodási módszerekkel növelni kell.

Az ésszerű vízfelhasználás a vizek védelmével elválaszthatatlanul összefügg. Nemcsak a takarékossági intézkedéseket öleli fel, hanem megköveteli valamennyi felhasználótól a tervezés, a döntések, a gazdálkodás és üzemeltetés teljesen új szemléletét. A vizek védelméhez szükséges vezetési, tervezésigazdasági, tudományos és műszaki intézkedések rendszerének kialakítását, a termelés-szervezés, az erkölcsi és anyagi ösztönzés eszközeinek igénybevételét követeli meg.

Az NDK természeti adottságainak és infrastruktúrájának megfelelően vízgazdálkodásának fejlesztését az alábbi irányelvek határozzák meg:

a) A komplex vízgazdálkodás intenzifikálása a műszakitudományos vívmányok alkalmazásával. Különösen a készletek és igények kiegyensúlyozásának, mint alapnak a matematikai modellezésére irányuló korszerű módszerekkel. A folyók teljes vízgyűjtő területére kiterjedő automatizálással.

b) Az ésszerű vízhasználat kiterjesztése a fajlagos vízigények csökkentésével az iparban, építőiparban és a mezőgazdaságban.

c) A vizek védelmének fokozása a tisztán tartásukra való ösztönzés. Különösen olyan káros anyagok, mint a nitrátok, nehézfémek, klórozott szénhidrogének és szerves vegyületek bekerülésének csökkentése. Ehhez kapcsolódik az értékes anyagok szennyvízből történő visszanyerése, a meglevő tisztítóberendezések teljesítőképességének növelése, a kapacisok bővítése.

A vízzel való komplex, racionális gazdálkodás intenzívebbé tételének előfeltétele a mindenkori készletek kihasználtságának 4—8%-os növelése. Ezt különösen a mérőhálózat további kiépítésével, a nagy műtárgyak és létesítmények, tározók, folyó-, illetve részvízgyűjtő rendszerek automatizált ellenőrzésével és vezérlésével, matematikai modellek kiterjedtebb alkalmazásával lehet elérni.

Az intenzifikálás feladatai:

a hasznosítható vízkészlet növelése hidrológiai kutatással;

' az alkalmas, s eddig kihasználatlanul elfolyó bányavíz hasznosítása ivóvízelátásra, ipari és mezőgazdasági célokra;

a barnaszénbányászat befejezése után visszamaradó bányagödrök hasznosítása, tározók és kiegyenlítő medencék céljaira;

— a technológiai vízveszteségek csökkentése;

— a vízpazarlás megakadályozása.

A racionális vízfelhasználás értelmében az iparban és az építőiparban 1985-ig a fajlagos vízigényt 25%-kal kell csökkenteni. Ehhez az intézkedések egész komplexuma irányzandó elő:

— így a közcélú ivóvízhálózatból történő igénybevétel csökkentése mindazon esetekben amikor ivóvíz-minőségre nincs szükség;

— a vízfelhasználás csökkentése, saját vízellátó berendezésekre való átállás.

1980-ban az NDK-ban az ipar 26% ivóvizet használt fel a közműhálózatból, melyekhez ivóvíz-minőségűre nem lett volna szüksége. Tervezik, hogy a lakosság növekvő ivóvízigényének fedezésére az ipar saját ellátó létesítményeiből tápláljon be ivóvizet a kommunális hálózatba.

A szovjet, csehszlovák és magyar tapasztalatok alapján az NDK-ban nagy jelentőséget tulajdonítanak a víztakarékos, illetve a vízkibocsátás-mentes (zártrendszerű) ipari technológiák bevezetésének és továbbfejlesztésének. Ide értve a nagy vízigényű és vízfogyasztású üzemekben a léghűtés bevezetését. Valamint hatásosabb hűtési elvek kidolgozását, a vízhűtés helyettesítését célzó tudományos-műszaki fejlesztő munkák meggyorsítását is.

A háztartásokban előforduló vízveszteségek csökkentésére az épületgépészeti berendezések megelőző karbantartásával, állandó víznyomásolc szavatolásával, a vizet megtakarító egészségügyi berendezések kifejlesztésével és alkalmazásba vételével, megbízható meleg-, és hidegvíz-szolgáltató berendezésekkel, hatásosabb és üzembiztosabb elzáró-, és szabályozó szerelvények rendszeresítésével és a mosási-, és öblítési folyamatokhoz víztakarékos háztartási készülékek kifejlesztésével szükséges intézkedni.

A mezőgazdasági vízgazdálkodásban és az élelmiszergazdaságban az ipari víz ésszerű felhasználását és az újonnan

4