Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 8. szám
Összecsengő évfordulók Havannában ülésezett a KGST YYÉ Az idei évben ünnepeljük a KGST Vízügyi Vezetők Értekezlete megalakításának, valamint a Kubai Köztársaság vízügyi szervezete létrehozásának 20. évfordulóját. E két dátum összecsengésének jegyében vázlatosan ismertetjük a kubai vízgazdálkodás helyzetét (I) és röviden beszámolunk a VVÉ 1982. szeptemberében Havannában megtartott 29. ülésének legfontosabb eredményeiről. (II.) A Kubai Köztársaság Észak-Középamerika legnagyobb szigetáflama —* a Karib-tenger és a Mexikói öböl között terül el. A legközelebbi szárazföld É-on 250 km-re a Florida-félsziget (USA), Ny-on 210 km-re a Jucatan-félsziget (Mexiko). Északon Bahama, Keleten Haiti, Délen Jamaica szigetei övezik. Területe 110 922 km2, ebből a fősziget 105 007 km2. Kuba szigetét 1600 további kisebb-nagyobb sziget veszi körül, ezek összegzett területe 5915 km2. A legkeletibb San Antonio fok és a legnyugatibb Quemado-fok között a távolság 1250 km. A fősziget szélessége 31 km és 191 km között ingadozik. Kuba lakosainak száma mintegy 9,5 millió, fővárosa La Habana (Havanna) 1,8 millió lakossal. Kuba geológiai felépítése bonyolult és kevéssé feltárt. Nincs egységes vélemény bizonyos kőzetek koráról, a tektonikai felépítésről. Az azonosított legidősebb korú kőzetek a mezozoikum jura korszakából valók. Ezt követik a krétakori képződmények, majd a Kainozoikum rétegsora. A neogén képződményei közül a nagyszámú mikro- és makrofaunazárványt tartalmazó miocén mészkövek és márgák a legelterjedtebbek, együttes vastagságuk eléri az 1250 m-t. A negyedkori laza üledékek mindenütt megtalálhatók. Kuba domborzata bonyolult mozaikfelépítést mutat. A túlnyomórészt К— Ny-i irányú alacsony hegységeket síkságok, hegyközi medencék választják el. Az enyhe lejtésű parti síkságok és a dombos előhegységi vidékek alkotják a terület 70%-át. A Sierra- Maestra hegyeiben található az ország legmagasabb csúcsa, az 1994 m magas Pico-Turquino. Több 1400—1500 m fölé magasodó hegycsúcs is van, de a hegyvidékek túlnyomó része nem magasabb 1200 m-nél. Az ország területének túlnyomó része 100 m alatti magasságú lankás vidék. A júra és miocén korú karbonátos kőzetek széles elterjedtsége és a kedvező éghajlati viszonyok elősegítik a karsztosodást. Kubában a karszt valamennyi típusa megtalálható: nyílt karszt, fedett karszt, mélységi karszt. A tropikus nyílt karszt egyik legszebb példája Vinales (Pinar del Rio) vidékén található. Más néven „bástyás" v. „elefánt" karsztnak is nevezik; jellegzetessége, hogy a karsztosodott rögök oszlopszerűen emelkednek ki a környező térszínből, sokszor 300 m magasra is. Ezeket a „bástyákat" barlangjáratok és hasadékok hálózzák át meg át a szinte függőleges falakon fantasztikus rajzolatot alakítva ki, amely a mindent beszövő trópusi növényzettel együtt leírhatatlanul érdekes látványt nyújt. Nem véletlen, hogy a Vinales-i völgy a turizmus egyik leglátogatottabb központja. Kuba számos cseppkőbarlangja közül a leghosszabb a Santo Tomas (Pinar del Rio) — 25 km, legmélyebb a Jibara (Oriente) — 248 m. Külön csoportot alkotnak a tengerparti karsztok, ahol a folyamatokat a hullámzás dinamikus hatása és a tengervíz vegyi összetétele határozza meg. Jellegzetes tengerparti képződmény az ún. „Kutyafogú karszt” (dientes de perro). <3> Kuba éghajlatát és időjárási viszonyait meghatározza az egyenlítőhöz közeli fekvés (közvetlenül a Ráktéritő alatt) és a környező tengeri medencék víztömege, amely óriási mennyiségű hőkészletet raktároz. Itt „születik" a meleg tengeráramok legnagyobbika a Golf-stream. Ha az Atlanti óceán északi részét és a Jeges tengert (ahová a Golf-áram tart) az „időjárás konyhájának" nevezik, akkor a Karib-tengert és a Mexikói öbölt teljes joggal nevezhetjük az „időjárás kazánjának". Kuba ún. „nedves-szavanna” klímájú ország. Havannában a levegő évi középhőmérséklete -f- 24,6 ° (nyáron +25°, télen +22°). A levegő nedvességtartalma egész évben magas — a száraz időszakban (november—április) a relatív nedvességtartalom 77%. az esős időszakban (május —október) — 82%. Az évi átlag 79%. Évente átlag 1420 mm csapadék hullik, hangsúlyozottan szezonális megoszlásban. November—április között kevesebb, mint 300 mm, a májustól októberig tartó esős évszakban 1000—1400 mm (a hegyekben max. 2100 mm) A* csapadék megoszlása és mennyisége jelentős mértékben a tropikus ciklonok függvénye. Ezek a Karib tengeren és a Mexikói öbölben keletkeznek, leggyakrabban augusztus—szeptember—októberben. Egy részük katasztrofális (tornádó, hurrikán) 200— 250 km/h-t is elérő szélsebességgel, amely óriási károk okozója. A záporokat gyakori árvizek kisérik. A medrükből kilépő folyók a kisesésű sík területeket összefüggő vízlepellel 1. sz. táblázat Kuba vízmérlege Csapadék P 1410 mm 156 km3 lefolyás Q 310 mm 34 km3 Pá rolgás E 1000 mm 111 km3 Eltérés* 100 mm 11 km3 * Az eltéré^ a párolgás pontatlan becsléséből adódik A Vinales-i völgy 5
