Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
kének csökkentésével párhuzamosan csak így lehet „a kihívást" fogadni, és semmiképpen sem úgy, hogy egy mondattal „drága az öntözés" már el is intézzük, a termelés biztonság és a termelésnövelés egy jelentős tényezőjét. Keressük a rét-legelő területek öntözésének kevésbé költséges módjait is, többek között a különböző típusú műanyagtömlőkkel. A KITE-tömlők mellett megjelent a Szekszárd—Graboplaszt kooperációjában előállított TRL típus-megnevezésű berendezés is. Központi támogatással igyekszünk ezt gyártáséretté tenni és a bevont üzemekkel a nagyüzemi technológiát kialakítani. A csepegtető öntözés tervező-, kivitelező-, szervizelő szervezete kialakult. Ezen munkaközösségen belül is keresik azokat a megoldásokat, melyek e költségek csökkentését szolgálják. Jó kezdeményezésnek tekintenénk, ha a gyártók is megvizsgálnák a költségcsökkentés lehetőségeit. Uqyanis a szivattyú-aggregátok 80—100%-os, a qépi áttelepítésű berendezések 50—60%-os árnövelése saját piacuk szűküléséhez járult hozzá. Az 1982. évi felkészülésről Egy aszályos év kialakulásának feltétele — az elmúlt évszázad tapasztalatai alapján — adott, melyre, mint egy elemi kár bekövetkezésére is fel kell készülni. Az aszálykár mérséklésére a vízügyi szervek vízkivételi helyekig lebontott tervekkel rendelkeznek, amelyek alapvetően a vízjogilag nem lekötött — szabad vízkészlet —■ legoptimálisabb felhasználására készültek. Ezek a tervek évente a szükséges változások átvezetésével módosításra kerülnek. Időjárási adottsáqaink eddig is és a jövőben is indokolttá és szükségessé teszik meglevő öntözési kapacitásaink az év mind naavobb részében való hasznosítását. Az öntözési idény megnyújtásának az elő és utó öntözés — iqénv és adottság szerinti — kihasználásának a feltételei adottak. A mezőqazdasági üzemek által bejelentett viziaénvek alaoián készülnek a vízszolgáltatási szerződések, melyek measzabják a főművek felvonulásának, iizembehelyezésének az ütemét. Sajnos több éves tapasztalat, hoqv a vízigény bejelentések néhánv hónaaot is késve — a január 1-i időoonthoz —• jutnak el a vizszolqáltató szervezetekhez. Ez pediq nem seaíti a műszakilaq meqalaoozott, takarékos vízellátás meqvalósítását. Vízellátó rendszereink kaoacitása nagyobb. mint amennvit a mezőgazdasáai üzemek vízioai enqedélyei lekötnek. Ezért az elmúlt években „eavszeri vízioai engedélyeket" is adtak ki — iaénv szerint — a VIZIG-ek. Az ilven iaénveket g vízügyi szervek gyorsított eliárással kezelik, de ez sok nroblémát is okoz. 1. Az üzemek eqy része nem számol azzal, hogy bármilyen qyorsan is szeretnék az igényt kielégíteni — művenként eltérően — az néhány napot vesz igénybe. 2. 1981-ben tapasztaltuk, hogy több üzem a végleaes vízjogi engedélyt viszszamondva ideiqlenes engedélyt kért, mert akkor az alapdijfizetés 50%-a alól mentesül. Nem az ilyen esetek „segítését" célozzák a rendelkezések. 3. A gyorsított eljárással biztosított egyszeri vízhasználatok esetében néhány üzem csak többszöri felszólítás ellenére volt hajlandó kifizetni az öntözési tevékenység befejezése után az indokolt díjakat. 4. Néhány üzem felé élni kellett a büntető vízdíj kivetésével is, mert engedély nélkül, illetve visszaadott vízjogi engedélyű területen öntöztek. 5. A mobil berendezésekre több esetben az üzemek csak részben kérnek vízjogi engedélyt, pl. Szolnok megyében 9 üzemben végzett reprezentatív felmérés alapján 125 db mobil berendezést találtunk, de vízjogilag engedélyezve csak 37 db volt. Az öntözés és a halastavak vízszükségletének mennyiségi kielégítése évek óta gyakorlatilag zavartalan. Az ipari, kommunális és a mezőgazdasági vízszennyezések következtében — bár csökkenő mértékben — viszont gondot okoz a szolgáltatásban a szennyezés elhárítása. Jelentős vízminőségi problémáink elsősorban a risztermesztéssel összefüggő térségekben — a kettős működésű rendszerekben — jelentkeznek. A rizstelepek rekonstrukciója során is — a vízügyi szervek bevonásával — alapvető szempontként vizsgálni kell a jelenlegi és várható vizminőséqi hatásokat, és ehhez igazodni kell, mivel a vízszennyezések megszüntetését a büntetések, a kötelezések mellett is hosszabb idő alatt lehet csak biztosítani. 