Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 8. szám
Hatvanéves a Szovjetunió A Szovjetunió egész dolgozó népe ez év decemberében ünnepli a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának hatvanadik évfordulóját. A Szovjetunió megailakulásánök jubileuma azonban nemcsak a szovjet népnek világtörténelmi győzelmét jelentő ünnepe, hanem a szocialista államiság és a szocialista forradalom útján haladó testvéri népéknék és a társadalmi haladás irányába mozgó valamennyi forradalmi erőinek egyaránt. 1922. december 30-án Moszkvában a Szovjetek I. Kongresszusa, az egykori cári Oroszország elnyomás alól felszabadult népei maguk döntöttek sorsukról, a soknemzetiségű Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, a Szovjetuniónak a megalakulásáról. A szovjet állam megalakulásának fő politikai és társadalmi feltételeit a Lenin álltai vezetett és győzelemre vitt Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette meg. Október győzelmeként a kommunista párt vezetésével létrejött és megerősödött a munkásosztály politikai hatalma; megszilárdult az oroszországi szovjet hatalom. Ez lett legfőbb támasza és példaképe az intervenció és az ellenforradalom ellen küzdő nemzeteknek. Az új szocialista állam megteremtésével kibontakozott és óriási fejlődésnek indult, az újért lelkesedő népek tettvágya és tenniakarása. A munkásosztály vezető szerepéneik elismerése mellett megszilárdult a munkás-paraszt szövetség. A proletár internacionalizmus elvei alapján álló lenini nemzetiségi politika diadalra jutott. Történelmi valósággá lett a nemzeti kérdésnek a világ forradalmi átalakításában elfoglalt helyéről és szerepéről szóló marxista tanítás. öt évvel a Nagy Októberi Szocialista Foradalöm után a Lenin által meghatározott úton haladva, a forradalmi átalakulások törvényszerű folytatásaként alakult meg a soknemzetiségű szovjet állam, amelynek politikai alapját a dolgozók legszélesebb szövetségét megtestesítő szovjetek képezték. A szovjetek létében és tevékenységében jutott kifejezésre a szocializmus demokráciája, a szovjet államiság lényege. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása és hat évtizedes története kiemelkedő helyet foglal el magának a Szovjetuniónak a történelmében, a marxista állam- és forradalomelméletben és a szocializmus világrendszerré formálódásában egyaránt. A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóján a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép, a szocializmus sökszázmilliós tábora és az egész haladó emberiség jogos büszkeséggel tekint vissza a hősi küzdelmekkel, fényes győzelmekkel és nagy eredményekkel megtett útra. Az elmúlt időszakot a Szovjetunió valamennyi nemzetének és nemzetiségének sokoldalú fejlődése és további közeledése jellemzi. A szovjet népek nagyszerű sikereiket egybehangolt munkájuk révén és annak eredményeként érték el, hogy az SZKP következetesen valóra váltotta nemzetiségi politikáját. A szocialista építés folyamatában kialakult az emberek új történelmi közössége: a szovjet nép. A bölcs lenini politika hat évtizedes követése meghozta a maga gyümölcsét. A Szovjetunió példátlanul nagy fejlődést ért el századunkban, a szerepe nagyobb bármely más államénál. Vezetésével a szocializmus erői mindinkább meghatározókká válnak a világ eseményei alakulásában, döntő szerepe van a béke biztosításában. A Szovjetunió hat évtizedes tapasztalata, nagyszerű történelemformáló sikerei messzemenően azt igazolják, hogy ez a történelmi időszak kiemelkedő helyet foglal el a marxista forradalom- és államelméletben, a szocializmus világrendszerré formálódásában és a világfarradalm-i fdlyamat felgyorsulásában egyaránt. A Szovjetunió megalakulása a proletár Internacionalizmus, a lenini nemzetiségi politika diadala, a nemzeti kérdés sikeres megoldásának példaképe, a népek testvéri együttműködése és barátsága