Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 5. szám
fejlődés céljait szolgáló, nem beruházási tevékenység támogatásánál pedig többnyire valamelyik országos hatáskörű szervnél. Az állami támogatások nyújtása sajátos szerződési formában történik. Ezeknek a megállapodásoknak sem formája, sem tartalma nem azonos, mégis bizonyos közös ismertetőjegyeik felfedezhetők. Érdekességük az, hogy erősen keverednek az államigazgatási elemek a polgári jogi elemekkel, egyidejűleg megfigyelhető a felek mellérendeltsége és az alá- és fölérendeltség. Az államigazgatási szerv döntési jogának meghatározó szerepe még azokban a szerződésekben is megtalálható, amelyek pedig határozottan kifejezésre juttatják polgári jogi (civiljogi) minősítésüket. Ezekre a szerződésekre azért érdemes felfigyelni, mert azt jelzik, hogy van olyan terület, ahol célszerűbb, ha az irányító szerv utasításadás helyett megállapodást köt a vállalattal. Megfigyelhető az, hogy ezeknél a szerződéseknél nem épült még ki a megfelelő hajlékony eszközrendszer. Csak a szerződésszegés legsúlyosabb eseteire van szankció, az enyhébb kötelezettségsértésekkel szemben nincs megfelelő fellépési lehetőség, bár éppen ennek kidolgozása jelentené a szerződési forma használatának legnagyobb előnyét. Teljesen tisztázatlan az a kérdés, hogy mi a következménye annak, ha az államigazgatási szerv nem tesz eleget a kötelezettségének. A szabályozottság, a kidolgozottság hiánya azzal a veszéllyel jár, hogy szer ződésszegés esetén az államigazgatási szerv félreteszi a mellérendeltségnek látszatát is, és a viszony problémáit az alá- és fölérendeltség keretében rendezi. Még e témakörbe tartozóan említést kell tenni azokról a „szerződések”-rői, amelyek a műszaki fejlesztés finanszírozására jönnek létre. Ezekben az esetekben a szerződés a vállalat és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság között jön létre. Formailag a kutatási szerződésekhez állnak közel, a kutatási szerződésekre vonatkozó jogszabályokat alkalmazzák ezekre is, tartalmilag azonban olyan állami támogatásról, „igazgatási" elemekkel átitatott szerződésekről van szó, mint amilyenekről az előzőekben szóltunk. 4. A vízügyi államigazgatási jog közelebbről a vízminőségvédelemre vonatkozó jogi szabályozás körében a 28/ 1978. (V. 26.) MT sz. rendelettel módosított 40/1969. (XI. 25.) Korm. sz. rendelet 4. § (1) bekezdésének b) pontja foglalkozik a „közigazgatási szerződés" adekvát típusával. A jogszabály szerint ugyanis, ha a fenntartó vízjogi létesítési engedéllyel a káros vízszennyezést megszüntető, valamennyi üzemére kiterjedő, az Országos Vízügyi Hivatal által elfogadott vízminőségvédelmi terv előirányzatának és időbeli ütemezésének megfelelően egy vagy több üzeme szennyvíztisztító berendezésének építését (korszerűsítését, rekonstrukcióját) megkezdte és folyamatosan végzi, vele szemben a szennyvízbírságot valamenynyi üzeme tekintetében a progresszivitástól mentesen kell kiszabni. Az említett jogszabályi rendelkezés gondolati alapját az képezte, hogy a vizek védelmére irányuló intézkedések sorában a passzív, regisztráló és állapotmeghatározó feladatok ellátása mellett, több figyelmet kell fordítani a szennyezések csökkentésére irányuló aktív beavatkozások területi szervezésére. A gondolat abban folytatódott, hogy konkrét vízminőségvédelmi intézkedések szükségesek egy-egy vízgyűjtőn a beruházások, rekonstrukciók, bővítések és egyéb beavatkozások szorgalmazásához és megvalósításuk koordinálásához. Kellő vízügyi hatósági ráhatással, a kívánt célállapot, reális ütemezés mellett elérhető. Mindezeknek elősegítésére vízminőségvédelmi regionális tervek készültek, amelyek egy-egy vízgyűjtő vagy részvízgyűjtő, egy vízfolyás-szakasz vízminőségi célállapotának elérésére szolgáló műszaki, kémiai, biológiai és közgazdasági elemekkel átszőtt koncepciók. Megvalósításukhoz — a vízgazdálkodás távlati fejlesztési célkitűzéseinek figyelembevételével — a helyi erőforrások mozgósítása, a feladatok összehangolása szükséges. Az 1960-as évek közepén indított regionális vízminőség-védelmi tervek közül kiemelést érdemel a Pécsi-víz, Fekete víz, az Átalér, a Zagyva, a Soroksári Duna-ág és a Tatai öreg-tó hatásterületére készült koncepció. A vízminőség-védelmi tervek átfogó alkalmazására az UNDP magyarországi Project dolgozott ki koncepciókat a Sajó térség nemzetközi vízvédelmi mintaterületté nyilvánításával. A regionális vízminőség-védelmi tervek jelentős tényezői egy-egy térség vízminőségvédelme fokozatos fejlesztésének