Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 7. szám
Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága megtárgyalta az öntözés és melioráció helyzetét 1982. szeptember 16-án Szarvason ülésezett az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága. A MÉM és az OVH előterjesztésében a bizottság megtárgyalta az „öntözés és melioráció Helyzetéről" készített tájékoztató jelentést, amihez Dr. Magyar Gábor MÉM miniszterhelyettes és Dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese adtak szóbeli kiegészítést. A vitában több képviselő szólalt feil, hangsúlyozva az öntözés-melioráció fejlesztésének fontosságát, szerepét, különösen az intenzív gabonatermelési program teljesítése érdekében. A javaslatok, vélemények a tervezést, a beruházási költségek csökkentését, a pénzügyi feltételeket, illetve a rizstermesztés helyzetét érintették. A vita összefoglalóját Dr. Cselőtei László a bizottság elnöke tartotta. Cikksorozatunk I. részében az előterjesztésnek az öntözéses gazdálkodást elemző legfontosabb megállapításait foglaljuk össze. A melioráció helyzetét tárgyaló rész ismertetésére következő számunkban visszatérünk. Az előterjesztés bevezetőjében megállapítja, hogy a növénytermesztés a IV. ötéves terv időszakában dinamikusan növekedett, a termelés évi átlagos növekedési üteme 5,9%-os volt. Az V. ötéves terv időszakában ez az ütem lelassult és 3,6—3,8%-os előirányzattal szemben 2,1%-°s növekedést ért el. Különösen eredményes volt a gabonaágazat termelési színvonalának növekedése. Ugyanakkor a cukorrépa, a burgonya, a zöldségnövények túlnyomó többsége, a gyümölcságazat termelési színvonala bár növekedett, de elmarad a tervezettől és az élen járó országokétól. A (lemaradásunk az utóbbi 5 évben ezen ágazatokban nem csökkent, hanem növekedett. A szálas- és tömegtakarmány-termesztésünk pedig messze elmaradt a saját lehetőségeinktől is. Ennek főbb okai: —■ a szántóterület 241 ezer ha-ral csökkent, — 1,7 millió t műtrágya hatóanyaggal kevesebbet használtak fel, mint a tervezett, — az öntözhető terület 100 ezer ha-os növekedés helyett, 80 ezer ha-ral csökkent, — a meliorációra fordítható pénzforrások elmaradtak a szükségletektől, emiatt a talajjavítások üteme elmarad a 60-as évekétől. Ugyanakkor a termelés más dinamikus tényezői, mint a technikai felszerelés, az új fajok és fajták használata, a növényvédelem tovább bővült, fejlődött. A VI. ötéves terv a növénytermesztés dinamikus fejlődését irányozza elő, ezen belül a vízigényes kultúrák tervezett termelési szint növekedési üteme az átlagosnál nagyobb. A tervcélok megvalósításához a szálastakarmány-termő területek számottevő — öt év alatt 200 ezer ha-os — csökkenésére van szükség, amit a gyepterületek hozamainak jelentős fokozásával kell ellensúlyozni. A VI. ötéves terv első évében a tervcélok csak részben valósultak meg — a termelés összértéke az 1980. évi szinten maradt — a szántóterület csökkenése 1981. évben is nagyobb az előirányzottaknál. A szálas takarmány vetésterülete pedig nem csökkent, hanem tovább növekedett. A gabonával, valamint a rizzsel hasznosított terület sem több, hanem kevesebb lett. Az 1981. évi növénytermesztés eredményei igazolják a termelési rendszerek több éves tapasztalatait, miszerint — a legmagasabb termésátlag, a legalacsonyabb fajlagos műtrágyafelhasználás, a jó eszközhatékonyság, a legjobb vízháztartású talajokon jelentkezik, — a termés mennyiségét azonos vízháztartási viszonyok mellett a tenyészidőszak alatt lehullott, vagy pótolt víz mennyisége befolyásolja döntően, — a kiugró terméseredményekhez az