Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 7. szám
vizet fogyaszt, közöttük sok településen olyat, amely közegészségügyileg kifogásolható; — jelentős aránytalanság van a vízfogyasztás és a szennyvízelvezetés-tisztítás között, ez utóbbi hátrányára, a tisztítatlan szennyvíz mennyisége tovább növekszik ; — a lakásállomány nagy hányada nincs bekapcsolva a csatornahálózatba, nehezen terjednek az egyedi szennyvízkezelő megoldások is, ez gátolja a lakáskultúra fejlődését és gyorsítja a felszín alatti vízkészletek elszennyeződését; — árvízvédelmi műveink 40%-a rna még nem felel meg a műszakilag szükséges méretnek, sajnos most csak mérsékelt ütemű fejlesztés lehetséges; — a belvízrendszerek kiépítettsége ugyan névlegesen 78%-os, de a rendszereken belül meglevő aránytalanságok számottevően csökkentik a művek hatékonyságát. Ebből következik, hogy erőinket továbbra is relatív elmaradásunk felszámolására összpontosítjuk, de oly módon, hogy a jelenleginél jobb belső arányokat érjünk el a vízgazdálkodás egymást kiegészítő elemei között. Különösen fontos a vízfogyasztás és a használtvíztisztítás aránytalanságainak fölszámolása. Nem kevésbé fontos, hogy a belvízrendszerek — főművek, üzemközi- és üzemi művek — összhangját létrehozzuk. Már a jelenlegi aránytalanságok is nehezen korrigálhatok és kedvezőtlen folyamatokat indítottak el a környezetben. Nem vigasztaló és még kevésbé mentség, hogy gondjainkkal nem vagyunk egyedül, hogy nálunk fejlettebb országok is hasonló problémákkal küszködnek, sőt, sok jövőkutató az energiaválságnál is élesebb világméretű vízválság lehetőségét emlegeti. Úgy gondolom, hogy megoldható a feladat, annál is inkább, mert itt megújuló erőforrásról van szó. A megoldás feltételét abban látom, ha a tudomány még gyakorlatiasabban járul hozzá munkánkhoz, mindenekelőtt olyan területeken, mint a vízkészletek és szükségletek egyensúlyban tartása, a vizek minőségének védelmét segítő eljárások, a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás megjavításának lehetőségei, a vízellátás és szennyvíztisztítás takarékosabb építési, gépészeti és technológiai megoldásai stb. A népgazdaság általános folyamatai természetszerűen érintik a vízgazdálkodást is, a VI. ötéves terv eredeti elképzelései módosulhatnak. A vízgazdálkodás akkor illeszkedik jól ezekhez a folyamatokhoz, ha — az érdekeltség arányában tovább szélesítjük az anyagi teherviselés rendszerét, — fejlesztési eszközeinket, még takarékosabban és csakis a halaszthatatlan feladatokra összpontosítjuk, — meglevő termelő- és szolgáltató berendezéseinket hatékonyabban működtetjük, — felhalmozódott szakmai ismereteinket külpiacon is kamatoztatjuk, —• kritikusabban értékeljük a gazdaság működéséhez szükséges új vízigényeket, amelyek egy részét továbbra sem lehet takarékosnak minősíteni, ugyanúgy nem, mint a jelenlegi vízhasználat egy részét, — a vizet, mint természeti erőforrást és a már megteremtett kapacitásokat is racionálisabban használjuk. A vízre is érvényes pártunk XII. kongresszusának az a tétele, hogy ,,a takarékosság hassa át egész tevékenységünket, váljék életünk általános normájává" I Gazdaságunk ma még több vizet használ, mint ami zavartalan működéséhez feltétlenül indokolt. Igaz ez akkor is, ha az olyan kedvező példák is gyarapodnak, hogy; a Lenin Kohászati Művek egy tonna acél előállításához az európai átlagnál kevesebb vizet használ, hogy az ipar frissvízhasználatának aránya a 60-as évek 1:2 arányáról 1:4-re javult. Ugyanakkor jelzi a takarékosság további lehetőségét, hogy az ipar által felhasznált ivóvíz 25%-a gyengébb minőségű vízzel is helyettesíthető, de úgy tűnik, hogy a vízjogilag engedélyezett mennyiség és a tényleges használat újra értékelése is hozzásegíthet a víz racionálisabb használatához. A lakosság vízfogyasztását sem tekinthetjük még elég takarékosnak. Vízkincsünk ésszerű hasznosításának legfontosabb módja a csapadék hasznosulása. Hazánkban szeszélyes területi és időbeni eloszlással évente 58 milliárd m3 csapadék hullik. Ez, mint alapvető természeti tényező, szabályozottabb lefolyási viszonyok és javított talajvízháztartás mellett a mezőgazdaságban jobban hasznosulhat. Az időszakos vízbőség, vagy