Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 7. szám
zepesen szennyezett. A Séd-Nádor vízrendszer, a pécsi Fekete víz, vagy az észak-magyarországi iparvidék vízfolyásai súlyosan szennyezettek. Korábban alig ismert tavak, vízfolyások válnak közismertté egy-egy halpusztulás által, és nem ok nélkül figyeli a Balaton vízminőségét az egész ország, szinte naponta értékelve állapotát. Az igen értékes és viszonylag még bőséges felszín alatti vízkészleteinkben is gyarapodnak a szennyező elemek, elég utalnom a váci esetre, vagy arra, hogy ásott kútjaink döntő többségének vize már nem használható emberi fogyasztásra. Következménye mindez annak is, hogy a gazdálkodás szinte valamennyi ágában engedményeket tettünk vízkészleteink rovására. Most csak a fontosabbakra utalok. A közműves szennyvízelvezetés és tisztítás több ötéves tervidőszakban elmaradt a tervezettől és a gyorsan növekvő vízfogyasztástól. A viszonylag alacsony — egyharmados — ellátási arányon belül is kedvezőtlen, hogy a megyék egy csoportjának csatornázási szintje alig éri el a 10%-ot, s ezek zöme magas talajvizű, érzékeny vízháztartású területen van. A VI. ötéves terv idején kb. 200 ezer lakás bekötésének lehet megteremteni anyagi feltételeit, nem csökken tehát lényegesen az ivóvízzel és csatornával ellátott lakások közötti aránytalanság. Gyorsabb változást hosszabb távon is csak attól remélhetünk, ha minden érintett anyagi erejét fokozottabban bekapcsoljuk a csatornázás és szennyvíztisztítás megoldásába. Ennek részeként törekszünk az egyszerű és olcsó szennyvízkezelési eszközök alkalmazására és arra, hogy a községek csatornázását társulati úton oldjuk meg. Az állam csak arra vállalkozhat reálisan, hogy a fővárosban és agglomerációs övezetében, a Tisza-vidék ipari központjaiban, a nagy tömegeket fogadó üdülőterületeken és a középdunántúli karsztvidéken segíti elő az égető probléma megoldását, de ezeken a helyeken is szükség van arra, hogy valamennyi érdekelt az eddiginél jelentősebb mértékben hozzon anyagi áldozatot. A tudomány ajánlásait követve, továbbra is koncentrált erőkifejtés szükséges a Balaton vízminőségének javításához külön kormányprogram alapján. De tudnunk kell, hogy a vizet nem lehet rendbe hozni, ha a parton nem teremtjük meg az elemi rendet-fegyelmet. A vízminőségromlás okainak felszámolására kell tehát összpontosítanunk a gazdaságban, a településfejlesztésben és a turizmusban egyaránt. Az ipari vízgazdálkodásban a kedvezőtlen környezeti hatású gyártási eljárások módosítása, a vízkimélő — tehát kevesebb szennyvizet kibocsátó — technológiák, különböző visszaforgató rendszerek szélesebb körű alkalmazása sürgős és nélkülözhetetlen. Fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz is, hogy az újra hasznosítható anyagokat kivonják a szennyvizekből. El kell érnünk, hogy belátható időn belül csak kezelt használt vizet bocsássanak ki ipari üzemeink. Egyáltalán nem elhanyagolható mezőgazdaságunk vízminőségre gyakorolt kedvezőtlen hatása sem. Az eddig tett intézkedések és alkalmazott módszerek — ugyanúgy, mint a többi területen — itt sem elegendőek ahhoz, hogy ne csak megőrizzük, de fokozatosan javítsuk is a mezőgazdaság egyik éltető elemének, a víznek biológiai állapotát. A vízminőség védelmének ugyanúgy, mint más gazdasági zónában, itt is be kell épülnie a termelési folyamatba, s annak részeként kell érvényre jutnia. Sok egyéb oldalról lehetne még bemutatni a helyzetet, a rendkívüli és folyamatos szennyezések elleni védekezés költségeit (nagy összegekről van szó, a váci eset több mint kétszázmillióba került); a szennyvíziszap hasznosításának gondjait; a bányászat által megbontott vízháztartású területek problémáit; a hőszennyeződést stb. De úgy vélem, érzékeltetni tudtam ennyivel is, milyen lényeges súlypontváltozás kezdődött a vízgazdálkodás mindennapi gyakorlatában és, hogy további fejlesztésében kimagasló jelentősége van annak, hogy maradéktalanul érvényesüljenek a környezetvédelem írott és íratlan törvényei. Jelenlegi eszközrendszerünk nem volt mindenben elegendő ahhoz, hogy ezeket az alapvető össztársadalmi és állami érdekeket szolgáló feladatokat gördülékenyebben oldjuk meg. Ennek érdekében szükséges korszerűsíteni a műszaki és gazdasági szabályozást, a feladathoz igazítani a gazdálkodás rendjét és erősíteni az állampolgári fegyelmet a vízgazdálkodás ügyeiben. Elsősorban aktív szervező munkára és ösztönzőbb módszerek bevezetésére van szükség, de elkerülhetetlen bírságolási rendszerünk szigorítására is. