Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 7. szám

PROTENVITA '82 az idei őszi BNV-n Érdekes színfoltja volt az idei őszi BNV-nek a Protenvita ’82 kiállítás, amely szemléletes módon érzékeltette azokat a veszélyeket, amelyek földünk létfontosságú javait fenyegetik. A lá­togatók a sok-sok benyomás hatása alatt nyilván azzal a meggyőződéssel hagyták el a kiállítást, hogy a további bajok megelőzése érdekében konkrét cselekvésekre van szükség és ebből a munkából mindenkinek ki kell vennie a részét: a háziasszonyoknak éppen­­úgy, mint a termelő üzemek, kutatóinté­zetek, államigazgatási szervek, taninté­zetek stb. dolgozóinak, mivel az élővilág megőrzése jövőnk szempontjából vala­mennyiünk érdeke. A kiállítás anyaga komplex módon igyekezett bemutatni környezetünk ösz­­szefüggéseit, az egyes környezeti elemek károsodásának kihatásait, következmé­nyeit. Az illusztrációként felhasznált fotók, diaképek, grafikonok és a bemu­tatott filmek jól alátámasztották a nagy „felkiáltójelnek" beillő mondani­valót. Ilyen „felkiáltójelekre" elengedhetle­­nül szükség van, mert sajnos az embe­riség olyan helyzetbe jutott, hogy ma már szinte világszerte küzdeni kell olyan környezeti ártalmak e!llen, amelyek be­lopakodtak életünkbe. Igen komoly: fogható, látható és érzékelhető valóság az a veszély, mely a technika robbanás­­szerű fejlődése következtében világ­szerte megjelent. Míg az emberiség néhány évtizede még magától értetődő természeti javaknak tekintette a tiszta levegőt, a jó ivóvizet, a háborítatlan tájat, addig ma már ezek állagának megóvása igen nagy gondosságot és sok-sok anyagi áldozatot igényel. Az utóbbi évtizedek tudományos­technikai fejlődését, illetve ennek kiha­tásait mérlegre téve megállapíthatjuk, hogy a gazdasági fejlődés és az em­beri környezet között ellentmondásos dialektikus viszony áll fenn. Ui. a kör­nyezet minőségi romlásának végső oka gazdasági tevékenység. Az életszínvonal emelésének elsődle­ges alapját adó gazdasági növekedés­hez az ipar, a mezőgazdaság, az építő­ipar termelési eredményeinek folyama­tos növelése, valamint a közlekedés, a hírközlés, a kereskedelem tevékenysé­gének a termeléssel azonos ütemű bő­vítése szükséges. Az anyagi javakat elő­állító és forgalomba hozó népgazdasági ágazatok fejlesztése érdekében az ember beavatkozik a természet rendjé­be a bányakincs, a termőtalaj, a víz­készletek és az erdők mind nagyobb mértékű kihasználásával; áttér a nagy­üzemi mezőgazdasági és ipari termelés­re (növénytermesztés kemizálással és gépesítéssel, nagyüzemi állattenyésztés, iparcikkek gyáripari előállítása) és mind több korszerű (közúti, vasúti, légi) közlekedési igény kielégítésére. A gazdasági növekedés eredményez­te életszinvonal-emelkedés lehetővé te­szi számára a minden tekintetben több igényt kielégítő városias életmód ki­­terjesztését; a falusi települések korsze­rűsítését és az üdülőterületek fejlesz­tését. Megfelelő intézkedések elmaradása esetén a gazdaságfejlesztésnek ezek a velejárói a természeti és települési környezet minőségének romlását okoz­hatják, ami egyben fékezőleg hat a további gazdasági növekedésre is. A külszíni fejtés után rendezetlenül visszahagyott bányaterületek rontják a táj esztétikáját és a szabadon hagyott földterületeket málasztó szél, illetve viz révén szennyezik a környék vizeit, leve­gőjét és károsítják annak növényzetét. A mélyműveléssel alábányászott terüle­teken vízelvonás következtében károso­dik a felszíni növényzet, és a területi vízkészlet csökkenése miatt nehezebbé, költségesebbé válik az érintett telepü­lések vízellátása, illetve a termelési