Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 7. szám

ff f BZ ORSZBGGYULES MEGIBRGYBLTB a vízgazdálkodás időszerű kérdéseit Benépesült a Parlament október 8-án — megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka. A legfelső államhatalmi nép­­képviseleti testületünk tanácskozásán részt vett Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Ott voltak az MSZMP Politikai Bizottságának más tagjai, a KEB el­nöke, a KB titkárai, valamint az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A buda­pesti külképviseletek több vezetője és tagja a diplomáciai páholyokbn foglalt helyet. Jelen voiltak az Országgyűlés őszi ülésszakán a vízügyi szervek veze­tői és az OVH vezető munkatársai. A délelőtt folyamán Horváth István bel­ügyminiszter számolt be a közrend és közbiztonság helyzetéről, majd délután Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke emelkedett szó­lásra, számolt be az Országgyűlésnek a vízgazdálkodás időszerű kérdéseiről. A beszámolóhoz kilenc képviselő szólt hozzá, elemezve a beszámolóban el­hangzottakat és az OVH elnökének írás­beli beszámolóját a vízgazdálkodás eredményeiről és feladatairól. A beszá­moló és az azt követő vita bizonyította, hogy népünk legfelső törvényhozó szer­ve társadalmi, gazdasági életünk fej­lődése szempontjából meghatározó je­lentőségűnek tekinti a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízzel való ellátá­sát, ugyanakkor az ágazat munkájá­nak, a vízügyi szolgálat 80 ezres tábo­rának megbecsülését is tükrözte az or­szággyűlési vita, a beszámoló elfoga­dása pedig azt jelentette, hogy tovább­ra is változatlan lendülettel folytathat­juk munkánkat az ágazati célok meg­valósításáért. A vízügyi szolgálat dolgozóinak tá­jékoztatására, az alábbiakban ismer­tetjük Kovács Antal államtitkárnak, az OVH elnökének a Parlamentben elhang­zott szóbeli beszámolóját, majd kö­zöljük az OVH elnökének írásbeli be­számolóját. Ezt követően a beszámoló utáni vita kilenc hozzászólójának rövidí­­teft felszólalását adjuk közre. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A társadalom fokozódó érdeklődése jut kifejezésre abban, hogy az Ország­­gyűlés öt év múltán ismét beszámoltatja az OVH elnökét a vízgazdálkodás idő­szerű kérdéseiről. A vízgazdálkodás dolgozói örömmel fogadták a (lehetősé­get, hogy az Országgyűlés magas fó­rumán szólhatnak az 1964. évi Vízügyi Törvény céljainak teljesítéséről, gazda­sági eredményeikről, gondjaikról, meg­oldandó feladataikról. Bár az eltelt években, munka közben mindig érez­tük az Országgyűlés bizottságainak és a megyei képviselőcsoportok érdeklő­dését és támogatását, szükségesnek tartjuk a Parlament vitáját és útmuta­tását, mert a sokrétű vízgazdálkodási feladatok végrehajtásához nyújt szilárd politikai hátteret és erősíti a társa­dalmi összefogást. írásbeli beszámolónkban összefoglal­tuk a számszerű eredményeket, az or­szág vízgazdálkodásának jellemzőit, ezekhez kapcsolódva kívánok néhány kérdést érinteni kiegészítésként azok közül, amelyek nagy hangsúllyal sze­repeltek a Parlament Mezőgazdasági Bi­zottságának vitájában és a megyei képviselőcsoportok előkészületi ülésein. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A vízgazdálkodás, a népgazdaság integráns részeként fejlődött — hor­dozva annak jellemző gondjait is — szolgálta társadalmunk érdekeit, kielé­gítette gazdaságunk szükségleteit. Az elmúlt években ágazatunkban is meg­indultak azok a folyamatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a vízgazdálkodás nagyobb hatékonysággal teljesítse fel­adatait. A rendelkezésre bocsátott anyagi és szellemi erőforrások lehetővé tették, hogy összességében teljesítjük a nép­­gazdasági előirányzatokat. Egyenlete­sebb a lakosság és a termelés vízellá­tása. A vízkárokat sikerült mérsékelni. Erősödött a vízzel való gazdálkodás és a vízikörnyezet fokozott védelmének felismerése és gyakorlata. Államéletünk fejlődésével együtt formálódott a vízügyi államigazgatási tevékenység. A taná­csok jelentős anyagi ráfordítással és sokoldalú szervező munkával segítik a vízgazdálkodás szerteágazó céljainak megvalósítását. Az országos és helyi érdekek folyamatos egyeztetése elő­segíti a súlyponti feladatok megoldását. Szervezettebb a vállalati munka. Sikerült előbbre lépni a vízépítés iparosításá­ban, kezdeti eredményeket hozott a ti­pizált elemek alkalmazása. Javult a víz­­gazdálkodás technikai-technológiai színvonala. Legutóbbi országgyűlési beszámolónk óta — beleértve az V. ötéves terv egészét —• a vízügyi szolgálat eddigi legnagyobb fejlesztését, állóeszközállo­mányunk 39%-os bővítését, hajthatta végre. Mindezek együttes hatásaként lényegében zavartalan volt a népgazda­ság, 4,5 milliárd m3-nyi vízhasználata; 1 millió fővel nőtt az egészséges víz­zel ellátottak száma; 300 községben épült vízmű és olyan nagyvárosok­ban sikerült kiegyensúlyozottabbá tenni, a vízellátást, mint Miskolc, Debrecen, Pécs, Kaposvár. Szeged és Győr belvá­rosainak védelmére nagy biztonságot nyújtó partfalak épültek. A vízgazdálkodási infrastruktúra rela­tív elmaradottságát azonban még nem tudtuk felszámolni. A társadalmi-gazda­sági fejlődés a víz és az ember viszo­nyában sok téren új igényeket és új feszültségeket is létrehozott. Ezek kö­zül a leglényegesebbek; — még mintegy kétmillió ember, az összlakosság egyötöde nem közműves Kovács Antal államtitkár, az OVH elnökének szóbeli beszámolója

Next

/
Thumbnails
Contents