Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
A vízügyi hatósági munka időszerű feladatai A társadalmi-gazdasági folyamatok permanens fejlődésen mennek keresztül és ha a vízgazdálkodás nem akar a fejlődés gátjává válni, akkor e változással együtt kell fejlődnie. EddőI következően a fejlődő vízgazdálkodási tevékenység tartalmát szabályozó „vízügyi jognak”, és a hatósági tevékenységnek is változni kell. A hatósági eszközrendszer folyamatos fejlesztésével is elő kell segíteni a népgazdasági igényekhez igazodó vízgazdálkodási célkitűzések megvalósítását. A folyamatos jogfejlesztő munka és a következetes jogalkalmazói tevékenység szoros, összehangolt munkát igényel a központi és a területi szerveitől. E feladatok sorából következők tarthatnak közérdeklődésre számot; a) Az államigazgatás fejlesztésével, korszerűsítésével több felső szintű párt és állami határozat foglalkozik, megjelölve a fejlesztés irányát és területeit. Mindezek meghatározzák azokat a szempontokat, amelyek szerint gondoskodni kell; — a központi irányító és ellenőrző munka erősítéséről, hatékonyságának növeléséről, egyben egyszerűsítéséről; — a gazdálkodó szervek ügyintézésének, ügyvitelének egyszerűsítéséről, az adminisztrációban a bürokratikus elemek megszüntetéséről — az államigazgatásban és különösen az államigazgatási eljárásokban a politikai és jogpolitikai elvek érvényesítéséről; — az ügyfelek jogainak és jogos érdekeinek fokozottabb védelméről, az eljárások és az ügyintézés gyorsításáról, egyszerűsítéséről. Az államélet és az államigazgatás fejlesztése összetett, szerteágazó témát jelent, amely hosszú távú fejlesztési programnak megfelelően folyik. Az államigazgatási munka fejlesztésének egyik állomása az eljárási törvény reformja. Ez alapján felülvizsgálatra kerültek a vízügyi igazgatás alapvető anyagi és eljárási szabályai, amelyek kiadása folyamatban van. Feladatként jelentkezik az új eljárási törvénynek megfelelő, gyors, hatékony, bürokráciamentes hatósági jogalkalmazói gyakorlat kialakítása. Szükség van továbbá arra is, hogy a jogalkalmazó szerveink idejében jelezzék jogszabályaink hatályosulásával kapcsolatos problémákat, a jogszabályok módosítására, kiegészítésére illetve hatályon kívül helyezésére irányuló igényeket. b) A növekvő vízigényekből és a rendelkezésre álló hasznosítható vízkészletekből eredő feszültségek feloldása intenzív vízgazdálkodási tevékenységet igényel. A készletek biztosítása és az igények kielégítése mind nagyobb térségeket felölelő vízgazdálkodási tevékenységgel jár és sok esetben csak kistérségi, térségi és regionális, főleg komplex hasznosítású művek létesítésével valósítható meg. A vízgazdálkodás korábbi fejlődési fázisára jellemző statikus létesítményi szemlélet, a helyi kihatású vízgazdálkodási tevékenység helyett a komplex (többcélú) művek szerepének előtérbe kerülése, a nagytérségi környezetátalakítási, hasznosítási és védelmi rendszer lépett. A bekövetkezett változások szükségessé teszik, hogy a vízi munka, vízi létesítmény illetőleg a vízhasználat engedélyezése kapcsán a vízgazdálkodás rendjébe való beillesztést, ill. annak a vizsgálatát, hogy sérti-e a vízkészlet mennyiségi és minőségi védelméhez fűződő, valamint a népgazdaság egyéb érdekeit mindenkor komplex módon, a vízgazdálkodás teljes vertikumában, területi kihatásaiban, szervezeti és funkcionáilis egységének figyelembevételével kell megvizsgálni. A vízügyi államigazgatási döntésnek jól megalapozottnak, előkészítettnek kell lenni, mivel a vízügyi hatóság jó vagy rossz döntése széles területre lehet kihatással. c) A vízkészletgazdálkodás egyre jelentősebb tevékenységgé szélesedik. Súlypontja a szükségletszabályozásra és a vízminőség-védőiemre tevődik át. — A vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás egyben energia-megtakarítást is jelent. A szükségletszabályozással el kell érni, hogy a frissvízigény az évi 4—5%-os növekedési ütemről 3°/o-ra csökkenjen le. A közműszolgáltatásból származó kényelem és a jelenlegi vízdíjrendelet nem egy területen kimondottan pazarlást teremt. Ezt a vízdíjrendeletnek az életszínvonalpolitikával egyező módosításával rendezni szükséges. A felszín alatti vízkészletek használati értékét az is továbbnöveli, hogy csökken a védett, a távlatban is biztonságosan hasznosítható