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az ország területének csaknem fele, 41 ezer km2, belvízveszélyes. Belvízvédelmi műveink kiépítettsége mellett sokévi átlagban mintegy 100 ezer ha-t borít belvíz, s a talaj túlnedvesedése miatt a károsodó terdület ennek 2—3-szorosa is lehet. Miközben az elöntött terület és vízelvezetés ideje csökkent, a belvízkárok emelkedtek, a mezőgazdaság termelési színvonalával együtt nőtt a területek kárérzékenysége. Áz Alföld egyes belvízöblözeteiben szinte évente ismétlődő súlyos gondok vannak. Az előttünk álló feladatokat az határozza meg, hogy a vízelvezető hálózat egyes elemei között számos helyen nincs megfelelő összhang, ez nagyon lerontja a művek teljesítményét. Ezt tetézik a csatornák karbantartásának hiányosságai és az, hogy néhány mezőgazdasági üzem is túllépte az ésszerűség határát, amikor ősgyepet vont intenzív művelésbe. A gazdálkodás biztonságának további növevelése megkívánja, hogy miközben folytatjuk belvízelvezető műveink építését, fokozatosan fölszámoljuk a meglevő művek közötti aránytalanságokat és a karbantartási fogyatékosságokat. A belvízgondok közül állandósult és egyre élesebb a települések vízrendezésének elmaradottsága. A települések csapadékvizének rendezett elvezetésére sajnos eddig igen kevés figyelem jutott. A belvízkárok kockázatát növelte, hogy vízjárta, lefolyástalan területekre is építettek. A belterületi elöntések gyakoribbá váltak azokon a településeken, ahol a vízellátást már megoldották, de a csatornázást nem, ugyanis az elszikkasztott víz jelentősen megemelte a talajvíz szintjét. A vízrendezési beruházásokat a korábbi évek gyakorlatának megfelelően koncentráltan használjuk. Új főművek építésére, a meglevőek rekonstrukciójára jórészt csak a térségi meliorációhoz kapcsolódóan kerülhet sor. Elengedhetetlennek és célszerűnek látszik viszont, hogy a belterületi vízrendezésre szánt eszközöket is ezekre a területekre koncentrálják, hogy a települések ne maradjanak rendezetlen szigetként a meliorált térségekben. Tisztelt Országgyűlés! Beszámolóm végére értem. Bemutattam az eltelt öt év eredményeit, ellentmondásait, gyengeségeit és vázoltam további feladatainkat. Hadd szóljak néhány szót a vízgazdálkodás névtelen katonáiról — a gátőrről, a kubikosról, a szakmunkásról, a gépészről, a hajósról, a mérnökről, a kutatóról, a tervezőről, valamennyiről — akik odaadó áldozatos munkával, az év minden napján, a nap minden órájában biztosítják, hogy legyen vizünk. Azokról, akik árvíztől és vízszennyezéstől védik az életet, embertársaik nyugalmát, a nemzet értékeit. Jelenthetem az Országgyűlésnek, szolgálatnak tekintik nehéz munkájukat. A vízügyi szolgálat munkáját széles körű érdeklődés kíséri. Köszönet ezért a figyelemért, szükségünk lesz rá a jövőben is, remélem nem fogjuk nélkülözni. De arra még nagyobb szükségünk lesz, hogy ez a zömében jóindulatú érdeklődés tényleges cselekvéssé váljék a víztakarékosságban és élővizeink védelmében. Csak a „hivatásosok” ereje ehhez nem elegendő. Köszönjük hírközlő szerveink eddig nyújtott sokoldalú támogatását, ezután is várjuk ezt, azonban minden bizonnyal előnyére válik közös ügyünknek, ha együttes erővel javítani tudunk ennek minőségén is. Tisztelt Elvtársak I Nem szóltam több fontos kérdésről, köztük vízpotenciálunk sokoldalú ágazatközi hasznosításának lehetőségéről és szükségességéről, a szomszédos országokkal való szoros együttműködés gazdagodó tartalmáról, a magyar vízgazdálkodás gyarapodó nemzetközi kapcsolatairól stb. Azt akartam érzékeltetni csupán, hogy vízgazdálkodásunk fejlettségének abba a szakaszába érkezett, amikor még a mennyiségi feladatok jelentős erőket és eszközöket kötnek le mind a vízkárelhárításban, mind a vízellátásban, de már fölerősödtek a minőségi követelmények, ezek kibontakozásához kell az utat egyengetnünk. Mindenekelőtt a vízkészletek takarékosabb használatát és a vízminőség védelmét-javítását elősegítő közgazdasági, műszaki és jogi szabályozások továbbfejlesztésével. Kérem a Tisztelt Országgyűlést beszámolóm megvitatására, jóváhagyó elfogadására. Köszönöm a figyelmet. 3
