Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 2. szám
1981-es tapasztalatok alapján Az öntözéses gazdálkodás 1982. évi feladatairól Az idei öntözési idényre való felkészülésről tartott közös tájékoztató értekezletet az OVH tanácstermében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal Dr. Magyar Gábor miniszterhelyettes és Dr. Illés György vezetésével. Alábbi írásunk az értekezlet szellemében íródott. Az elmúlt esztendőben a mezőgazdasági termékek — változatlan áron mért — teljesítményértéke mind az ágazat egészében, mind az állami és szövetkezeti gazdaságokban ugyan meghaladta az 1980. évi magas szintet, de a népgazdasági tervelőirányzatának teljesítése csak a mezőgazdasági állami szektorában valósult meg. A termelés struktúrája nem minden tekintetben alakult a terv céljainak megfelelően, amit többek között az is mutat, hogy a növénytermelés lassabban növekedett az állattenyésztésnél. A növénytermesztésünk összes teljesítésének lemaradása a tervezetthez képest akkor következett be, mikor — a kukoricából az eddigi legmagasabb hektáronkénti terméshozamot (5860 kg/ha) takarítottak be a gazdaságok, — a cukorrépa össztermése és a cukor kihozatala 17%-kal meghaladta a tervezettet, — a napraforgó vetésterülete és átlaghozama is kimagasló volt, 32,7%-kal több termést takarítottak be, mint amivel a népgazdasági terv számolt, — a burgonya nemcsak a hazai szükségletet elégíti ki, hanem exportra is jut, — az összes gyümölcstermés is több volt a tervezett 1,5 millió tonnánál. Mindezt nem tudta ellensúlyozni azt, hogy — 10%-kal kevesebb kalászos gabona termett a tervezettnél, — a tömegtakarmány-gazdálkodás színvonala — beleértve a rét-legelő művelését is — elmaradt a kívánatos fejlődés időarányos ütemétől. Lucernából pl. 18%-kal, a vörösheréből 21%-kal kevesebb termést takarítottak be, mint a megelőző évben, — a zöldségtermelésünk 12%-kal kevesebb volt, mint az előirányzott, — a tervezett szőlőtermésnek pedig 35%-a kiesett, — nem teljesült olyan fontos növényünk vetésterületi előirányzata, mint pl. a kukorica. A kiesések egy része vitathatatlan elemi kár, ami fagykárban, vízkárban és időszakos aszálykárban nyilvánult meg. A kiesések oka a tavaszi szárazság is, amiről keveset beszélünk. Adott körülmények között kötelességünk vizsgálni miként éltek gazdaságaink az öntözés lehetőségeivel. A vízügyi szervek nyilvántartása szerint a mezőgazdasági üzemek az elmúlt tervidőszakban — sok tényező együttes hatására — 181 285 ha-on a vízjogi engedélyek visszavonását, ugyanakkor 100 ezer ha-on új vízjogi engedélyt kértek. A csökkenés 81 ezer ha volt. A legnagyobb mértékű változás a vízdíj mértékének nagyarányú növelésével párhuzamosan 1979. végétől 1981. március végéig következett be. A területi csökkenés elsősorban azokban a gazdaságokban jelentkezett, ahol nem volt és jelenleg sincs meg az öntözéses gazdálkodás feltétele. A stabilizálódást mutatja, hogy az 1981. évi területi növekedés és csökkenés országos egyenlege mindösszesen — 3000 ha. Az öntözési Szolgálat felmérése szerint az öntözőgazdaságok az 1981-es tervkészítés során a vízjogilag engedélyezett területnek 75%-os beöntözésével számoltak. E munka során azt is megállapították, hogy az öntözhető területek vetésszerkezetében a vízigényes kultúrák aránya az előző évekhez viszonyítva csak a legjobb öntözögazdaságokban növekedett, általában stagnál, indokolatlanul nagy a kalászosok vetésterülete, a kettőstermesztésnek pedig alig-alig van helye az öntözött területeken. Ezért már a tervezés során a cukorrépa országos vetésterületének 