Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)

1982 / 1. szám

várat magára évekig. Sebhelyként éktelenkedik az

ilyen terület, s a gátakat sem védi itt semmi hullámtól,

széltől. Érdemes ezt csinálni? És ha igen, akkor kinek jó? A régi erdő olyan volt amilyen, de a jelenlegi állapotnál feltétlen többet ért.

A JÖVŐ

Ha már a múltról és a jelenről is szó esett, feltétlenül vázolni érdemes a jövőt is. A

szigorúan védett területeket egyelőre jelentős veszély nem fenyegeti. Itt a jogszabályokban megfogalmazott előírások a közvetlen károsító hatásokat kiszűrik. Azok betartása a területek fejlődését biztosítja. Azonban jogszabály ide, vagy oda, a szigorúan védett területek szigetként nem tarthatók fenn, mint ahogy a testből kiragadott szerv sem tartható sokáig életben. Ezen a téren sajnos gondok mutatkoznak.

A tájvédelmi körzet erdői

gazdasági célokat szolgálnak. A gazdálkodók pedig gyorsan és sok pénzt akarnak az erdőkből látni. Megoldás: rövid idő alatt nagy hozamot adó nemesnyársak telepítése. Az ilyen ültetvények — mert erdőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők — elszaporodásával lassan át fog alakulni a táj, elszegényedik az élővilág. Kérdés tehát, hogy a rövid távú haszon hosszú távon megéri-e?

Ha ezen a téren kedvező fordulat történne, akkor a

jövőre bátrabban nézhetnénk. Létjogosultsága lehetne azoknak a terveknek, melyek a területet jobban be akarják vonni a turizmusba. Természetesen nem úgy, hogy tiltó táblák sokaságával rontjuk kedvét a látogatóknak, hanem olyan helyeket alakítunk ki, ahol parkolhat a kocsijával, ahol sátrat verhet, tüzet rakhat, élvezheti a természetet. S talán egyszer majd a sétahajó is megindulhat a Tiszán.

Lőrincz István

Technika es ergonómia

Közismert, hogy a tudományos-technikai forradalom eredményeként a nehéz fizikai munka jelentős részét ma már a vízügyi ágazatban is korszerű gépek végzik. Gondoljunk csak arra, hogy addig, amíg néhány évtizeddel ezelőtt még a kubikosok ezreinek verítékes munkájára volt szükség, pl. egy-egy ármentesítési munka elvégzéséhez, addig napjainkban ugyanezt a munkát lényegesen kevesebb ember hajtja végre nagy fizikai erőkifejtés nélkül, korszerű gépek segítségével. De ugyanez vonatkozik a folyamszabályozási tevékenységgel összefüggő kőmunkákra és vízügyi szerveink feladatkörébe tartozó számos más egyéb tevékenységre is.

Érdemes itt külön arra is utalni, hogy az a nagyarányú technikai fejlődés, melynek tanúi vagyunk, igen pozitív módon érezteti hatását az ár- és belvízvédekezési munkáknál is. Ennek eredményeként még a nagyobb méretű védekezési akcióknál sem kell ma már olyan nagy létszámú munkaerőt a gátakra vezényelni, mint akárcsak 15—20 évvel ezelőtt.

Fentiekből rendkívül nagy hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy a „gépek korszakában" az ember szerepe háttérbe szorul. Ellenkezőleg: tevékenységének jelentősége fokozódik. Csak a géppel okosan, hozzáértően bánni tudó ember képes kihozni abból a megfelelő teljesítményt, növelve ezáltal a munka termelékenységét — nem feledkezve meg ezzel párhuzamosan a minőségről sem —, ami gazdasági előrehaladásunk kulcskérdése. Mindez természetesen azt igényli, hogy a gépek, technikai eszközök kezelői egyre magasabb kvalifikáltsággal rendelkezzenek. Az „embergép” rendszerben fennálló viszony minősége tehát elsősorban az embertől függ. Célszerű ezért, ha ennek a „viszonynak” a karakterét ismerjük, mert csak ebben az esetben válik lehetővé tudatosan kézben tartani e rendszer célszerű létrehozását és folyamatos működtetését.