víz­igények kielégítése. A mezőgazdasági hasznosításra igénybe vett földterületeken a gazda­sági eredmények növelése céljából be­vezetett vegyszeres agrotechnika (mű­trágyázás, növényvédő- és rovarirtó vegy­szerek) veszéllyel is járhat mind az em­ber, mind környezete szempontjából. A helytelenül alkalmazott, túlzott adago­­lású műtrágyázás következtében a nitro­gén és foszfor a vizekbe mosódik. A nö­vényvédő és rovarirtó szerek a csapa­dékkal a talajba, a folyó- és állóvi­zekbe kerülnek, s így alkalmazási terü­letüknél szélesebb körben fejtik ki ha­tásukat. A megfelelően nem szabályozott vi­zek (lefolyás-szabályozás, talajvízszint­szabályozás) súlyos károkat (talajpusz­tulás, szikesedés, művelhető földterü­letek csökkenése stb.) okozhatnak. A nagyüzemi mezőgazdasági és fa­ipari termelés folyamán koncentráltan nagy mennyiségben kibocsátott külön­féle hulladékanyagoknak (szerves és szervetlen hulladékok, mérgező vegyi anyagok, pernye, korom, gázok stb.) a környezetbe jutása szennyezi annak elemeit: a talajt, a vizet és a levegőt. A korszerű közlekedési eszközök és egyéb gépi berendezések tömeges el­terjedése zaj- és vibrációs ártalmak révén közvetlen, a környezet szennye­zésén keresztül közvetett egészségügyi károsodást okoz. A városias életmód kiterjedése a lak­sűrűség növekedésével, következéskép­pen a hulladékanyagok (házi szenny­víz, házi szemét, korszerűtlen fűtési mó­dokból származó füstgáz és korom stb.) koncentrálódásával, fajlagos mennyi­ségének emelkedésével jár együtt. Megfelelő kezelésről, megsemmisítésről való gondoskodás hiányában ezek a hulladékok is számos kárféleség okozói lehetnek. összegezve tehát, a gazdasági növe­kedéssel és a városiasodási folyamat­tal párhuzamosan jelentkező környezeti ártalmakból súlyos egészségügyi, gaz­dasági és esztétikai károk származhat­nak. A magyarországi környezeti ártalmak okai is a népgazdaság gyors fejlődésé­re vezethetők vissza, illetve a városia­sodás mértékével hozhatók összefüggés­be. Minél nagyobb fejlettségi fokot ér el valamely ország, rendszerint annál sür­getőbben jelentkezik annak szükséges­sége, hogy az illető államnak meg kell birkóznia a fokozódó környezetvédelmi problémákkal. A tapasztalatok ui. azt mutatják, hogy minél magasabb az el­ért fejlettségi fok, rendszerint annál nagyobbak a környezetben okozott ká­rok. Ennek oka elsősorban a leszűkített, egyoldalú vállalati érdekben rejlik, melynek középpontjában a vállalati nyereségcentrikusság áll. Ez a szemlé­let igyekszik figyelmen kívül hagyni a termelés következtében előálló környe­zeti károk elhárítását, illetve azok meg­előzését, mivel ez csökkenő tényező­ként hat a vállalati jövedelmezőség­re. Ez az irányzat még nem is olyan régen sok iparilag fejlett országban na­gyon erősen jutott kifejezésre, aminek a következménye az a sok-sok környezeti károsodás, ami aggodalommal tölti el az emberiséget. Az említett törekvéseknek ma már csaknem minden országban igyekeznek a magasabb társadalmi érdekeket fi­gyelembe vevő központi intézkedések­kel elejét venni. Ui. ha ez az irányzat teljesen és minden más szemponttól függetlenül érvényesülne, következmé­nye a környezet további rohamos mi­nőségi romlása volna, ami sok esetben helyrehozhatatlan károkkal járna. A megoldás kulcsa nálunk abban van, hogy a környezetvédelmet a nép­gazdaság tervszerű fejlesztése integráns részeként értelmezzük és kezeljük. Ter­mészetesen annak az elvnek a gyakor­latba történő átültetése, céltudatos, szervezett folyamattá való kialakítása bonyolult, jórészt újszerű feladatot je-A vizek védelme 20

Next

/
Thumbnails
Contents