a tervek hatékonysága azáltal fokozható, hogy nemcsak a költségigényt mérik fel, hanem a fedezetforrás lehetőségeit is, és a megvalósítás periódusában teljeskörűen bevetésre kerülnek a vízügyi hatósági eszközök is. A gyakorlati tapasztalatok azonban megmutatták, hogy a regionális vízminőség-védelmi tervek egyrészt túlzottan nagy „falatot" képeznek jelenlegi jogi szabályozásunk mellett, másrészt éppen a koordináció nehézkessége miatt hatásosságuk csak egy viszonylag nagyobb időintervallum eltelte után mutatható ki. Számos vízfolyás, illetőleg vízgyűjtő neuralgikus pontját jelentő üzem évek óta húzódó szennyvíztisztításának megoldásához valamilyen jogilag egyszerűbben megfogott, praktikusabb megoldás gyakorlati keresztülvitele látszott szükségesnek. A vízminőség-védelmi tervek megvalósításánál mindig is az volt a nehézség, hogy az üzemek beruházási döntéseiknél húzódzkodtak az improduktív jellegű vízvédelmi beruházásoknál, de sokszor nem is volt meg a kellő anyagi fedezetük az ilyen célú vízi munkák megkezdéséhez; a vízi létesítmények megépítéséhez és az üzemeltetéshez. Igaz, a szennyvíz- és csatornabírságolás hatására az üzemek egyre inkább nagyobb készséget mutattak a vizek minőségének megóvásával kapcsolatos kötelezettségeik teljesítésére, azonban a saját fejlesztési alapjuk erre szánt, vagy erre felhasználható része általában nem adott lehetőséget a szükséges, a vízügyi hatóságok által előírt megoldás megvalósítására. Kellő előrelépést ezen a téren csak a vállalatok pénzügyi kereteinek aktivizálása, az erre vonatkozó jogi szabályozás megteremtése jelenthetett. Az ilyen irányú jogi szabályozás továbbfejlesztését „A környezetvédelmi rendeltetésű hatósági munka hatékonyságának növelése" és „A vízügyi hatóság vízminőség-védelmi összehangoló tevékenységének fejlesztése” című dolgozatokban vizsgáltam. Korábban a Központi Vízminőségi Felügyelet gyakorlatában próbáltam ki „a közigazgatási megállapodás" létrehozásának lehetőségét. Az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalattal 1974-ben létrejött „megállapodás" azonban a szennyvízbírságra vonatkozó akkori jogi szabályozás ilyen irányú fogyatékossága miatt kellő mélységben nem volt realizálható. Később az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatok Trösztjével jött létre „megállapodás", amelynek ugyan a bírságolásban könnyítési konzekvenciái nem voltak, mert a jogi szabályozás ilyen irányú felhatalmazottsága továbbra is hiányzott, de a megállapodás alapján megindult és napjainkra megtörtént a húskombinátok (Miskolc, Pápa, Kaposvár, Szekszárd stb.) állatifehérje gyárakkal történő felszerelése. A legnagyobb eredményt a Gyulai és a Zalaegerszegi Húskombinát szennyvizeinek az állatifehérje gyár közbeiktatásával történt teljes körű kezelése hozta meg. A vízminőség-védelmi regionális tervek és a konkrét üzemi eredmények mindjobban sürgették a hatályos vízvédelmi jogban egy olyan intézmény elhelyezését, amely gyorsított ütemben lehetőséget ad' a legsúlyosabb esetek felszámolására. Ezt a célt érte el — többek között — az előzőekben említett jogszabályhely hatályba léptetése. Az Országos Vízügyi Hivatalban elfogadott vízminőség-védelmi tervek OVH szintű realizálása az OVH Hatósági Osztálya által kiadandó aktusban történik meg. A tervekben az üzemek vízminőségvédelmi beruházásokra vállalnak kötelezettséget, amelyhez a saját erőn kívül progresszivitással emelt bírságrész adja az dnyagi hátteret. A vízügyi szolgálat az anyagi eszköz hátrahagyása mellett szaktanácsadásra is vállalkozhat, sőt a vízügyi igazgatóságok tervezéseket végezhetnek és kiviteli munkákat Is végrehajthatnak. Az ügyfeleket a megállapodás végrehajtására aktusban foglalt kötelezés is szorítja, s így nem teljesítés esetén teljesítési bírság is alkalmazható. Ha a jogviszony egyik oldalán álló üzem az ily módon kialakított „mellérendeltség” keretében nem teljesít, úgy vele szemben és minden üzemére kiterjedően azonnal alkalmazható a progresszív bírság, de felvethető a politikai felelősség is. Ez utóbbi elem a közigazgatási szerződés vízminőség-védelemben való realitásának egyik új területe. A megállapodás, a közigazgatási szerződés átfogó alkalmazásának azonban a vízminőség-védelmi terv is csak az előszobája, egy alapozó szakasza. Az Elnöki Értekezlet határozata alapján a vízminőség-védelmi szankciórendszert a teljes egyediesítésre kell kiépíteni. A megállapodás az egyediesítéskor bevezetésre kerülő vízminőség-szabályozásban nyer majd teljes kiteljesedést. Egerszegi Gyula 23
