Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 5. szám
A szovjet oceanológusok nagy laboratóriuma Andrej Monyin, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, az oceanológiai intézet igazgatóra válaszol Vlagyimir Rabiko újságíró kérdéseire. — A világóceán tanulmányozásában minden új felfedezés nagy érdeklődést vált ki. Mit tudna mondani a szovjet oceanológusok legutóbbi eredményeiről? — Nézetem szerint a legjelentősebb az volt, hogy a szovjet tudósok az óceánban felfedezték az úgynevezett szinoptikus viharokat. Ezek hirtelen keletkeznek és a víz felszínén — hosszában és székében — több száz kilométer felületet elfoglalva terjednek tova. A légköri ciklonokhoz és anticiklonokhoz hasonlóan ezek a viharok befolyásolják az óceán időjárását. Ezért tüzetesen tanulmányozni kell őket, hogy megtanuljuk az óceáni áramlatok változásainak prognosztizálását. Ez a hajózásnak és a tengerjáró hajók munkájának biztonsága szempontjából fontos. Kutatásokat végeztünk egyebek között a POLIMODE közös szovjet—amerikai kísérlet keretében és arra a következtetésre jutottunk, hogy a viharalakulatokban megy végbe az óceán hőenergiája és az atmoszféra közti intenzív csere. Ez hozzájárulás a Földön az éghajlat alakulási mechanizmusának megértéséhez. A Szovjetunióban megvalósulóban van továbbá a „Rajrezi" (metszetek) program, amelyet Gurij Marcsuk akadémikus dolgozott ki. Ez előirányozza a hőmérséklet mérését, valamint az óceán és a légkör óriási hosszmetszetű térfogatában lezajló fizikai és más folyamatok vizsgálatát. Ebben a kísérletben a mi intézetünk tudósai vesznek részt. — A Szovjet Tudományos Akadémiának nagy kutatóflottája van. Most az oceanológusok felszerelése víz alatti berendezésekkel egészül ki a tengeri mélységek tanulmányozása céljából. Milyen jövőjük van ezeknek? — A Szovjetuniónak valóban szolid tudományos kutatóflottája van. Ami pedig intézetünket illeti, mi két nagy hajóval rendelkezünk. Ezek: az „Akagyemik Kurcsatov” és a „Dmitrij Mengyelejev". A finn hajóépítőktől ez év januárjában új nagyszerűen felszerelt hajót kaptunk, a mintegy 6000 tonna vízkiszorítású „Akagyemik Msztyiszlav Keldis" óceánjárót, amelyhez hasonló hajóval egyelőre még egyetlen ország sem rendelkezik. Itt említek meg egy érdekes részletet. Amikor a hajót megrendeltük, az volt a tervünk, hogy egy amerikai cégtől vásárolunk számítógépeket. Am a volt amerikai elnök, Carter által életbe léptetett embargó miatt a számítógépeket a nyugatnémet Philips cégtől szereztük be. A közeli hónapokban Lengyelországból várjuk a „Vityaz” nevű új hajót, amely szintén a mi megrendelésünkre készül és azt a nevezetes „Vityazt" fogja felváltani, amely 30 évig hajózott és hamarosan a kalinyingrádi oceanológiai múzeumba kerül. Ami a víz alatti berendezéseket illeti, ilyen három van az intézetnek. Ezek Ids méretű, két-háromszemélyes, 2000 méter mélységig merülő berendezések, amelyek repülőgépekkel könnyen átszállíthatok a kutatások színhelyére. Víz alatti készülékek alkalmazásával sok érdekes munkát végeztünk. Nagyon sikeresek a Bajkál tavi munkák. Tavaly fontos kutatásokat hajtottunk végre a Vörös-tengeren. Több mint 30 mélyleszállást végeztünk és jó felvételeket készítettünk a földkéreg-törésekről. A víz alatti berendezések olyan lehetőségeket nyitnak meg az oceanológiai kutatások számára, amelyekről korábban csak álmodni lehetett. Vegyük példának okáért a tengeri geológus munkáját. Nemrég még az óceánfenék-minták vételére olyan készülékeket használtak, amelyek hogy úgy mondjuk, vaktában működtek. Amit véletlenül találtak, azt hozták felszínre. Ilyen próbák alapján következtettek általában a tengerfenék felépítésére. Most a geológus maga száll le a fenékre. Fényképezhet, videomagnetofon-felvételeket készíthet, a manipulátorral tetszés szerinti talajmintát vehet. Mi például a kőzetmintákat 200 kilogrammig terjedő súlyban tudjuk felemelni a fedélzetre. — Miben segítenek a kozmikus megfigyelések? — Ami a kozmoszból végzett óceánkutatásokat illeti, nagy magasságból valóban nagyszerűen lehet megfigyeléseket végezni és fényképezni, óriási óceáni térségeket befogva. Ez kétségtelennel igen fontos. Megfigyelhető mondjuk a tájfun keletkezése, a viharok haladása és mindez közölhető a hajókkal. Ez így is történik. Az óceán életét saját szemmel megfigyelni, érzékelni, az óceánfenékről talajmintákat venni azonban a kozmoszból lehetetlen. Ezért a tudományos kutatóflottát, a víz alatt használható berendezéseket a jövőben is fejleszteni fogjuk. — A világóceán milyen térségeibe szándékozik az intézet expedíciókat indítani az idén? — A Csendes-óceán északi részébe indítandó „Vosztok—■ 81" expedíció lesz a legnagyobb szabású. A nyár folyamán több hónapos útra indul a „Dmitrij Mengyelejev", Vlagyivosztokból és az „Akagyemik Kurcsatov" Kaliningrádból. A tervben szerepel az új hajók — az „Akagyemik Msztyiszlav" és a „Vityaz" — első útja, amelynek során kutatásokat fognak végezni a Barents-tengerben. Az SZRf3 XXVI. kongresszusának határozatai nagyszabású munkálatokat irányoznak elő a világóceán birtokbavételére. Sok tudományos feladat vár megoldásra: az óceán és a légkör kölcsönhatása, az éghajlat alakulása, az időjárás prognosztizálása. (APN) 19