1/4-e, a nagyüzemi burgonya 25%-a, a zöldségnövények 35%-a került csak öntözhető körülmények közé. Figyelemre méltó a szálas és tömegtakarmányt termő területek csökkenése. Az üzemi tervinformáció jelezte a rizsvetés területek csökkenését is. A felmérések során általános volt a kézimunkaerő biztosításának bizonytalansága, az öntözés üzemi szervezeteinek gyengesége. Ezt csak súlyosbítja az a sok helyen fellelhető gyakorlat, hogy az öntözésre specializált szakemberek egy részét is más munkaterületen foglalkoztatják. Tapasztalatunk továbbá e téren az is, hogy amelyik üzemben van öntözést irányitó szakember, gyakran ott sincs az ágazat irányításában meghatározó szerepe. Ezek a tapasztalatok felhívják a figyelmet az ez évi felkészülés súlypontjaira. A kézimunkaerő-hiány mérséklésére központilag szervezett KISZ ifjúsági táborokban a múlt évben már 1000 fiatal segített az öntözésben. A munkaerőhiányon kívántak segíteni a vízszolgáltató vállalatok a — béröntözés — mint új szolgáltatási forma bevezetésével is. A mezőgazdasági üzemek igénye szerint — szerződéses alapon — 10 üzemben, mintegy 4300 ha-on folytattak 1981- ben a vízszolgáltató szervezetek bérüzemelést. A tényadatok — az első évi újszerű munka nehézségein túlmenően —• jó eredményt mutatnak. A szerződött terület 72%-a 1414 m3/ha vízmennyiséggel megöntözésre került, ami jóval magasabb, mint az országos átlag. Minden egyes szerződés kölcsönös előnyök figyelembevételével jött létre. Ez a szolgáltatási forma — az igények alapján — komplex szaktanácsadással kiegészítve 1982-ben tovább fog szélesedni. A kapacitáskihasználás a KSH adatok alapján 1976—80. között 34—75% között ingadozott — átlagosan 55% volt. A KSH előzetes jelentése alapján az 1981. III. 15-i 312 ezer ha vízjogilag engedélyezett területből 1981-ben 184 ezer ha-t öntöztek meg az üzemek, és így a kapacitáskihasználási mutató 60%-os volt. A kapacitások kihasználtságát javították az idény elején meghirdetett öntözést segítő kedvezmények is. Az öntözésre felhasznált összes víz mennyisége 386 millió m3. Ebből a főműveken keresztül igénybe vett víz menynyisége 342 millió m3. A fajlagos öntözővíz-felhasználás az elmúlt öt év átlagát figyelembe véve — rizs nélkül 1400 m3/ha körül alakult. 1981-ben 1250 m3/ha volt. Fentiek alapján megállapítható, hogy kismértékű az elmozdulás a kapacitáskihasználás területén. Ezzel korántsem lehetünk elégedettek, hiszen az elmúlt tervidőszakban 120 ezer ha-on átrendeződött az öntözési kapacitás és 80 ezer ha-on megszűnt. Mindkét változás elsősorban a rosszul hasznosított öntözési kapacitásokat érintette, így az üzemben maradt kapacitásainktól jobb kihasználást vártunk. Az országos adatok nem ezt tükrözik. Ha a vízhasználatot részletesebben vizsgáljuk, úgy azt találjuk, hogy 1981-ben az öntözés szükségessége — a gyors tavaszi felmelegedés után — korán felmerült. Ezt az öntözések időbeni megoszlása is mutatja, ugyanis a május végéig megöntözött terület az egész évi beöntözöttség 40%-át teszi ki. Az idényen kívüli öntözés évenként eltérő mértékben indokolt. Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy évkezdettől — április hó végéig öntözésre felhasznált főművi vízszolgáltatás az elmúlt 8 évben hogyan alakult, megállapíthatjuk, hogy 1973—74. kivételével (amikor 63, ill. 138 millió m3 vizet használtak fel a mezőgazdaságban) az elmúlt 6 évben ez a mennyiség 4 és 28 millió m3 között ingadozott. Ezt csak időjárási viszonyainkkal nem tudjuk indokolni (pl. 1981. tavasz). Öntözésre berendezett területeink egy jelentős részén, mély talajvízszintű 3
