Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
talajok) a szemlélet alakításával, az időben történő felkészüléssel, az öntözés szükségességének időszakában való azonnali munkakezdéssel a nyári csúcsban szükséges munkaerő nagymértékben csökkenthető, de ez kellő szakértelmet, szemléleti változást és munkaszervezést igényel. A rizst, igaz hogy csak 13 ezer ha-on messze elmaradva a 20 ezer ha-os tervelőirányzattól — a gazdaságok áprilisban zömmel elvetették. A rizstermelési rendszerek évek óta folytatott fejlesztő munkájának eredményeként rekordtermést takarítottak be. Az országos átlag meghaladja a 3 tonnát hektáronként. Az elmúlt évben a korai öntözést igénylő növények sorából kiemelkedik az őszi kalászos. A vízpótlás eredménye a búzánál 1981-ben kétszerese volt a sokévi átlagnak. Ezt igazolják a Kisalföldi ÁG, a hartai „Lenin", a dunaújvárosi „Vörös Csillag" termelőszövetkezetek eredményei, ahol az öntözött táblák hozama 20—22%-kal haladták meg a nem öntözöttekét. Amennyiben eltekintünk a múlt év rendhagyó helyzetétől, és az átlagévekre az egzakt kísérletek eredményeit fogadjuk el, úgy sok év átlagában a búzánál egy öntözés hatására — öszszefüggésben a tápanyagellátás szintjeivel — a fajta 7—10 q/ha terméstöbbletet biztosíthat. Tehát még 2,50 Ft/m3 vizköltség mellett is gazdaságos a búza öntözése. Ennek ellenére a megöntözött kalászosok területe nem haladja meg a 20 ezer ha-t országosan. Ezért jogosan vetik fel felénk, hogy az öntözőberendezések kihasználatlansága miatt 80— 100 ezer tonna gabonával kevesebbet takaritottunk be a lehetségesnél. Figyelmeztető ez az ez évi munkák szervezésére. Az elmúlt évben 37,1 tonna volt a cukorrépa átlagtermése és 43,1 q volt a nettó cukorhozam hektáronként, országosan. Nem véletlen, hogy a legjobb cukorrépatermesztők az öntözőgazdaságokban találhatók. Pl. a Balmazújvárosi „Lenin", a Tiszaföldvári „Lenin”, a Mezőhékii „Táncsics", a Nádudvari „Vörös Csillag”. Ezek a gazdaságok 50 tonnát meghaladó átlag répatermést takarítottak be. Az országos első kábái „Vörös Csillag", ha-ként 95,7 q cukrot termelt, 700 ha átlagában. Az sem véletlen, hogy az IKR cukorrépatermesztési verseny győztese a Lajta-Hanság ÁG, ahol 1150 ha-on öntözve termelik a répát. Mindezek arra utalnak, hogy cukorrépa-termelésünk színvonalának növelében a vízpótlásnak megkülönböztetett a szerepe. Többször elhangzott már, és a termelési eredmények is igazolják azt a megállapítást, hogy Magyarországon 20 ezer ha öntözött nagyüzemi burgonyaterület hosszú időre megoldhatja a központi ellátást. A Szentlőrinci Állami Gazdaság, a Kislángi Béke Tsz, az elmúlt évben is 40 tonnát meghaladó termést takarított be hektáronként, ami több, mint kétszerese az országos átlagnak. Mindezek ellenére a nagyüzemi burgonya nehezen találja meg a helyét az öntözhető földeken. A növénytermesztés VI. ötéves tervi feladatai között egyik legjelentősebb a fővetésű takarmánynövények vetésterületének mintegy 200 ezer ha-ral történő csökkentése. Ez a gabonaprogramunk alapvető feltétele. A cselekvés sorának elsősorban az öntözőgazdaságokban kell elkezdődni. Éghajlati viszonyaink mellett itt megvan a földek kettős hasznosításának lehetősége is, ami nem azonos a tarlóvetéssel és nem lehet országos kampány sem. Olyan átgondolt, céltudatos munkára gondolunk, ami magába foglafja a fővetésű takarmánynövények, a gyepterületek hozamának öntözés útján való növelését. Az elmúlt esztendő bizonyította, hogy a jelenleg használt kukorica hibridek és az alkalmazott technológia — megfelelő időjárás mellett 9—10 tonna hektáronkénti szemes termés elérését biztosítják. Tehát nem a biológiai alap húzza meg az 5—6 tonna hektáronkénti hozam plafonját. Megvizsgálva az állami gazdaságok elmúlt 7 évi kukorica átlagtermésének alakulását az alábbi főbb tapasztalatokra jutunk: Ott, ahol a vizsgált időszakban legmagasabb termést adó évben, a hozam hektáronként a 10 tonnát meghaladja, pl. Mezőhegyesen, ott a legalacsonyabb termésű évhez viszonyítva a terméskülönbség 5,54 t — ahol a legnagyobb termés 9 tonnánál nagyobb volt, pl. Dolmandon, ott a különbség 4,19 tonna. A vizsgált 7 évben kiugró jó termést egy év adott, az említett nagy terméskülönbségű rossz évek száma: 2, a legjobbhoz viszonyított, még jónak mondható termésű év egy, és három év termése átlagos volt. Ebből lehet következtetni arra, hogy hány évben kellett volna vízpótlást eszközölni ahhoz, hogy adott területen a legjobb évhez viszonyított jó termés állandósulhasson. Más a