felszín alatti vízelőfordulások száma. Ezért fontos, hogy a vízügyi államigazgatási tevékenységünkben is e területre (a szükségletszabályozásra és a vízminőségvédelemre) koncentráljunk. d) A szocialista közigazgatásban — az állam funkciójából eredően — az aktusok révén elérhető eredmények köre egyre szűkül s mindjobban előtérbe nyomul a szervező, koordináló tevékenység, míg a közhatalmi eszközök egyre inkább végső biztosítékként lesznek jelen. Az eredményességet nem csupán a jogi eszközök (aktus kibocsátása) hanem igen gyakran az eljárás körén kívül eső tevékenységek is elősegítik. A vízügyi álilamigazgatásban sajnos még élnek és hatnak a hatósági beállítottság tradíciói. A vízügyi igazgatás zömében „hagyományos eszközökkel (hatósági engedélyezéssel, tiltással, büntetéssel stb.) operál. E körből a vízügyi igazgatásnak ki kell lépnie és munkájában jobban előtérbe kell helyeznie a szervező, koordináiló tevékenységet, különösen a vízkészletek közel 60%-át igénybe vevő és mintegy 70—80%"ban szennyező ipar vízgazdálkodásának irányításában. A szervező, koordináló munkát már az ipar telepítése, a beruházások engedélyezése, a rekonstrukciók megvalósítása során kell megkezdeni úgy, hogy a vízgazdálkodás érdekei (víztakarékos és vízkímélő technológiák, a meglevő és távlatban figyelembe veendő vízbázisok védelme) biztosítva legyenek. E munkában szorosan együtt kell működni a tanácsi szervekkel a területfejlesztési és rendezési tervek kialakítása, a hulladéklerakó helyek kijelölése, az ipari előtisztító berendezések megkövetelése stb. tárgyában. e) Az V. ötéves tervben az egységesítési, tipizálási feladatok megoldására az ágazat közöl 40 millió Ft-ot fordított. E munka a VI. ötéves tervben is évi 7—8 millió Ft-os ráfordítással folytatódik. Eddig 150 db ágazati egységesítési kiadmány készült el és korszerűsítésre került az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat is. Az egységesítési tevékenység előfeltétele annak, hogy a korszerűen építhető, magas előregyártottságú, megfelelő gépipari háttérrel rendelkező vízkezelő és szennyvíztisztító telepek építésére legyen mód. A vízügyi hatóság az elvi vízjogi engedélyek kiadása kapcsán köteles az adott vízgazdálkodási szakterületre kidolgozott szabványokra, tervezési-műszaki előírásokra, irányelvekre felhívni az engedélyes figyelmét. A vízjogi engedély akkor adható ki, ha a vízi munka, vízilétesítmény illetőleg vízhasználat megfelel a kötelező műszaki előírásoknak (szabványoknak), illetőleg megfelel az egységes tervezési irányelveknek. Ha a vízi létesítmény „túldimenzionált” tervezésű, akkor nyilván nem is felelhet meg a népgazdaság érdekeinek. Azt kell elérni, hogy a beruházások legyenek korszerűek, eszköz és munkatakarékosak, gazdaságos üzemeltetésűek és a legkevesebb mezőgazdasági rendeltetésű földterület-elvonással járjanak. f) A közelmúltban megkezdődött a veszélyeztetett vízbázisok felülvizsgálata, mely alapján a veszélyeztetés felszámolása halaszthatatlan feladat. Minden egyes vízbázisnak egyedi vizsgálata alapján kell eldönteni a védőterületeinek (belső, külső és hidrogeológiai) kialakítási (lehetőségeit, ennek hiányában az egyéb védelmi módjait. g) A vízügyi igazgatásban számtalan mérnök, agronómus stb. dolgozik, akik a maguk szakterületén kiváló szakemberek, de gondban vannak, amikor igazgatási munkát kell végezniök. A vízügyi igazgatási munka hatékonyságának fokozása, a bürokrácia csökkentése érdekében jobban fel kívánjuk őket készíteni a vízügyi igazgatási munkára, ezért számukra új szakképesítési, vízügyi-államigazgatási szakvizsga rendszert tervezünk bevezetni. A vízügyi államigazgatási szakvizsga a nem jogászi dolgozókat a szakágazati munkakörrel összefüggésben felkészítené a hatósági (szakágazati és szakhatósági) feladatok magasabb színvonalú, egységes ellátására. A politikai és kormányzati döntésekből eredő feladatok, a vízgazdálkodással szemben támasztott egyre növekvő társadalmi-gazdasági igények a vízügyi igazgatás korszerű szervezeti kereteit, az igazgatási munka hatékonyságának további növelését követelik meg, hogy maradéktalanul eleget tehessünk annak az általános követelménynek, mely szerint a népgazdaság fejlődésének nem válhat akadályozójává a vízhiány, a víz károkozása, vagy kedvezőtlen minősége. Dr. Csevár Antal 7
