Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
A DRÁVA pólyra lép ki, a stájer határon áttöri az őshegységet, s a Posruck és Bacher hegység között elhaladva a pettaui síkságra ér... Magyarország és Horvát-Szlavónország között határt képezve, délkeleti irányban lassú és tekergős folyással a Duna felé tart, amelyet Drávátoknál ér el. A Dráva egész hossza forrásától torkolatáig 668 kilométer... Esése legfelső részében Linzig kilométerenként 1,2, Kairnthiában 1 méter, magyarországi részében csak 0,35 méter... Eszéken alul 325 méter széles és 6,5 méter mély. Villachtól kezdve (610 kilométernyi hosszban) tutajozható, de gőzhajókkal csak Barcson aluli szakasza (155 km) járható ... 1883 óta a hajózás szempontjából mederrendezési munkálatok folynak Barcstól a torkolatig ... A gőzhajózást egy vállalat tartja fenn, melynek öt gőzöse és 38 uszályhajója van." Bizonyára kevesen tudják, hogy a most háromezres lélekszám körüli Sellyén egykor gőzhajót építettek. A drávai hajózás történetéről fellelt legrégibb írásos feljegyzések szerint 1816-ban építették azt a bizonyos gőzhajót, amely Carolina néven szolgált a Dráván. A hajózás szempontjából is fontos mederrendezési munkák majd száz évvel később, most is folynak a Dráván. (Európa egységes víziútrendszerét meghatározó döntés szerint a Dráva a belvízi vízi utak II. kategóriájába került, vagyis a 400—650 tonna vízkiszorítású hajók számára alkalmas.) A drávai hajózással foglalkozó, Pécsett rendezett szakmai tanácskozáson hangzott el majd négy esztendeje, hogy ez a bizonyos II. kategóriájú hajóút csak megszorításokkal tűzhető ki, „mert a meder jelenlegi állapota mellett több helyen kell állandó vagy ideiglenes forgalomkorlátozással legkisebb kanyarulati sugár ma még számolni egyrészt azért, mert az előírt nem mindenütt biztosított, másrészt mert helyenként a gázlómélységek nem érik el a kívánt határértéket. Mindkét megkö-Partvédelem a Dráván Úgy vagyunk manapság a Drávával, mint a csendes, megbízható, szorgalmas emberekkel: tudjuk, hogy vannak, ám mégsem ők kerülnek a figyelem látóterébe, hanem azok, akikkel gond, baj van . .. A Dráva létezik, teszi a természettől rendelt dolgát, és kész. Nincsenek szívszorító félelmet okozó jégzajlásai, pusztító árvizei. Egyszerűen van, s a déli végeken jórészt természetes határként szolgál. Szolgálhatna másra, többre is. Hogy mire? Régi és új példát egyaránt találni. A régmúlt emléke: száz év előtt már számottevő hajóforgalom zajlott e vizen. Újabban —egyelőre osztrák Munkában az úszódaru és jugoszláv területen — a Dráva vízi erőművei hajtanak nem kis hasznot. Régebbenn persze nem volt ennyire „szelíd” és engedelmes, mint manapság. Egykori leírásokban az áll, hogy a Dráva alsó szakaszát — köztük a mai magyar részt is — terjedelmes mocsarak szegélyezték. Még a múlt század végén is! Lecsapolásának gondolatával állítólag Probus császár kacérkodott elsőként, később Mária Terézia jutott hasonló gondolatra. A folyónak a Dráva nevet a kelták adták, az elnevezést átvették a görögök, majd a rómaiak, s természetesen a később e tájon élt minden nép. A Pallas nagy lexikona — 1893-as kiadásában — a Duna egyik legjelentékenyebb jobb oldali mellékfolyójának tartja: „Tirolban, a Rohrwald hegy alatt 1670 méter magasságban ered, s keleti irányban a Keleti-Alpok egyik jelentékeny hosszvölgyét öntözi... Tirolból Karinthiába lép, eleintén Kelet felé folyik, majd Északra, s ismét Dél-Keletre fordul. Villachon alul a karintiai la-Ez a töltés állja a próbát