helyzet a hibridvetőmag-előállító területeken, ahol a termésátlag-ingodozás meghaladja évjáratonként a 100%-ot, és a minőségi különbség is jelentős. Ez vonatkozik a borsó vetőmagra is, ahol az évjáratonkénti különbség meghaladja a 200%-ot is. A nagyüzemi zöldségtermesztésünk alapvető gondja az alacsony termelési színvonal. Egyre növekvő ráfordítások mellett a termésátlagok a főbb kultúráknál stagnálnak vagy csökkennek, az időjárási hatásokra az évjáratonkénti ingadozás egyre nagyobb. A fejlett zöldségtermelő országok tapasztalatával ellentétben az öntözésbe vont zöldségterület aránya nálunk kedvezőtlen (30—35%). Nem sokkal jobb a helyzet az ültetvényeknél sem. Hazai példák sora igazolja, hogy ott, ahol az ültetvények vízpótlása rendszeres, az országos átlag többszörösét meghaladó termelési szint növekedési ütemet érnek el, termésingadozásuk mértéke a tűrhetőség határán marad. Ezért támogatjuk minden rendelkezésre álló eszközzel a Dánszentmiklósi „Micsurin" Mgtsz kezdeményezését, munkáját, melynek eredményeként az elmúlt pár év alatt saját üzemében és a rendszer területén 1900 ha nagyüzemi ültetvényt rendezett be csepegtető öntözésre. A VI. ötéves terv időszakára a pénzügyi lehetőségek korlátái miatt csupán 35 ezer ha új üzemi fejlesztést irányoztunk elő. Legjelentősebb gondunk a — meglevő mintegy 10 milliárd Ft értékű — vízszolgáltatási főművek kihasználatlansága. Az OVH VI. ötéves tervi mezőgazdasági vízszolgáltatási célcsoportos kerete 400 millió Ft, az elmúlt ötéves tervi lehetőségek 30%-a. Ez az összeg a folyamatban levő főműberuházások befejezését, a meglevő főművek rekonstrukciójának megkezdését, valamint egy-két kisebb főmű építését teszi csak lehetővé. A fejlesztések szerény mértéke melleit nagyobb figyelmet kell fordítani a meglevő kapacitások pótlására, állaguknak magasabb műszaki szinten való fenntartására, a rekonstrukciókra. Az üzemi rekonstrukciókból 944 ha rizstelepen indult be a munka, melyhez a gazdaságok 60%-os állami támogatást kaptak. Van olyan tapasztalatunk, hogy több gazdaság a még jelentős állóeszközértéket képviselő telepét — pénzügyi kedvezmények mellett — selejtezni akarja. Ezeket a törekvéseket nem támogatjuk. Adott helyzetünkben még a 0-értékű állóeszközök további hasznosítását is vizsgálni célszerű. A közel 4000 db szivattyúaggregát pótlására a VI. ötéves terv során 1000 db különböző típusnak újjal történő kiváltásával számoltunk. Az 1981. évi 279 db-os szivattyúaggregát-vásárlás időarányos volt. A kereskedelem ki tudta elégíteni az igényeket. Ez évben viszont a múlt évi zárókészlet és a gyártók által visszaigazolt mennyiség együttvéve is 60 db-bal kevesebb, mint a tavalyi vásárlás. A várható hiányok elkerülése érdekében azt tartjuk járhatónak, ha a diósgyőri gépgyár nemcsak a már megrendelt, de vissza nem igazolt 34 db aggregátot gyártja le, hanem ennek legalább kétszeresét kínálja a piacon. Jelenleg mintegy 2100 db különböző típusú gépi áttelepítésű öntözőberendezés üzemel. Ez az országos esőztető öntözőkapacitás 45%-a. Céljaink között szerepel — egyben üzemi érdek is — ezt az arányt növelni. Ezért a meglevők pótlására és a kézitelepítések kiváltásához évente mintegy 250—270 db berendezés üzembeállítására volna szükség. Ezzel szemben a múlt évben 171 db-ot vásároltak, ami csupán az elhasználódás ütemének felel meg. 1982-re a kereskedelmi készlet és a visszaigazolt megrendelések együttesen 210 db gépet jelentenek. A készletek figyelembevételével úgy ítéljük meg a jelenlegi helyzetet, hogy a múlt évi vásárlások szintjén is, csak úgy kerülhetjük el a hiányt, ha a gyártó vállalatok a megrendelt berendezéseket már az idény kezdetére legyártják. A közgazdasági környezet szigorúbb feltételei mellett a műszaki fejlesztésen keresztül is keresnünk kell a jobb, az olcsóbb, a hatékonyabb megoldásokat. Mindenki által ismert, hogy a mezőgazdaság fajlagosan legtőkeigényesebb beruházása az öntözésfejlesztés. Egy ha felszín alatti félstabil öntözőtelep beruházási költsége eléri a 60—65 ezer Ft-ot. Vannak azonban a költségek csökkentésére mutató kedvező példák is. A Duna menti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat 1979-ben az Üsződ—Foktői Tsznek 735 ha-on, a Dunavecsei Mgtsz-nek 236 ha-on épített felszín alatti félstabil öntözőtelepet, az 1 ha-ra jutó költség 20 és 26 ezer Ft között alakult. Mindezt munkaszervezési és műszaki megoldásokkal érték el. A telepek két éve üzemelnek. Érdemes tanulmányozni ezeket a jó példákat. Az állami támogatás mérté4
