Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 4. szám
visszaszorítja a hajók által okozott káros vízszennyezéseket, a hajókat bírságolás és vízjogi engedélyezés szempontjából is olyan helyzetbe hozza, mint a szárazföldön levő üzemeket, Különösen a Balaton vízgyűjtő területén a nagy állattartótelepek hígtrágyaelhelyezése okozott korábban számottevő gondokat. Legutóbb a feketebézsenyi sertéstelepet kellett az üzemeltetőnek felszámolnia, de a fennmaradottak káros hatásának megszüntetéséről is gondoskodni kell. Jelenleg egy irányelv foglalkozik a hígtrágyaéíhelyezés kérdéseivel, amelyet majd jogi szabályozássá célszerű fejleszteni. Egységes vízvédelmi bírság kidolgozása is időszerűvé vált. Az 1961-ben bevezetett szennyvízbírság „intelligencia hányadosa" sokat fejlődött, az országosan egységes határértékek már a területi differenciálás bevezetésével sokat oldódtak. A jövő útja az egyedi, kontingentált szennyezőanyag-bevezetések megállapítása felé mutat. Ebben a rendszerben minden üzem számára egyedileg határozná meg a vízügyi hatóság, hogy milyen fajta szennyező anyagból, mikor, milyen mennyiséget vezethet a befogadóba. Ennek eldöntése a legszorosabb összefüggésben van a befogadó terhelési viszonyainak megállapításával; az engedélyező hatóságnak ismernie kell, hogy a vízfolyást milyen mennyiségű szennyező anyaggal lehet terhelni az adott szakaszon. Természetesen a kontingentálás bevezetésével párhuzamosan létre kell hozni, legalábbis a legfontosabb üzemek tekintetében, az önkontroll-rendszert. A vízügyi ellenőrzés ennek alapulvételével tisztázza, hogy az üzem a számára vízjogi engedéllyel megállapított kontingenst bocsátja-e ki az engedélyben meghatározott feltételek betartásával, az önkontroll-rendszer ésszerű működtetésével. A vizek minőségének védelme nemcsak a vízügyi hatóság feladata: e tekintetben számos tennivalója van az üzemeknek és az intézményeknek. A tisztítómű létesítése az üzemek számára nem gazdaságos beruházás, s improduktív jellege miatt a kikényszerítés ideje sokszor hosszabb a kelleténél. Ugyanakkor azonban a hatóságnak figyelemmel kell lenni az üzem teherviselő képességére is, amely a legszorosabb összefüggésben van a népgazdasági kérdésekkel. Ez nem annyit jelent, hogy a gazdaságpolitika kizárja a tisztítóművek létesítését, hanem azt jelenti, hogy a gazdasági lehetőségek figyelembevételével főként a szennyvíztisztításra vonatkozó beruházások optimalizálásával kell biztosítani élővizeink és a felszíni vizek minőségének védelmét. Ez a munka többrétűén összetett, rendkívül differenciált, nagy felkészültséget igényel. E munkaterületen dolgozó jogászoknak ismeretekkel kell rendelkezniük a műszaki kérdésekben, járatosnak kell lenniök a kémiában, ismernie kell a legfontosabb biológiai összefüggéseket, és ökológiai szemlélettel is rendelkezniük kell. Természetesen nagyon jól kell ismerni a legkülönfélébb államigazgatási jogágak részletszabályait, különböző érdekek egyeztetését hibátlanul kell elvégezni. A hatósági munka minőségét mutatja, hogy az évente kiadott 15 ezer döntés 3,1 %-a ellen érkezik fellebbezés. A felülvizsgálattal támadott másodfokú döntések száma 0,01%, Az új államigazgatási eljárási törvény bevezette a hatósági ellenőrzés intézményét, amely azonban a vízügyi szervezeten belül már régi hagyományokkal rendelkezik. Alkalmazásával évente több ezer objektumot vizsgálnak meg abból a szempontból, hogy az engedélyesek a feltételeket megtartják-e, illetve általában eleget tesznek-e a vízügyi jogszabályok előírásainak. A felderítésbe a vízügyi repülőszolgálat is be van vonva. A légifotó használata mind több olyan rejtett szennyvízkibocsátásra vezeti rá a vízügyi hatóságot, amely magyarázat a korábban érthetetlen