Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 8. szám
Képünkön a világ legnagyobb vízi erőműve, a krasznojarszki, amely 6 millió kilowatt teljesítményű vet!” jelszó jegyében ünnepelte a Szovjetunió. Meggyorsult a munka a Turkesztán—Szibériai Vasútvonalon: 1929-re máir üzembe helyezték az első 1500 kilométeres szakaszt. Lendületesebben haladt a Dzerzsinszkij Traktorgyár építése. Az első tervesztendőben megvetették a magnyitogorszki és Ikuznyecki kohóüzemek alapjait. A szocialista létesítmények építése eleinte rendkívül nehéz körülmények között folyt. A gépesítés kezdetleges fokon állt. A leginkább munkaigényes építési feladatokat puszta emberi erővel kellett megoldani. A szovjet kormány a külföldi mérnökök, szakértők és szakmunkások tudását is felhasználta. 1930-ban az iparban és a nagy építkezéseiknél 4500 német, cseh, amerikai, angol és más nemzetiségű külföldi munkás és szakértő dolgozott. (Még Turner Ákos magyar mérnök és néhány társa is munkát talált a szovjet építkezéseknél.) Többet közülük szovjet kormánykitüntetésekben részesítettek. A külföldiek munkájában kifejezésre jutott a nemzetközi proletariátus szolidaritása, ugyanakkor a polgári értelmiségiek alkalmazása a kapitalista országokkal való békés üzleti együttműködést is előmozdította. A polgári szakértőik közül sokan a Szovjetunió őszinte barátaivá váltak. A szovjet dolgozók megfeszített munkája nyomán túlteljesítették az első tervesztendő előirányzatát. Az 1929. esztendő a szocialista épités fontosabb területein a fordulat évének bizonyult. Az ipar termelékenysége egy esztendő alatt 15,1%-kel emelkedett. 1928—29-ben lényegében megoldották az építkezésekhez szükséges tőke felhalmozásának problémáját. A rendkívül szigorú takarékossági és bérezési rendszer, a termelés ésszerűsítése és a termelékenység emelése révén sikerült előteremteni a szükséges összegeket. A Kommunista Párt és a szovjet kormány áldozatos munkával elérte, hogy a paraszttömegek fokozatosan megbarátkoztak a közös gazdálkodás gondolatával. Az ötéves terv beindulásakor gyors fejlődésnek indult a kolhozmozgalom. Az iparosítás sikerei előkészítették a fordulatot. 1929 végén 34 900 traktor dolgozott a mezőgazdaságban, nagy részüket már szovjet üzemek gyártották. Míg 1927—28-ban 445 000 parasztgazdaság egyesült kolhozokban, 1928— 29-ben számuk 1 040 000-re emelkedett. Végre a parasztság legszélesebb rétege, a középparasztság is megindult a termelőszövetkezetek felé. Az 1933—1937-es időszakra eső második ötéves terv mindenekelőtt az ipar, a szállítás és a mezőgazdaság technikai átszervezését tűzte ki célul. Míg 1932-ben az ipari termelés értéke 43 milliárd rubelt tett ki, a második ötéves terv időszakára már 92,7 milliárd rubel értékű ipari terméket állítottak elő. Az ipari termelés évi átlagnövekedése meghaladta a 15%-ot. Amíg az első ötéves terv idején a munka termelékenysége 41%-kal emelkedett, a második ötéves terv a termelékenység kívánatos emelkedését 63%-ban állapította meg. A mezőgazdasági termelés értékének 26,2 millió rubelt kellett elérnie. A terv az 1932. évi 2446 helyett 1937-re 6000 gép- és traktorállomást Ígért az országnak. Előírta a kollektivizálás befejezését és a mezőgazdaság minden ágának az új technika alapján történő átalakítását. A kulturális célkitűzések közül a következők emelkedtek ki: a munkások művelődési-jóléti ellátottságának több mint kétszeresére emelése; a városokban már kibontakozó hétéves, kötelező oktatásnak a falura történő kiszélesítése; az elemi és középiskolák, valamint a felsőoktatási intézmények tanulóinak 36 millióra emelése; mintegy ötmillió munkás szakképesítése az iskolákban és a tanfolyamokon. 1933 nyarán megkezdték a szocialista építés egyik nagyszabású alkotásának, az Urál Nehézgépgyár építését. Augusztusban adták át a forgalomnak a Fehér-tengertől a Balti-tengerig vezető csatornát. Befejeződött a cseljabinszki traktorgyár, a luganszki mozdonygyár, a bobriki vegyikombinót és több más üzem építkezése. 1933- ben a kolhozok száma elérte a 224 500-at. 15,2 millió parasztgazdaságot egyesítettek. Ebben az évben több mint 5000 szovhoz a gabona-vetésterület 10,6%-án gazdálkodott. Az egyéni parasztok gazdasága ekkor már csak a vetésterület 15,5%-ára terjedt ki. 1933- ban a gép- és traktorállomások száma 2860-re emelkedett. 1934- ben az ipari termelés értéke 7,8 milliárd rubellel növekedett, amire addig nem találunk példát. A kohászat felzárkózott. Az Urál-Kuznyecki Kohókombinát építését alapjában véve befejezték. A szocialista építés három óriás üzeme, a Magnyitogorszki, a Kuznyecki és a Makejevkai Kohókombinát már több vasat adott, mint amenyit a forradalom előtti egész Oroszországban gyártottak. 1935- ben a Szovjetunióban már háromszor annyi villamos energiát termeltek, mint amennyit 15 évvel korábban a GOELRO-terv előirányzott. A harmadik ötéves terv, amelyet az 1938—1942-es esztendőkre irányoztak elő, a szocialista társadalom megszilárdítását tűzte ki alapvető céljául. A terv készítői az egyre fenyegetőbb háborús veszélyt is figyelembe vették. Az ipar, különösen pedig a nehézipar további gyors fejlesztése érdekében a harmadik ötéves terv többet kivánt beruházni, mint az első és a második ötéves terv együttvéve. A megnövekedett olajszükségletet a Volga és az Urál közötti olajmezők, a „második Baku” teljes kiépítésével kívánták elérni, ami egyszersmind stratégiailag biztosabb olajbázist teremtett volna. A szénbányászat gyors kifejlesztését főleg az Urál vidékén, Moszkva környékén, Közép- Ázsiában és a Távol-Keleten irányozták elő. A háború megszakította és túlhaladottá tette a harmadik ötéves tervet, ám a háborúig eltelt három év is számottevő eredményeket hozott. 1941 nyarán az ipari termelés mennyisége már 86%ra megközelítette az 1942-es előirányzott színvonalat. A keleti övezetek ipara másfélszer annyit termelt, mint 1937- ben. Három év leforgása alatt 3000 új gyárat, bányát, villanyerőművet és más ipari vállalatot helyeztek üzembe, vagyis nem sokkal kevesebbet, mint a második ötéves tervben. Különösen gyorsan nőtt a gépipar teljesítménye: 1937-től 1940-ig 76%-kal emelkedettI Előrehaladt a „második Baku" építése. 1939- ben a szovjet ipar kilencmilió munkásnőt foglalkoztatott, míg 1929-ben csak hárommilliót alkalmaztak. A kollektív mezőgazdaság eredményeit az 1939-ben létrehozott Moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás szemléltette. Az 1941-ben bekövetkezett fasiszta támadás a Szovjetuniót hatalmas feladat elé állította, amit a világ nagy elismerésére sikeresen megoldott. A Szovjetunió a Nagy Honvédő Háborúval, a fasiszta agresszor szétzúzásával nagy nemzetközi politikai és erköl-3