meghonosodásának mintaképe. A Szovjetunió megalakulása és megszilárdulása, a szovjet nép valamennyi vívmánya elválaszthatatlanul kapcsolódik az összetételében sok nemzetiségű és jellegében mélységesen internacionalista lenini kommunista párt fáradhatatlan politikai és szervező tevékenységéhez. A párt ideológiai és szervezeti egysége volt az a döntő erő, amely tömörítetté a szovjet népet, az ország valamennyi nemzetének és nemzetiségének dolgozóit. Az a fejlődés, amelyet a Szovjetunió 1922 óta megtett, óriási. Mint ismeretes, ebben az időben a felmérhetetlenül nagy ország ipara néhány városban és körzetben összpontosult. Ilyenek voltak: Petrograd, Moszkva, néhány iközéporoszországi (kormányzóság, az Urát, a Donyec-medence, Harkov, Baku. Az iparosítást a kapitalista fejlődés megszokott útjától eltérően, a nehézipar fejlesztésével kellett 'kezdeni. A nagy vállalkozás óriási költségeit a belső felhalmozás útján fedezték. Erre a célra igénybe vették az államosított ipar, a hitelintézeteik, a külkereskedelem és a közlekedési vállalatok hasznának tekintélyes részét. 1925— 26-ban kétszer annyi beruházás jutott az iparra, mint az előző gazdasági évben. 1926—27-ben kereken egymilliárd rubelt fordítottak ipari beruházásokra. 1926- ban ünnepélyesen felavatták az ország akkor legnagyobb energetikai létesítményét, a volhovi vízi erőművet. 1927-ben az ország két és félszer annyi villamos árammal rendelkezett, mint 1913-ban. 1927-ben megvetették a Dnyepert Vízierőmű alapjait. Ekkor kezdődött a rosztovi mezőgazdasági gépgyár, a Moszkvai Autógyár, a Volgamenti traktorgyár és más hasonló szocialista óriásüzemek építése. Megindultak a Turkesztán—Szibériai 1500 kilométeres vasútvonal munkálatai. Az 1926— 27. gazdasági év végén az ipar össztermelése jelentősen felülmúlta a háború előtti színvonalat. Az ipar ekkor 38%kaI részesedett a népgazdaság termelésében. Az iparosítás sikere a munkásosztály létszámának növekedésében is kifejeződött. Az 1926—27-es gazdasági évben a mezőgazdaság terméseredményei 8%fcal meghaladták a háború előtti színvonalat. A mezőgazdaság fejlődésének üteme azonban elmaradt az ipar mögött. Elmaradása szükségszerűen következett a gazdasági elaprózottságból, a parasztbirtók igen alacsony technikai színvonalából. A falu elmaradt kistulajdonosi birtokviszonyai és technikai színvonala mind érezhetőbben gátolták a szocialista népgazdaság egészének fejlődését. A XV. kongresszus ezért jelölte meg a mezőgazdaság fokozatos kollektivizálását. A népgazdaság fejlődésének jelentős megalapozását tűzte ki célul az első ötéves terv, melynek végrehajtását 1928 végén kezdték meg. A terv az ipar össztermelését csaknem háromszorosára kívánta emelni. Az ipari tőkebefektetések 78%-a a nehéziparnak jutott. A tervidőszak végére évente 22 milliárd kilowattóra villamos energiát, 75 millió tonna 'kőszenet, 22 millió tonna olajat és 10 millió tonna nyersvasat kívántak előállítani. A mezőgazdasági területén tervbe vették mintegy 23,5 millió parasztgazdaságnak, a gazdaságok 85%-ának kollektivizálását. A kolhozok és szovhozok vetésterületét 26 millió hektárra kívánták növelni oly módon, hogy ebből a kolhozok vetésterületére 22 millió hektár (vagyis az ország vetésterületének 20%-a) jusson. A mezőgazdasági kultúrák termelékenységének emelkedését 35%-tka! irányozták elő. Az ötéves terv a nemzeti jövedelem 103%-kal, az ipari munkások reálbérének 71%-kal, a földműves lakosság jövedelmének 67%-ka! történő növelését tartotta szükségesnek. A terv jelentős figyelmet szentelt a lakásépítésnek. A művelődéspolitikában célul tűzték oz általános, kötelező elemi iskolai oktatás bevezetését, az iskolahálózat, a művelődési házak, a népkönyvtárak, a könyvtárak és más kulturális-felvilágosító intézmények kiszélesítését, illetve szaporítását. Az Októberi Forradalom 12. évfordulóját a „Négy év alatt az ötéves ter-2