átlagosnál jóval nagyobb tenyészidei vízre van szükség, — a tápanyagellátás és más eszközök hatékonysága erősen függ a vízellátottságtól. Száraz viszonyok között a termelés intenzitásának növekedésével hatványozottan nő a termelés kockázata. Az öntözés területi fejlődését elemezve megállapítja: 1965—1975 években a kialakult nagyüzemi keretek között egyértelművé vált, hogy az öntözés az intenzív termelésfejlesztés eszköze. Eredményesen ott alkalmazható, ahol a szárazgazdálkodás lehetőségei már korlátozzák a fejlődést. Hatékony működtetése akkor várható, ha a termelés és öntözéstechnika összhangban van. 1976—80-ig terjedő évek első felében a megelőző időszakban elindított öntözésfejlesztési irányelvek érvényesültek. Ezt a folyamatot az időszak második felében alapvetően megváltozó közgazdasági környezet megállította. Az öntözésfejlesztésben tendencia-változás következett be. A fejlesztés, rekonstrukció leállt, a selejtezések felgyorsultak, tömegessé váltak. Az időszak alatt a vízjogilag engedélyezett öntözhető terület 392 e ha-ról 328 e ha-ra csökkent. Az öntözővíz-szolgáltató és hasznosító létesítmények kapacitásainak, műszaki állapotának alakulása A mezőgazdasági vízhasznosítást biztosító fővizkivételek kapacitása 1981-ben 390 m3/s. A kiépített szállító és szétosztó művek jelenlegi kapacitása azonban csak 228 m3/s. A főműves vízellátást biztosító csatornahálózat 70%-a kettős hasznosítású és döntően földmedrű. A vízhasznosító létesítmények — öntözési mód szerint — 83%-a, esőztető megoldás. Az esőszerű öntözési módon belül hordozható berendezéssel üzemeltethető 166 e ha, gépi áttelepítésű berendezésekkel a teljes esőztető területeknek csak 45%-a fedhető le. A 43 ezer ha felületi telep közel fele (20 ezer ha) rizstelep. A rizstelepekből 13 585 ha az elmúlt tervidőszakban épült. A csepegtető öntözési módszerrel ma már mintegy 2000 ha terület van berendezve. Az előterjesztés rögzíti azt is, hogy az öntözésfejlesztés a vízkészletek megteremtésének, a vízvezetéseknek és a vízhasználatoknak fel nem cserélhető folyamatain keresztül valósítható meg. A megvalósításhoz 3—4 év, a hasznosító létesítmények üzemszerű és hatékony használatához további 2—3 évre van szükség. Ezért a fejlesztési döntéseknél, a szabályozók változtatásánál az időszükségleteket jobban célszerű mérlegelni. Mi jellemzi az öntözéses gazdálkodás jelenlegi helyzetét? Az évente ténylegesen megöntözött terület — ökológiai, ökonómiai okok miatt — az öntözhetőnek 26—90%-a között ingadozik. Az elmúlt tervidőszakban a megöntözött területeken 830 üzem, hektáronként 13—15 GE többlettermést ért el. Megállapítható, hogy az öntözésre való berendezéskedés a ráfordítások, a gazdálkodás magasabb színvonala miatt nemcsak a csapadékszegény, hanem a csapadékos években is jelentős hozam- és eredménynöveléssel jár. Az öntözőgazdaságok eredményei a berendezett terület, illetve azok kihasználtságának növekedésével egyenes arányben javulnak. Az öntözőgazdaságok eredményeinek szóródása az indokoltnál nagyobb. Kedvező, hogy az — öntözött területek szétszórtsága, elaprózottsága mérséklődött, — az öntözött szántóterületek talajminősége javult. 1979—81. évek között az öntözés költségei 200—300%-kal nőttek. Ugyanezen idő alatt a mezőgazdasági termékek árszintje csak 20%-kal nőtt. Ennek következtében az eredményesen öntözhető növények köre szűkült. Az ültetvények, zöldség öntözése még a jelenlegi árviszonyok mellett is gazdaságos. A vízigényes szántóföldi kultúrák, burgonya, cukorrépa, szója, lucerna, kukorica költségadatát áttekintve megállapítható, hogy a megnöveke-17