AZ EMBER-GÉP RENDSZER JELLEMZŐI

Az ember és a gép a termelés folyamatában funkcionális (egységet alkot, a két tényező egymásra hatása negatív és pozitív irányban világosan kimutatható. Ez a kölcsönhatás a termelékenység és a biztonság szempontjából egyaránt meghatározó tényező, így mindkét szempontot messzemenően figyelembe kell venni a különböző gépek és gépi berendezések megszerkesztésénél éppen úgy, mint azok üzemeltetésével és működtetésével kapcsolatban.

A gépek alkalmazásának alapvető hatása az emberre nézve az, hogy a fizikai igénybevétel csökken, ugyanakkor a: idegrendszeri igénybevétel növekszik. Előtérbe lépnek az adatfelvételre és feldolgozásra vonatkozó igények, vagyis a pszichikai folyamatokkal és tulajdonságokkal kapcsolatos követelmények. A technikai előrehaladással párhuzamosan természetesen itt olyan periodikus átalakulásról van szó, amelyben az egyes szakaszoknak megfelelő sajátosságok egymástól eltérőek. A fejlődés minden szakaszára más és más követelmények jellemzőek az emberrel szemben és a technikai eszközök is más és más módon befolyásolják az emberi pszichikumot.

Az gép bevonulása a termelésbe, és általában a technika gyors ütemű fejlődése szükségszerűen magával hozta azt a követelményt, hogy az ember és a gép viszonyát, más, szóval az ember-gép rendszereket, mint a termelő és — mind nagyobb mértékben — az igazgatási munkafolyamatok alapegységeit, tudományos megalapozottsággal kell vizsgálni. A műszakilag tökéletesen megtervezett és felépített géppel sem érhető el kellő hatásfok, ha nem veszik figyelembe a tervezés során a gépet vezérlő ember fiziológiai és pszichikai sajátosságait. Annek érdekében, hogy a gép konstrukciója az azt kezelő ember igényét is kielégítse, a különböző gépeket ma már világszerte pszichológusok, fiziológusok és műszakiak együtt tervezik.

Az ember-gép rendszer működési törvényeivel a mérnöki lélektan (ergonómia) foglalkozik, keresve a rendszer elemei együttes hatékonyságának optimumát.

Figyelembe véve, hogy az ember-gép rendszerben az ember a. döntő láncszem, mert integráló tevékenységével szabályozza az egész rendszer működését, ezért rendkívül fontos követelmény mindazoknak az adatoknak és tényezőknek az ismerete, amelyek alapján eldönthető, hogy az ember — teljesítőképessége alapján — mennyire alkalmas az adott rendszerben jelentkező feladatok ellátására. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a gépet szabályozó ember esetleges hibája végighullámzik az egész rendszeren és a hibák sorozatát válthatja ki. Ezeknek viszont olyan következményei lehetnek, mint a leállás miatti időkiesés, selejt és számos esetben balesetek előidézése.

A gépet kezelő ember által elkövethető hibák szemszögéből vizsgálva a kérdést, a különböző gépek és géprendszerek szerkesztésénél nem lehet nélkülözni az ember információbefogadó-, feldolgozó-, tárolóképességeinek adatait és' csak annyi információt szabad vele felvetetni, amennyinek lehetséges a feldolgozása, figyelembe véve a fáradási és egyéb tényezőket is. Számos esetben beigazolódott, hogy egy-egy géptípusnak az emberhez alkalmazott jobb kialakításával a hibák jelentősen csökkentek és a munkateljesítmény ugrásszerűen fokozódott. Ez arra figyelmeztet, hogy egy-egy gép, illetve rendszer pontosságának növelése megköveteli az ember által elkövetett hibák törvényszerűségeinek tanulmányozását, okainak feltárását és kiküszöbölésére vonatkozó megoldások kidolgozását.

A technika fejlődésének egyes szakaszaiban a gép és az ember viszonyát tekintve — amint erre már utaltunk — a követelmények igen eltérőek voltak. Hosszú ideig a termelés növelésére való törekvés volt a fő motívum, nem pedig az ember egészségi állapotának tekintetbe vétele. Ekkor tehát még hiányzott az ember és a munka tárgya közötti kapcsolat, komplex megoldására való törekvés.

A TECHNIKA IGAZODJON AZ EMBERHEZ

Az utóbbi időben már örömmel tapasztalhatjuk, hogy a technikát jobban alkalmazzák az ember adottságaihoz. Ennek az irányzatnak számos vonatkozásban jól lemérhető kedvező kihatásai vannak, melyek egyrészt a gépi úton vég16