Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 1. szám

zett munkák minőségében, másrészt a gépek biztonságosabb kezelésében jutnak kifejezésre.

Ma már a műszaki fejlődés odáig jutott, hogy az ember és a gép viszonylatának vizsgálatánál fokozatosan egyre több hangsúlyt kapnak a pszichológiai aspektusok. A technika fokozódó bonyolultsága következtében előállt egy olyan helyzet, hogy most már nemcsak az ember igazodik a technikához, hanem a technika is az emberhez.

A mai korszerű termelési berendezések meghatározó jegye az ember által folytatott irányító tevékenység és a termelési gépegység álltai végzett munka szoros összekapcsolódása a feladat megoldása során.

A gépeket, gépi berendezéseket kezelő és irányító ember munkatevékenységében az ergonómia általában három magatartási fázist különböztet meg:

— információk átvétele, feldolgozása, s a tevékenység kivitelezése.

Az első fázisban tehát végbemegy az információnak az egyes szenzoros utakon át való vétele. Az információk fajtája és mennyisége következik egyrészt a megfelelő termelési technológiából és a jelzőberendezés-típusok kiválasztásából, másrészt az ember szenzoros tulajdonságainak és kapacitásának befolyása alatt áll.

Az infonmációk érkezhetnek közvetlenül vagy közvetve. A közvetett információvitelt a jelzőberendezések legkülönbözőbb fajtái valósítják meg. A mérnökpszichológia ebben a vonatkozásban felhasználja az információelmélet által nyújtott ismereteket és analógiát keres a szenzoros folyamatok és a műszaki rendszerekben végbemenő összekapcsolási folyamatok között. A kódolás kérdései például, vagyis az információk oly módon való közlése, hogy meglegyen a kívánt jelentésük, de egyben olyan egységekben adják őket, amelyek gyorsan feldolgozhatok a jelzőberendezések alapproblémái. Az átvett információk gyors és pontos indikációja függ objektív tényezőktől (világítás, a jel elhelyezkedése a látómezőben, a jel szögmérete, a jel és a háttér kontrasztja, az információk mennyisége, a zajszint stb.) és szubjektív tényezőktől (tapasztalat és gyakorlottság, funkcionális állapot, az idegrendszer sajátosságai stb.).

A rendszer alkotóelemét képező ember tevékenységének második fázisában az információk feldolgozása és a döntés előkészítése a feladat. A kapott és a döntéshez elengedhetetlen információkat asszimilálni kell. Itt magasabb pszichikai folyamatokról, elsősorban gondolkodásról van szó. Egyidejűleg tekintettel kell lenni az egész rendszerre vonatkozó alapinformációkra, arra, amit a rendszer kapacitásáról tudunk és figyelembe kell venni a változó pillanatnyi információkat. A feladatok gyors és pontos megoldása függ a feladat típusától, a feladat kiadása feltételeitől, a megoldás során alkalmazott műveletek algoritmusától, a hasonló feladatok megoldása közben szerzett tapasztalatoktól, a fáradtságtól stb.

A második fázis, amelyet a szellemi akciók láncolata jellemez, átvezet a harmadik, záró fázisba, vagyis a megfelelő akció végrehajtásába. Ez leggyakrabban motorikus formájú, azaz manipulálást jelent valamilyen kezelőszerkezettel, például mozdulatokat egy emelőkaros kezelőberendezéssel, egy nyomógombos kezelőszerkezet lenyomását stb. Vannak esetek, amikor a harmadik fázis szóbeli válasz vagy utasítás formáját ölti. A gyors és pontos mozgásválasz a kezelőszerkezetek elhelyezésétől!, nagyságától, alakjától, számától, ellenállásától, kezelésüknek a megszokott mozdulatokkal való egyeztetésétől, az operátor gyakorlottságától, fáradtságától, az egyes emberek idegrendszerében mutatkozó egyéni különbségektől stb. függ.

Vegyük most szemügyre az emberi tevékenység említett három fázisával kapcsolatos hatékonysági követelményeket.

AZ INFORMACIÓATVÉTELRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK:

— Csak a legfontosabb információk átadása kívánatos. A felhasználásra nem kerülő információk elterelik a figyelmet. Egyazon információt nem szabad két- vagy többféle módon átadni, amennyiben erre nincsen ok.

— A legfontosabb információkat mindig a legalkalmasabb szenzoros úton kell átadni. Figyelembe kell venni a különböző szenzoros utak viszonylagos előnyeit és hátrányait. Amennyiben fennáll valamely szenzoros út túlterhelésének veszélye, fel lehet használni egy másikat.

