Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
EMBER, VÍZ. TÖRTÉNELEM И vízgépészét úttörői Az ókor és középkor műszaki ismereteit több tudós szerző mentette át az újabb korszakokba. Leghíresebb ilyen könyv Georg Agricola: De re metallica (Fémekről) szóló műve, amely 1556-ban jelent meg és belőle megismerhetjük a középkor és a korai újkor technikai műveltségét. Igaz Agricola elsősorban bányászattal és kohászattal foglalkozott, de a bányák víztelenítésével kapcsolatosan megismerteti az olvasóval a vízemelő, a vizet szivattyúzó berendezéseket is. Ennél szebb technikai könyvet azóta sem adtak ki. Agricola életművét alaposan feldolgozták, ismerjük életkörülményeit ami szakíróról lévén szó, meglehetősen ritka jelenség. Agricola családi nevén Bauer — földműves, azaz agricola — Meissen közelében 1494-ben született, és 1555-ben Chemnitzben halt meg. (Ma Kari Marx Stadt). Műve megjelenését tehát már nem érte meg. Németországi és itáliai orvosi egyetemeken tanult, Velencében az akkoriban feltalált könyvnyomtatóművészetet tanulmányozta. Foglalkozott irodalommal, képzőművészetek történetével. A Chemnitz közeiében levő ezüstbánya üzemekben, mint bányaorvos működött és csupán érdeklődésből foglalkozott a bányák műszaki berendezéseinek tanulmányozásával. így írt erről: , Alig, hogy Itáliából visszaérkeztem, semmi más vágyam nem volt, mint hogy Európa ezüstben leggazdagabb vidékén az Érchegységben megtelepedhessek. Alig tartózkodtam ott, felébredt a kíváncsiságom a bányászat megismerésére, mert azt én mindennnél érdekesebbnek találtam. Egy évvel később, egy barátom segítségével sikerült Joachimstahlban letelepedni. (Joachimstahlban az ezüstércek kitermelésekor roppant sok uránszurokérc került meddőhányóra. Ebből sikerült a XIX. század végén a Curie házaspárnak a rádiumot kivonni.) Joachimstahlban nyolcezer bányász, nyolcszáz vájár, négyszáz mester és egy orvos — Agricola — működött. Első könyve 1530-ban, Frobenius baseli nyomdájában készült, Bermannus sive de re metallicae dialógus címen. Bermannus Agricola barátja, kohóüzemi írnok. Agricola később Chemnitz városába került, ahol városi főorvosként működött. Polgármester is volt és a városi történetírói tisztséget is viselte, miközben szenvedéllyel tanulmányozta a bányákat és nyomdászokkal, fametszőkkel tárgyalt műve kiadásának előkészítésekor. Nagy műve a „De re metallica" 12 évig készült, csodálatosan szép fametszetű táblákon mutatja be kora bányaműszaki és kohászati tudását. Számtalan vízemelőszerkezet, vízikerék, váltóvízikerék (jobbra és balraforgó vízikerék) pompás rajzát látjuk a táblákon a nagy folió kötetben. A reformáció küzdelmei közben állását vesztette, s mikor meghalt, titokban temették el. Kéziratai egy részét napjainkban adják ki. (Nagy művét fakszimile kiadásokban megjelentették, magyar fordítása is készült, s talán belátható időn belül megjelenik.) A „De re metallica” pompás rajzai közül bemutatunk egyet, a golyós vízemelőt. A képen látható vízemelőberendezés előterében bányamester áll, kora díszegyenruhájában. Derekára farbőrt erősített, oldaláról a kard sem hiányzik. A farbőrt a bányászok lejtős csúszópályákon használták. A fényesre csiszolt gerendán lecsúszva maguk alá tették, hogy testüket fel ne sértsék. Az ausztriai Gmunden sóbányájában a látogatók ma is gerendán farbőrön csúsznak le. A selmeci akadémiai hallgatók díszegyenruhájához is hozzátartozott a farbőr. A kép hátterében taposókerék rajza látható, emberek hajtották a kerék belsejében, a kerék mozgását lendítőkerék tette egyenletessé. Jobboldalt a golyós vízemelő képe látható. A végtelen láncon fagolyók mo-Víztorony és vízfelnyomó mű Ramelli könyvéből 23
