Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
Roncskiemelés 1947-ben A pócsmegyeri állomásra kitorlódott jég 1948-ban kertek; a vizek feldagadtak annyira, hogy a parochiális udvarból se ki, se bejárni nem lehetett. Első gondom volt az ekkla. ládáját, jegyzőkönyveit a templom karába fölvinnni — mint talán legbátorságosb helyre. Az víz ez alatt nőttön-nőtt, úgy hogy estvéli 8 órakor mindnyájan a templomban voltunk. A harangozóház még ez estve összeomlott 8 óra tájban. Ezt követte szakaszonként oskolánk, rektőrlakunk, végre a lakóháznak északi oldala. A papiaknak konyhafölötti pinczéje beszakadt, s éjszaki sarka egészen elnyílt; a keletre fekvő magas kertkerítés 17-én a víz apadtával omlott le; a pinczéből és a kertekből csak májusban szivárgott el a víz. A kár, a pusztulás nagy volt, egész Ó-Budán csak 75—80 maradt meg előbbeni épségében; csak három pontot nem borított el a víz városunkban. A rémült nép mindenét az omladékok közt hagyva, sírva takarodott ki a városból csolnakokon a hegyen levő Mária-Czelilbe; a szomszéd falukból sok szekerekek jöttek be, s az elázott fázlódó népet magukkal vitték ki". Dobos János íróként, műfordítóként is nevezetes. AKIKTŐL TANULNI LEHETETT... — Természetesen édesapámról is szólnom kell. Dobos István hivatásos tisztként harcolta végig a világháborút. Galícia, Piave ... Súlyos sebesülés és újra frontszolgálat. Alezredesként érte meg 1918—19-et. Gyulán megszervezte a nemzetőrséget, fenntartotta a vagyonbiztonságot. A Tanácsköztársaság idején Gyula városparancsnoka volt, részt vett a forradalomban. A tanácsrendszer hívének vallotta magát. A bukás után fogságba vitték Romániába. Hazatérése után nyugdíjaztatását kérte a hadseregtől, majd a Hosszúfoki Ármentesítő Társulat pénztárnoka lett. Ziegler Károly jól ismerte őt. Nos, édesapám révén kerültem közvetlen kapcsolatba a vízüggyel. Gimnazista koromban Nyúli vízmesterrel jártam a Körös mentét, ő tanított meg szintezni. — Ezek a nyarak adták a véqső lökést? — Valószínűleg. 1931-ben beiratkoztam a Műegyetemre, s ott szereztem mérnöki oklevelet. Az utolsó, a kilencedik félévben már tudatosan választottam a vízépítési tagozatot. Egyetemi éveim meglehetősen kitolódtak, betegségem miatt többször meg kellett szakítanom tanulmányaimat. 1938-ban abszolváltam. Állás rögtön nem került, de akkoriban ez csodaszámba ment volna. Tanításból, geodéziai mérésekből éltem . . . 1940 elején aztán napidíjas mérnökként felvettek az Országos öntözésügyi Hivatalhoz, a tervezési osztályra. Nemsokára már a tervezett Tiszalöki Vízlépcső pilléreinek talajfeszültségi, állékonysági, statikai méretezését végeztem. Akadt természetesen más feladatom is. Az öntözési Hivatal az azóta elhunyt Iványi Bertalant, a Tisza-szabályozás egyik legkiválóbb szakértőjét, a Tisza szerelmesét, bízta meg egy hosszabb folyószakasz általános szabályozási tervének elkészítésével. (A Tokaj—Vásárosnamény közötti szakaszról van szó.) Amikor Iványi Bertalan megtudta, hogy Gallacz unoka vagyok, kikért a Hivataltól. Szabályozási tervének pontos, vázlatos helyszínrajzait én készítettem el végleges formában. Iványi lelkesen tanított, igen sokat tanultam tőle. Akkor értettem meg, mennyit jelent az, ha jó mestere van az embernek. — Hány esztendőt töltött az öntözésügyi Hivatalnál? — Kettőt. 1942 januárjában kineveztek a Budapesti Folyammérnöki Hivatal mérnökévé. A Budapest—Szob közötti Duna-szakasz szakaszmérnöke lettem. Feladatom volt többek között a nemzetközi hajóút, a kitűzés és a kitűző szolqálat fejlesztése. A több kilométeres Kompkikötő gázlónál a magyar Dunán először alkalmaztam a hajóút tengelyének kettős feltakaró, parton elhelyezett jelekkel való kitűzését. A svéd fjordoknál alkalmaztak ilyen jelzéseket. A Vác—Budapest közötti szakaszon a Kompkikötő, a Vác, a Göd-szigeti gázlók erősen akadályozták a hajózást. Gyakran még a Rajka—Gönyü szakaszon levő gázlóknál is kisebb mélyséqűek voltak. Az elszélesedett stabil mederben jéqtorlaszok keletkeztek . . . Abban az időben a vízügyi hivatalok általában maguk készítették a hidrológiai, a hidraulikai tanulmányokat, az építési, a szabályozási terveiket. (Felhasználhatták a iái működő Vízügyi Intézet adatgyűjtéseit, kiadványait, tanulmányait.) Naqv fába vágtam én is a fejszémet. Elkészítettem a Dömös—Nagymaros—Budapest közötti, a Szentendrei-szigetet is átölelő Váci és Szentendrei . Duna szabályozási tervét. Az évekig tartó munkát csak 1951/52-ben fejezhettem be. Mindenesetre szerencsés helyzetben voltam, ilyesmi kevés vízépítő mérnöknek adatik meg. A részletes mappációtól a víztömeg mérésekig, a meder-gázló vándorlástól a morfológiai viszonyok tanulmányozásáig, a részletes szabályozási tervig minden munkát építésvezető főmérnökként irányíthattam. Ebbe beleértendő még a szabályozási, gázlórendezési munkák egy része is. Igen boldog voltam, amikor dr. Bogárdi János, a Vízrajzi Intézet akkori igazgatója — ma hírneves tudós, akadémikus — megbeszélte velem a hidrológiai és hidraulikai tanulmányomat, és megdicsérte azt. De azt is elmondhatom, hogy tanulmányaimat, szabályozási terveimet olyan Európa-szerte ismert tudósok, vízépítő mérnökök hagyták jóvá, mint dr. Lászlóffy Woldemár, dr. Horváth Sándor, Tőry Kálmán, Petényi Oszkár... Tőlük csak tanulni lehetett. KÉT ÉV ÉLETVESZÉLY — Következett a megvalósítás . . . — A Duna szabályozási munkálatok csak 1948-ban kezdődhettek meg. Ránk szakadt a világháború. —• Mit jelentett a háború Dobos Istvánnak? — Kijutott belőle nekem is .. . A há-Vízügyi tanyahajó kiemelése Óbudán 1946-ban 17
