Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
lasz újszerűségének nincs előzőleg ismert viszonyítási alapja. Ez a kreatív válasz akkor lesz „jó", Ha új, jelentős, a problémának megfelelő, és bővíti a tapasztalatok vagy a tudás körét. Az intelligencia a tanultak alkalmazását teszi lehetővé különböző szituációkban .A kreativitás nem elégszik meg a tudás alkalmazásával. A kreativitás aktualizálas, a potenciális lehetőségek megvalósítása bizonyos helyzetnek megfelelően. Az alkotó munkát a szellemi munka általános formájától elsősorban az különbözteti meg, hogy abban az ismeretek passzív alkalmazása mellett az újat alkotó elem az, amely a szellemi munka e fajtáját elsősorban jellemzi. Úgy vélem, ezzel megadtuk a választ arra a téves felfogásra, mely szerint minden szellemi vagy adminisztrativ jellegű tevékenység szellemi alkotó munkának számít, mivel ez távolról sincs így. A gondolkodó ember egész élete során új és új problémákkal kerül szembe. Ennek során alapvetően kétféle helyzet fordulhat elő: a probléma megoldásának módja lehet ismert, vagy nagy valószínűséggel ismert, ilyenkor rutin feladatról van szó. De lehet olyan eset is, amikor a megoldás korántsem nyilvánvaló és megtalálása alkotó munkát igényel. Ez az immanens kreativitás feltételezi a merészségre való készséget, a nem konformisztikus gondolkodásmódot és a kielégítő mértékű belső szabadságot éppen úgy, mint a megfelelően biztosított külső viszonyokat. Az alkotóképességet általános emberi adottságnak tekinthetjük, amely sokféle szinten mutatkozhat meg s így nemcsak kiemelkedő alkotóknál, hanem valamilyen fokban szinte minden embernél észlelhető. De az is valószínű, hogy mivel ez csupán adottság, feltételekhez kötött, fejlesztést kíván, s ha nem kap lehetőséget a kibontakozásra, megerősítést a felhasználásra, elsorvadhat, mint annyi más emberi tulajdonság. Az alkotás fogalmának helyes értelmezése érdekében e helyen indokolt utalni arra a téves nézetre, mely szerint sokan azonosítják az alkotó munkát a munkához való alkotó viszonnyal. A munka alkotó jellege objektív jelenség. Azzal függ össze, hogy magában az alkotó munkában az alkotás elemei megtalálhatók. A munkához való alkotó viszony etikaipolitikai kategória, a tevékenység etikai aspektusa, amely az embernek a munkához fűződő személyes viszonyából következik. A munkához való alkotó viszony igen nagy jelentőségű társadalmi probléma s bár szorosan összefügg a munka alkotó jellegével, mégsem azonos vele. Az előzőekben kifejtettek alapján bátran megfogalmazhatjuk azt a tételt, hogy a munka termelékenysége növelésének egyik fontos tényezője a rendelkezésre álló szellemi kapacitás hatékonyságának fokozása, ésszerű hasznosítása. Ez népgazdaságunk fejlődése szempontjából ma már alapvetően fontos feladattá vált. Ezt kihangsúlyozta a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. Kongresszusának határozata is, amikor kimondta: „Az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy hazánkban is gyorsabb ütemben bontakozzék ki a tudományos-technikai forradalom és párosuljon a szocialista társadalom előnyeivel. A társadalmi termelés hatékonyságának erőteljesebb növelése megköveteli, hogy a termelési szerkezetet tovább korszerűsítsük, a tudományos-technikai forradalom vívmányainak átgondolt, következetesebb alkalmazásával az anyagi-technikai bázis fejlődését meggyorsítsuk, új technológiákat vezessünk be . .. Ezek a követelmények ma különös jelentőséget kapnak, mert a világgazdaságban jelenleg végbemenő folyamatok sok szempontból új helyzetet teremtenek ..." Azoknak a potenciális energiáknak a hatékony kihaszná,lása, melyek az alkotó szellemi munkában rejlenek, elsősorban korszerű, e tevékenység jellegéhez igazodó szervezési eszközökkel és gyökeres szemléletváltozással érhető el. Nem elegendő csak felismerni az alkotó szellemi munka értékét, a műszaki fejlesztés gyorsításával elérhető társadalmi hasznot, hanem átgondolt szervezéssel, megfelelő alkotási technikák alkalmazásával ki is kell alakítani azokat a megvalósítási formákat, amelyek lehetővé teszik az alkotó szellemi munka hatékonyságának nagyfokú növelését. A műszaki