1982-től kezdődően az OVH kísérleti jelleggel 3 fővízkivételnél „vízminőségi halteszt” állomásokat létesít. Kedvező tapasztalatok esetén a fontosabb fővizkivételeken ilyen ellenőrző állomásokat rendszeresítenek a gyors vízminőségi kárelhárítás érdekében. A fajlagos 1 ha-ra jutó főművi költségeket nagymértékben növeli, hogy a vízhasználatok a kisebb főművek mentén egyenlőtlenül helvezkednek el. Különösen íqv van ez 1980 óta. amikor a vizhasználatok legvégén levő hasznosító érdekében — a vízszinttartás szükségessége miatt — sokszor meaközelítőleq uqvanennvi vizet kell kitermelni, mint amennvit a korábbi kiterjedtebb terület iqénvelt. Ilyenkor naqy a vízveszteség, és ezzel oárhuzamosan növekszik a fajlaqos költséafelhasználás is. 1982-ben részletes felmérés készül azokról a kisebh rendszerekről, melyeknek a hasznosítása elmarad a szükségestől és ahol a kiadás ielentősen meahaladia a vízdíibevételeket. A felmérést követően a mezőqazdasáqi üzemekkel folytatott meaheszéléseken kívániuk a leqkisebh költsénfelhasználással iáró leameafelelőbb üzemeltetési formát meqkeresni. A vízüqvi szervek nem nézik tétlenül a költséqek emelkedését. A költséqek csökkentése érdekében jelentős erőfeszítéseket tettek és tesznek folyamatoson. 1980-ban és 1981-ben évente 10— 12 millió Ft költségcsökkentést sikerült elérni a vállalatok éves üzemtervében röazített költségekhez viszonyítva. A vízszolaáltató szervezetek a gépjavításokat 1982. február hó 25-iq befelezték. A vállalatok, társulatok felkészülését eavséqes szempontok szerint — az OVH által kijelölt munkabizottságok ellenőrizték. Az értékelés alapján a vízszolgáltató szervezetek felkészülése jó, a tervezett ütemnek megfelelő — időarányos. A főművek 1981. őszi felülvizsgálata során meghatározott fenntartási feladatok teljesítése üzemkezdetig megtörténik. A mezőgazdasági üzemekben is folyik a gépjavítás. Megkezdődtek a felkészülést segítő tájértekezletek. Az elmúlt évek tapasztalatának megfelelően tavaszi gép és telepszemléken is ellenőrizni kell felkészülést. Ez évben az öntözési Szolgálat a 200 ha-nál nagyobb öntözéssel rendelkező gazdaságokban konkrét segítséget nyújtott az üzemi tervek elkészítéséhez. Reméljük eredménye az ez évi öntözéseknél realizálódik. Ez évben a MÉM tovább kívánja bővíteni az öntöző ifjúsági táborokat. Jelentős tartalékok vannak a termelési rendszereknél is kihasználatlanul. Eltekintve azoktól a rendszerektől, amelyek már indulásuk idején öntözéses technológiákat is felvettek a programjukba, a nagy többség azonban nem foglalkozik öntözéses technológiákkal. Kezdeti lépéseket tettünk, — az eredménnyel közel sem megelégedve — az öntöző társulások szervezésében. A politikai határozat kötelezettsége, az üzemek jól felfogott érdeke is azt diktálja, gyorsabban lépjünk ebben is. A múlt évekhez hasonlóan azok az információk — hidrológiai, meteorológiai, vízhiányelőrejelzések — stb. melyek segíthetik az öntözést, rendelkezésre állnak. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem által kidolgozott és kipróbált módszer — a kapacitások ökológiai elveken történő mérésére — megérett az általános bevezetésre. Néhány gondolat a szemléletformálás egyes eszközeiről. A néhány évi szervezetlenség után megélénkült a továbbképzés a szakmunkásképzéstől a szakmérnökképzésig. Külön értékeljük a Műegyetem és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem közös szervezésében folyó szakmérnökképzést. Pozitív lépés volt és a jelentkezők nagy számából arra következtetünk, hogy ezt a szakemberek is így értékelik. Hasznosnak bizonyul a MÉM és OVH oktatási intézményeiben rendszeresített ismeretfelújítást célzó oktatás is. Ügy véljük, a szak- és betanított munkás képzésre nagyobb energiát kell fordítani, de itt is meg kell említeni, hogy az OVH és a MÉM területén korszerű keretek között megkezdődött a szakmunkásképzés. A propagandamunkában szerénynek ítéljük meg az öntözéssel foglalkozó tevékenységet, és kifogásoljuk, hogy az öntözés helye, szerepe, lehetőségei, eredményei nemhogy alig épülnek be a szakinformációba, nem részei annak. Nem visz előre az egyoldalú, csak a nehézségeket, a gondokat ismételgető felvetés anélkül, hogy ne keresnénk a szigorúbb feltételek között a kibontakozás, a jobb megoldások, a kihasználatlan lehetőségek hasznosítását. Jelen helyzetünkben az önerőre épülő megújulás, a konkrét cselekvés, a berögződött régitől való megszabadulás lehet a járható út. A MÉM—OVH azon munkálkodik, hogy ehhez — adott helyzetünkben — választható feltételeket megteremtse. Géczy Károly—Dr. Szilárd György 5