vízminőségromlásra. Egerszegi Gyula Rég várt nyár melegét, hevét enyhítette hónapokon át a Balaton vize, ahová oly sokan eljutottak felüdülést találni. A tópart, ahogyan régi színesebb nyelvünk fordulatával fogalmazhatnánk csak úgy pozsgott az emberektől. Valóban mostanában nem voltak ennyien különösen hétvégeken a Balatonnál. Ebből az alkalomból készült az a néhány pillanat hangfelvétel hangosítás nélkül, amelynek tanulságait ideje volna végre megtartani és megtartatni. — Kukoricát tessék, itt a finom főtt kukorica! Pillanatok alatt százan állják körbe a strand belterületének alkalmi árusát és egy-két ruháskosár főtt tengeri gyorsan gazdára talál. — Anyu, hova dobjam a csutkát? Semmi válasz. A mama ernyedten pirul és ég a perzselő sugarak alatt alkalmi oktatók tanácsát, hogy talán a szemétkosárba, nem fogadja meg a gyerek. Messze van. Közel esik viszont a víz, és néhány apróság külön szórakozása lesz bedobálni a csutkákat, — olykor egymás fejét is sikerül jó kiadós bömbölés erejéig eltalálni —, mindenesetre az esti lassan csendesedő, ülepedő felkavart vízben ott hintáznak a kukoricacsutkák végig part-mentében. Másik helyszín. A dinnyeszállítmány kis teherkocsin egyenesen a földekről érkezett a strand elé. Hatalmas tolongás, s a fürdőzők egy része dinnyékkel a hóna alatt érkezik a fövenyes partra. Hiába volna minden beszéd, hogy meleg a dinnye, várni kell és egyéb jó tanács, kölcsönbicskával vagdalják szét az ízes gyümölcsöt, melynek maradványából sajnos jócskán kerül a vízbe is. — Majd megeszik a halak! Igen. Elhangzik ez a bölcs megállapítás is, amelynek szomorú statisztikáját néhányon elkészítették: egy-egy balatoni nyár-idő alatt 800—900 tonna szemét kerül a vízbe, olyan ami gyorsan bomló összetételéből következően kellemetlen szagú rothadó anyaggá változik és fertőzi az üdítő természetes vizet. Új helyszín. — Van a kosárban még két bontatlan napolaj, hozzad csak elő azokat is! És csillognak, csorognak a gyermekfelnőtt hátak, mellek, karok, lábak. S aztán egy-két perc eltelte után már a szép kék tó sötét szürkére kavargó vize mossa le a felesleget közvetlen a Balatonba. Olajtól iszaposak a lépcsők, a parti kövek, mert sajnos vízbelépés, vagy ugrás előtt nem kötelező a zuhany, ami persze sok-sok fürdőhelyről hiányzik. Helyszín az egész Balaton-part. Sehol annyi tejes-kakaós zacskót nem mosogat a víz az országban, mint egyetlen igazán szép nagy tavunkban. És a műanyagot aztán már haleleségnek sem nézheti senki, mint a dinnye héját, vagy kukoricacsutkát. 72 kilométer hosszan az innenső és túlparttal megkétszerezetten az ország népességének tizedrészével benépesítve szenved a tó egyegy nyáron át, és az a csoda, hogy még mindig túlélte a megpróbáltatásokat. Egyszer, de nem jó a szó, mostantól, a pillanattól ahogy az ember megérkezik a partjára el kell kezdenie a környezetvédelem gyakorlatát hétköznapi módon. Egyetlen ellobbantott gyufaszálmaradékot, cigarettavéget nem szabad a vízbe szórni elegáns önfeledtségből. Az ételmaradék nem haleleség! A tejeszacskók a legártalmasabb szennyezés forrásai — vízben el sem bomlanak. A napolaj sem arra való, hogy tonnaszám a víz értékét rontsa. Ésszerűbben kell gazdálkodni a part védelmével is. Finnország a sok ezer tó országa mozgalmat indított a hanyagságból szennyezett tavak megtisztítására. A Szovjetunióban a Nobel-díjas író — Solohov — adta ki a jelszót: mentsük meg a Szent-Bajkált! Pedig ott sem egyetlen tó található. Nálunk is megírták, elhangzott: csak egy Balatonunk van! Hát így vigyázunk rá hétköznapokon? ,,A környezetvédelmet jó példákkal naponként oktatni kell, hogy a felnövekvő nemzedékek belenőjjenek a természet tiszteletébe, szeretetébe. Az emberiség érdekében." Fábián Gyula 11 KÖENYEZETYÉBELEM HÉTKÖZNAPOKRA