fejlődésnek, továbbá magának a szervezésnek is egyre inkább az alkotó szellemi munka szervezése lesz a központi kérdése, azonban mivel a szervezéselmélet még adós e téren számos probléma megválaszolásával, indokolt az útkeresés legkülönbözőbb módjainak igénybevétele a még meglevő nyitott kérdések tisztázására. Annyit azonban már most bátran megfogalmazhatunk, hogy bármilyen intézményes alkotómunkát a produktum kialakulási folyamatának természetéből kiindulva lehet a leghatékonyabban megszervezni. A SZELLEMI ÉRTÉKEK, ALKOTÁSOK JELLEGZETES MEGNYILVÁNULÁSI FORMAI A kreativitással kapcsolatos fejtegetéseinket célszerű annak megvilágításával kezdenünk, hogy az alkotó tevékenység tulajdonképpen miben ölt testet, vagyis mi lehet annak végső produktuma. Ennek ismerete kényszerít bennünket ugyanis arra, hogy a kreativitás kérdéseit az eddigieknél hangsúlyozottabban kezeljük elméleti és gyakorlati vonatzásban egyaránt, vagyis — ismerjük meg az alkotás folyamatának sajátosságait, — munkáljuk ki azokat a módszereket, melyek a szellemi alkotó munka optimális kibontakoztatásához szükségesek az élintett területeken, így a vízgazdálkodásban is, — tárjuk fel azokat a szervezeti, technikai, szociológiai, lélektani stb. feltételeket, melyek nélkülözhetetlenek a nyugodt, kiegyensúlyozott alkotó munkához és ennek kapcsán szembesítsük a meglevő helyzetet az ideális követelményekkel, vagyis hozzuk felszínre az alkotó munkát akadályozó tényezőket. Mindezekre azért van szükség, mivel nem elegendő csupán felismerni az alkotó szellemi munka értékét, a műszaki fejlesztés gyorsításával elérhető társadalmi hasznot, hanem átgondolt szervezéssel ki is kell alakítani azokat a megvalósítási formákat, eljárásokat, amelyek az alkotó munka hatékonyságának nagyfokú növelését lehetővé teszik. A szellemi alkotó tevékenységhez ui. más feltételeket kell biztosítani számtalan vonatkozásban, mint a rutin jellegű munkához. Szem előtt kell tartanunk, hogy bármilyen intézményes alkotómunkát a produktum kialakulási folyamatának természetéből kiindulva lehet a leghatékonyabban megszervezni. Addig, amíg nem ismerjük az alkotó munka természetét és lefolyását, addig nem beszélhetünk komolyan azokról az előfeltételekről, amelyek elősegítik, ill. hátráltatják azt. Fentiek előrebocsátása után most már röviden tekintsük át a címben megjelölt gondolatkört. Ezt indokolt azzal kezdenünk, hogy az alkotó szellemi tevékenység eredménye a gondolat, amelynek következménye különböző lehet. Sok esetben a gondolat cselekvésre, intézkedésre indít a mindennapi életben, a termelési munkában, a társadalmi vagy az állami élet területén eszközölt döntésben, szervező intézkedésben stb. A szellemi tevékenység más esetekben művészi alkotások, müvek formájában jelenik meg. Ilyenkor maga a szellemi tevékenység eredményeként létrejövő materiális alkotás lehet pl. értékes szobor, festmény stb. általában képzőművészeti alkotás. Más esetekben, a megjelenési forma alapján pl. a könyv segítségével megjeleníthető irodalmi alkotás a szellemi tevékenység eredménye. Az alkotó szellemi tevékenység eredményeként létrejövő szellemi termékek egy másik csoportja a gazdasági tevékenységben, az anyagi termelésben nyer felhasználást és mint tudományos eredmény, műszaki alkotás, technológiai utasítás stb. a társadalmi szükségletek minél téljesebb, minél magasabb fokon történő kielégítése szempontjából oír jelentőséggel. Fentiekből kitűnik, hogy az alkotás mindig valami újnak és és értékesnek a létrehozása, eddig egymással vonatkozásba nem hozott dolgoknak társadalmilag hasznos összefüggésbe hozása. Az alkotómunka nyomán — ellentétben a társadalmilag természetesen nélkülözhetetlen reproduktív munkavégzéssel — nem már kialakított eljárások révén folyó újratermelés történik, hanem olyan produktum jön létre, amely — legalábbis abban a formában — előzőleg nem létezett. Az alkotó tevékenységben jelennek meg és fejlődnek ki az ember sokrétű képességei. A nem alkotó jellegű munka a képességek kialakulásának csak szűk teret enged. Az alkotó munka mindig új problémákat felvető és megoldásokra ösztönző tevékenység, amely intenzív erőfeszítést 21
