Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 5. szám
Kikapcsolt rizstelepeink A rizstermelés nálunk a török hódoltság idején kezdődött. A megszálló katonaság részére a „piláf” (rizses birkahús) készítéséhez nem tudtak elég rizst szállítani, ezért kényszerítették a lakosságot rizstermesztésre. Eleinte az ország déli részén, a Temes—Béga—Duna árterületén próbálkoztak rizzsel, de később Esztergom és Drégelypalánk tájékán, sőt még Heves megye melegebb éghajlatú völgyeiben is termesztettek rizst, amint azt az egykorú feljegyzések és a megmaradt kisebb töltések, duzzasztók is igazolják. A törökök kiűzetése után, a bánsági betelepítések során egy Arizi nevű olasz családot költöztettek Topolya pusztára, a Berzava mellé, rizstermelési kötelezettséggel. Ez a telep később a Timáry családra szállt át, akik közel 100 éven át voltak az egyetlen rizstermesztők az országban. A Timáry család kivándorlása után pedig gróf Karácsonyi Jenő birtokába került a telep, aki a húszas évek végéig termelt ott rizst. A sík, alföldi területeken korábban a még zabolátlan folyók nem tették lehetővé a mezőgazdasági termelést. Ezért nálunk a rizstermelés elválaszthatatlan az öntözés fejlődésétől, hiszen sokáig az öntözött terület nagy részét a rizstelepek adták. Magyarországon az öntözés igénye nagyobb mértékben akkor kerül előtérbe, amikor a XIX. században az árvízmentesítést és a folyószabályozást végrehajtották és a csapadékban szegény alföldi területeken a mezőgazdasági termelés azt szükségessé tette. A kiegyezés után (1867) a Kormány is támogatta a rizstermesztést és a Ferenc József csatorna melletti állami birtokon, Pékla pusztán már közel 600 ha terület volt berendezve rizstermesztésre. De a múlt század vége felé kezdtek másutt is foglalkozni már rizzsel: Topolyán, Futtákon és Verbász környékén. A futtaki birtok petrováczi pusztáján 1888-ban kát. holdanként átlag 34 q (közel 60 q/ha!) rizs termett. Az első háború előtt a Bácska és a Bánát térségében már 1200 hektár volt rizstermelésre berendezve, de ezek a telepek a háború alatt rendre megszűntek. A háború után azonban ismét próbálkoztak rizzsel (Békés, Szeged környékén is), de a későn érő rizsfajták miatt aránylag kevés volt a termés és a rizshántolás is problematikus volt. így a rizs termesztésével a 30-as évek körül ismét felhagytak. De megindult az erre vonatkozó tudományos munka: több mint 100 korán érő fajtát gyűjtöttek össze és ezek közül két turkesztáni eredetű bizonyult a legmegfelelőbbnek, a Dunghan-Shali és a toklászos Arpa-Shali. Egyidejűleg kidolgozták a legideálisabb termelési technológiát is és 1939-ben kezdték el ismét fokozottabban a rizstermelést. 1941-ben még csak 700 ha terület volt berendezve, de 1944-ben már 5700 ha volt kiépítve rizstermesztésre. Ezt a nagyarányú fejlődést főleg a háborús konjunktúra segítette elő, de nálunk az öntözés és ezen belül a rizstermelés a II. világháború után indult rohamos fejlődésnek. A nagyarányú öntözést az tette lehetővé, hogy a szocialista állam a tervgazdálkodás keretében jelentős Szórófejek üzemben összegeket fordított az öntöző főművek (vízkivételek, csatornák, öntözőrendszerek) fejlesztésére. Egyre inkább növekedett az öntöző csatornák hossza: az ötvenes évek végén 1180 km, 1980-ban 1731 km (+ közel 3000 km hosszú öntözővizet is szállító belvízcsatorna!) és ma a főművek 369 m3/sec vízhozamot képesek az öntözés számára biztosítani, a 20 évvel ezelőtti 128 m3/s-mal szemben. A második világháború utáni első időszakban az öntözővíz szállítására főleg a belvízcsatornákat használták fel, aminek hátránya később megmutatkozott, így azok egy részét fokozatosan kikapcsolták az öntözésből. A kisebb öntözőrendszerek mellett néhány nagy öntözőrendszer is épült, ilyen a Tiszalöki (üzemel 1956-tól), amely 144 000 ha terület öntözését képes biztosítani, valamint a Kiskörei Vízlépcső három nagy öntözőrendszere, amely 300 000 ha-on teszi lehetővé az öntözéses gazdálkodást. Az öntözőrendszerek (vízkivételek, csatornák) építésével párhuzamosan fejlődött a rizstermelés is. Az 1950-es évek végéig az öntözött terület jelentős hányadát (megközelítően a felét) a rizs területe adta (lásd 1. ábrát). Tíz év alatt (1955-ben) már közel tízszeres területen, több mint 50 000 ha-ra emelkedett a rizs vetésterülete. De termésátlagaink sajnos nem követték a területfejlesztés ütemét. 1959-től kezdve, az esőztető öntözés térhódítása következtében az egyéb növények öntözése rohamosan nőtt, így a rizs részaránnyá az öntözésen belül le-Balatonaligai öntözőfürt szivattyútelepe 20
