Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 1. szám
Hz öntözéses gazdálkodás V. 5 éves tervi értékelése, soron kővetkező főbb feladatok и. Ugyancsak a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folyamatosan történik a mezőgazdasági vízgépész szakmérnökképzés. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen az V. ötéves tervidőszakban 70 fő kapott szakmérnöki oklevelet. Változatlanul folyik Szarvason a Debreceni Agrártudományi Egyetem Főiskolai Karán az öntözéses Üzemmérnök képzés. 1976—1980. között mintegy 200 fő fejezte be tanulmányait. A gyakorlatban dolgozó mérnökök, üzemmérnökök számára megkezdődött a rendszeres továbbképzés a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet, valamint a Vízügyi Továbbképző Intézet szervezésében. A tanfolyamokon a legfontosabb és legkorszerűbb vízhasznosítási öntözésfejlesztési, üzemelési, gazdálkodási módszereket ismerik meg a résztvevők és ezen keresztül formálódik szemléletük. Az V. ötéves tervben mintegy 1500 fő továbbképzésére került sor. A főművek üzemeltetését végző 'Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatok, Társulatok vízkormányzói részére állandó jellegű szakmunkásképzés kezdődött. Az öntözéses gazdálkodást irányító szakemberek, vezetők részére 1976-tól kezdődően évente, az öntözési idény előtt a MÉM—OVH — közös szervezésben — a soron levő időszerű feladatokról eligazitó értekezletet tart. Minden évben két alkalommal, egy-egy élenjáró öntözéses gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemben komplex — az egyes növények öntözéses termesztés technológiájára épülő — országos bemutatóra kerül sor. Ezeken a bemutatókon a legújabb öntözéstechnika alkalmazási lehetőségei kerülnek bemutatásra, az előállító ipar, valamint a közreműködő kereskedelem részvételével. A szemléletformálást segítette és segíti az 1976-tól kiadásra került „öntözési Tájékoztató" az „Országos Vízellátottsági és öntözési Jelzés". Változatlan formában kerül kiadásra a „Meteorológiai Tájékoztató". Az öntözéses gazdálkodás ágazati és vállalati értékelésének új szemléletű megítéléséhez hozzájárultak a Szarvasi OKI által — OVH és MÉM megrendelésre — 1976-tól évente kiadott „Az öntözéses gazdálkodás vállalati hatása”, valamint „A növénytermelési ágazatok helyzete, különös tekintettel az öntözésre” c. munkák. Ezeket a kiadványokat minden öntözőgazdaság megkapta. Az öntözéses gazdálkodás közép- és hosszú távú tervei, megvaiósithatóságuk főbb feltételei 1978-ban kidolgozásra került a mezőgazdasági vízgazdálkodás — ennek keretében az öntözéses gazdálkodás — hosszú távú koncepciója. A koncepciót a MÉM—OVH miniszteri-elnöki együttes értekezlete megtárgyalta és véglegesítette. A koncepció alapul szolgált az öntözésfejlesztés 2000-ig történő területfejlesztési tervének elkészítéséhez. Ez a terv figyelembe vette a meglevő és a hosszú távú időszak során várhatóan megvalósuló főművek által öntözési célokra biztosított vízmennyiségeket, valamint a mezőgazdasági termelés szempontjából potenciálisan legkedvezőbb adottságú térségeket, területeket. 1980-ban elkészült az MTA szervezésében — több száz szakember bevonásával — az agroökológiai potenciál országos felmérése. A hazai ökológiai potenciál kihasználásának lehetőségei közül az egyik legfontosabb az ország vízkészleteivel való racionális gazdálkodás. Az OMFB keretében kidolgozásra került „A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztésének összehangolása 2000-ig" c. elemző tanulmány. A szakemberek különböző csoportjai által kidolgozott és az előzőekben felsorolt tanulmányok más-más oldalról közelítve; de végül ugyanazon végeredményre jutottak a következő főbb kérdésekben; — A mezőgazdaság fajlagos vízigénye a száraz agrotechnikai fejlődésével folyamatosan csökken, de abszolút értékben növekszik; —• Éghajlati adottságaink mellett a csapadékban bő és hiányos évek periodikusan váltják egymást. Az eszközráfordítások állandó és folyamatos növekedése miatt növekszik a szerepe a termésbiztonságnak. Mindez szoros kapcsolatban van a mezőgazdasági termelés hatékonyságával; — A száraz gazdálkodás körülményei között egyre több nagyüzem éri el adott fajok-fajták használata mellett a lehetséges, maximális terméseket. Ezekben a gazdaságokban már most a víz a termések meghatározója. A továbbfejlődés alapvető feltétele a vízpótlás megvalósítása, illetve káros vizek kártételeinek mérséklése; — Az élelmiszertermelésnek a hazai ellátásban, valamint az exportban betöltött helye és szerepe következtében a termelésszerkezetben jelentős helyet foglalnak el az öntözésigényes kultúrák (zöldség, ültetvény, burgonya, cukorrépa, rizs, szója, vetőmag és szaporítóanyag stb.). A hazai ellátás biztonsága, versenyképességünk növelése az exportban a már létrehozott feldolgozó ipar kapacitásának egyenletesebb leterhelése az öntözéses gazdálkodás kiterjesztését indokolják. — A gabonaprogram teljesítéséhez szükséges vetésterület biztosítása, a gyepgazdálkodásban és a kettős termesztésben rejlő lehetőségeink jobb kihasználását vonja maga után, ami viszont elsősorban öntözött körülmények között lehetséges. — A talajadottságok, a vízkészletek elhelyezkedése, valamint az ország éghajlati adottságai következtében az öntözés-fejlesztés fő területe továbbra is az Alföld, ahol a már megvalósult vízgazdálkodási rendszerek hasznosításával és további kiépítésével, koncentráltan lehet az öntözésfejlesztéseket megvalósítani. — Az öntözéses növénytermelés a gazdálkodás legintenzívebb formája, hatása csak megfelelő üzemi méretekben érvényesül, ebből következik, hogy alkalmazása a legtőkeigényesebb (álló-, forgóeszközigény), ezért egyetlen fejlett mezőgazdasággal rendelkező államban sem képes a mezőgazdaság önerejéből az öntözéses gazdálkodás bevezetésére. — 2000-ig a vízkészletek oldaláról a lehetséges, a mezőgazdaság oldaláról az indokolt öntözhető területek mértékét országosan 700—750 ezer ha-ban jelölik meg. — Tekintettel a vízszolgáltató létesítmények átlagos megvalósítási idejére (4—5 év), a hasznosító művek üzemszerű hatékony beindulási idejére (2—3 év), az öntözésfejlesztéseknek — a mindenkori időjárási viszonyoktól függetlenül — egyenletesnek kell lenni. A VI. ötéves terv előkészítését a koncepciókra és azok főbb megállapításaira építve készítettük elő, szem előtt tartva azt, hogy a legfontosabb feladat a már meglevő létesítmények hasznosítása, állaguk magasabb szinten történő megújítása. Ezért a hosszú távú fejlesztési program időarányos részeként 250 e ha rekonstrukcióval és 150 e ha új fejlesztéssel számoltunk. Az agrár tervcélok változása, valamint — ezzel összefüggésben — a beruházások ütemének csökkenése következtében a jóváhagyott tervcélkitűzés módosult. Megváltozott az öntözéses gazdálkodás előzetes tervezett üzeme is, a következők szerint: 21