— A legfontosabb információkat akkor és ott kell átadni,

ahol és amikor a legnagyobb szükség van rájuk, tekintetbe véve a legmegfelelőbb döntést vagy akciót.

— Az információkat a lehető legvilágosabb formában keli közölni. A szenzoros inger legalkalmasabb mértékét kell alkalmazni, a szenzoros megkülönböztetésnek pedig összhangban kell lennie az ember szenzoros lehetőségeinek kiterjedésével és kapacitásával. Az olyan jelzőberendezések, amelyek két vagy több típusú információt közölnek, csak akkor alkalmazandók, ha ennek a kombinációnak jelentősége van. A váltakozó információkat nyújtó jelzőberendezéseket úgy kell megszerkeszteni, hogy az operátor gyorsan és pontosan hasznosíthassa azokat.

■— A vizuális jelzőberendezéseket optimális kihasználásuk tekintetbevételével kell berendezni, azaz oly módon, hogy figyelembe vesszük funciójukat, jelentőségüket, a térben való optimális elhelyezésüket, az egymásutániságot és a frekvenciát. Általános érvényű megállapítás: a vizuális jelzőberendezéseket úgy kell elrendezni, hogy minimális szemmozgást igényeljenek.

A DÖNTÉSRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK:

— Az értelmezést és a döntést lehetőség szerint automatizálni kell. Azokat a döntéseket, amelyekre az információk alapján kerül sor, előre meg kell határozni.

— A meghatározott időn belül hozott döntések lehetséges számának minimálisnak kell lennie. Minimális legyen ezenkívül a különböző forrásokból származó információk különböző típusaira vonatkozó, döntés előtti megfontolása.

A KEZELÉSRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK:

— A kezelőberendezések és kezelési akciók száma legren minimális és legyen összhangban a rendszer célkitűzéseivel.

— A kívánt effektushoz csak egy akció vezessen. Ki kell kerülni az egyazon hatásra vezető alternatív módozatokat, ha csak nem különlegesen kívánatos, hogy érvényesüljenek.

— A kezelőberendezésnek jól meqkülönböztethetőnek kell lennie. A kezelőszerkezeteket megkülönböztethetjük fajtájuk, nagyságuk, elhelyezésük, színük vagy mindezen lehetőségek kombinációja szerint.

— A kezelőberendezéseket ootimális kihasználásuk tekintetbevételével és rendeltetésükkel való összhangban kell megszerkeszteni. Szerkesztési megoldásuknál figyelembe kell venni a velük végzendő mozdulatok fajtáit, értelmét és az ellenállást.

— A kezelőszerkezetek mozgásiránya legyen összhangban a keletkező effektussal.

— A kezelőberendezéseket úgy kell elrendezni, hogy lehetséges legyen optimális felhasználásuk. Az elrendezés elvei különfélék lehetnek: a funkciók, a jelentőség, az optimális elhelyezés, az eaymásutániság, a frekvencia lehetnek a meghatározó tényezők.

A RENDSZERRE MINT EGÉSZRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK:

— A rendszer megtervezésénél a külső munkafeltételeket is figyelembe kell venni (a világítást, a zajt, a mikroklímát, a gyorsulást stb.), szem előtt tartva mind az operátor munkatevékenységét, mind pedig azokat a körülményeket, amelyek a rendszer műszaki részei szempontjából a legalkalmasabbak.

— A várakozási időknek minimálisnak kell lenniök, vaqyis összhangban kell lenniök az ember pszichikai kapacitásával és a várakozások optimális időbelli lefolyásával.

— A rendszer szerkezetét a rendszerben dolgozó egyének testméreteihez kell idomítani.

— Ha a rendszert modell formájában nem lehetett megvizsgálni, fel kell használni az operátorok tapasztalatait, és más analóg rendszereket.

— A rendszernek maximális biztonságot kell nyújtania.

Ha igaz is, hogy az ember és gép egyazon rendszer két

alkotó része, mindegyikük más-más formában járul hozzá a cél megvalósításához, a döntő szerep, vaqyis a rendszer irányítása, az emberre hárul. A rendszer problémáinak sikeres megoldása feltételezi mindkét alkotóelem valamenynyi tulajdonságának és képességének ismeretét. A mérnökpszichológia ezt a problémát nagy figyelemmel kezeli.

17