vízhiány azonban sok gondot okoz a mezőgazdaságnak, csökkenti a növénytermelés biztonságát és a terméshozamok emelkedésével arányosan még növekszik a termelés kockázata. Az elkövetkező évtizedekben tehát (az ésszerű műtrágyahasználat mellett) meghatározó szerepe lesz a csapadék hasznosulását elősegítő, a talajok kedvezőbb vízháztartási tulajdonságait javitó eljárásoknak, ezt szolgálja a kormány meliorációs programja. A meghirdetett élelmiszer-program teljesítése azonban szükségessé teszi, hogy ismét átgondoljuk öntözési lehetőségeinket. Nem cselekszünk helyesen, ha tartósan parlagon hagyjuk öntözőműveinket és vízkészletünket. A vízhasználatok ésszerűsítésének említett példái és lehetőségei sürgetik, hogy korszerűsítsük a víztakarékosságot ösztönző gazdasági, jogi, műszaki szabályozó rendszert. Ezen belül különösen fontos a társadalmi ráfordításokat jobban kifejező ár- és díjrendszer kialakítása. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A továbbiakban még három súlyponti területről kívánok szólni. Ezek sorrendben a lakosság vízellátása, a vízikörnyezet védelme és a belvízrendezés. Amikor a népgazdaság szinte valamennyi területén — az Országgyűlés előtt jól ismert okok miatt — csökkentek a beruházási lehetőségek, a lakosság vízellátására szánt állóeszközfejlesztés előirányzatai lényegében szinten maradtak. A VI. ötéves terv erre a célra 22—23 milliárd forintot irányzott elő, s ez a vízgazdálkodási ág összes beruházásának több mint 40%-a. A kormány ismeri és elismeri a lakosság vízellátásának társadalmi indokoltságát és ezért támogatja a program változatlan folytatását. Bár a víztermelés és szolgáltatás fajlagos költségei is jelentősen növekedtek, az elhatározott fejlesztések — kellő takarékossággal — lehetővé teszik mintegy további 700 ezer fő vezetékes vízellátását és 250 község víziközművesítését. Ezzel elérjük, hogy lakosságunk 81—83%-a jut közműves vízhez. A fejlesztés súlypontja a nagyvárosok még ellátatlan területeire, valamint az elmaradottabb vidékekre helyeződik. Borsod megyében 11%, Nógrádban és Zalában 13%. Szabolcsban 19%-kal növekszik az ellátottak köre, szemben az országos 7—8%-os átlaggal. Mintegy 500 közegészségügyileg kifogásolt vizű község ellátása rendeződhet, közműves vezetékes ivóvízellátással, fúrt kúttal és egyéb más műszaki megoldással. A falusi vízellátás továbbra is a jól bevált társulati forma keretében fejlődik. A korábbinál nagyobb összeg jut állami támogatásként erre a célra és keressük a további bővítés lehetőségeit, de lehetőséget kell találni az érdekelt vállalatok, intézmények és a lakosság hozzájárulási arányának növelésére is. A fejlesztésre szánt anyagiak eredményessége növelhető a reális igények alapján tervezett takarékos beruházásokkal, a koncentráltabb, szervezettebb kivitelezéssel, a műszaki fejlesztés, a tipizálás, a szabványosítás gazdasági előnyeinek jobb hasznosításával. További határozott intézkedésekre van szükség a közüzemi vízművek hatékonyabb működtetésére, különösen a háilózati veszteségek csökkentésére, az egyszerű eszközökkel és kis beruházásokkal mobilizálható tartalékok felhasználására. A szabad kapacitással rendelkező ipari, mezőgazdasági vízművek is még jobban bekapcsolhatók a lakosság ellátásába. Számottevően lehet javítani a nagyvárosok (elsősorban a főváros) és környékükön kialakult agglomerációk vízellátásának, vízgazdálkodásának összhangját. Olyan kézenfekvő tartalékok kihasználására gondolunk, mint például a hétvégi csúcsok kiegyenlítése a városok és a környező üdülőterületek között. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A környezetvédelem szükségességének társadalmi felismerésével a víz viszonylag korán — immár két évtizede — átfogó műszaki, gazdasági, igazgatási és jogi védelem alá került. Ennek megfelelően — nagy szellemi és anyagi ráfordításokkal — alakult, formálódott új viszonyunk a vízhez. Az intézkedések eredményeként napjainkra kissé lassult a vízminőség romlása, a Duna és a Tisza egyes szakaszain szerény mértékű javulás következett be. Országosan csökkent a vizek szervesanyag- és olajterhelése. Ennek ellenére a vízminőség védelme ma a társadalom kiemelt feladata, mert vizeink 80—90%-a már kö2
