Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
A környezetvédelem Közismert tény, hogy az ipar fejlődésének előrehaladása, a mezőgazdaság kemizálásának kiszélesedése, az urbanizációs folyamat növekedése következtében világszerte — és így hazánkban is — fokozódnak azok a veszélyek, melyek károsan befolyásolják az emberi környezetet. Az emberiség fejlődése során elérkezett az az állapot, amelyben a tudomány és a technika gyors fejlődésének következtében az ember olyan erők és eszközök birtokába jutott, amelyekkel számtalan módon és eddig nem tapasztalt mértékben képes környezetét megváltoztatni. Napjainkban az ember környezetalakító képessége — ha ezzel célszerűen él — lehetőséget nyújt az egész emberiség boldogulásához, fejlődéséhez és az élet minőségének javításához. Ugyanennek az erőnek a helytelen és értelmetlen felhasználása komoly károkat okozhat az ember környezetében. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor az emberi tevékenységet az egész világon a környezet alakítása szempontjából a várható következményeknek megfelelően kell irányítani. Fentiekből parancsolóan következik, hogy az emberi környezet megóvása érdekében Földünk valamennyi országában átgondolt intézkedésekre van szükség üzemi, területi és országos szinten egyaránt. Messzemenően szem előtt kell tartanunk hogy a környezetvédelmi feladatok ellátása csak tervszerűen szervezett cselekvés-láncolatok útján oldható meg hatékonyan. Cikkünkben azokkal a szervezeti kérdésekkel kívánunk foglalkozni, melyek az ipari üzemekre hárulnak. Abból a helyes felfogásból kiindulva, hogy a környezeti ártalmakat általában a keletkezési helyükön lehet a legeredményesebben kiküszöbölni, ill. mérsékelni, természetszerűleg következik, hogy e téren rendkívül nagy felelősség hárul az ipari üzemekben dolgozó vezetőkre. Ez a felelősség megnyilvánul többek között a beruházási és fejlesztési döntéseknél, a gyártási technológiák kialakító sóinál és azok betartatásánál, a környezetvédelmi tevékenységet irányító szervezet létrehozásánál, a környezetvédelemmel kapcsolatos információ rendszerének kialakításánál, a dolgozókat érintő üzemen belüli káros környezeti hatások kiküszöbölésénél, a környezeti károsodást előidéző hulladékok kezelésének, felhasználásának és ártalmatlanításának szervezetésénél, a hatósági előírások betartásánál és betartatásánál stb. Az említett feladatok zökkenőmentes ellátása érdekében minden vállalatnál létre kell hozni a „környezetvédelem alkotmányát", vagyis ügyrendileg kell szabályozni az e területen jelentkező tennivalókat és ki kell alakítani — az adott vállalat méreteinek és termelési profiljának megfelelően — a környezetvédelmi tevékenységet irányító szervezeti egységet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azoknál az ipari üzemeknél, ahol egyértelműen meghatározták a különböző szervezeti egységek környezetvédelmi feladatait és ezek végrehajtását rendszeresen figyelemmel kísérik, lényegesen kedvezőbb a helyzet, mint azoknál, melyeknél csak „tűzoltó” jellegű környezetvédelmi tevékenység folyik. Ha röviden meg akarjuk fogalmazni a vállalatokon belül működő, a környezetvédelmi tevékenységet irányító szervezeti egység, illetve egységek tennivalóit, akkor ezt az alábbiak szerint tehetjük meg: feladatkörébe (feladatkörükbe) tartozik az üzemekben jelentkező környezetvédelmi teendők feltárása és ezek végrehajtásának megszervezése, továbbá a végrehajtás ellenőrzése. A vállalat környezetvédelmi szervezetének olyan jogkört kell biztosítani, hogy környezetvédelmi fejlesztő, vizsgáló, kutató, ellenőrző és műszaki-gazdasági munkájának végzésében ne akadályozhassák és tevékenysége során a környezetvédelemre kiható hiányosságok, szabálytalanságok és mulasztások felderítéséért hátrányba ne kerülhessen. Ugyanakkor feladatainak teljesítésében a vállalat egész kollektívája köteles legyen támogatni, A KÖRNYEZETVÉDELMI SZERVEZET ÜGYKÖRÉBE TARTOZÓ FELADATOK A vállalati környezetvédelmi szervezetnek az üzemek részére készült technológiai utasításokat kiadásuk előtt környezetvédelmi szempontból felül kell vizsgálnia. Ennek során fel kell mérnie az egyes üzemek szennyező forrásait és meg kell határoznia, hogy az egyes szennyező forrásoknál milyen szennyező anyagoknak mekkora mennyiségben és milyen körülmények között szabad az üzemből kijutnia. Ezeket a jellemzőket a technológiai utasításba bele kell foglalnia. A jellemzők betartásáért az üzemvezetőnek éppen úgy felelősnek kell lennie, mint a technológiai paraméterek és a termékminőségi jellemzők betartásáért. A szennyezőanyagkibocsátások mért adatait az üzemi naplóban a technológiai adatokhoz hasonlóan kell vezetni. A környezetvédelmi szervezetnek az üzemek szennyezőanyag-kibocsátására vonatkozó adatait állandóan figyelnie és ellenőriznie kell. Az ellenőrzés ne csak az üzemi naplókra terjedjen ki, hanem szúrópróbaszerűen ellenőrzővizsgálatokkal meg keli győződnie a beírt adatok helyességéről. Az ellenőrző méréseket a lehetőség szerint saját beosztottjaival végeztesse. Az előírt kibocsátási értékek túllépése esetén felettesén keresztül intézkedjék a túllépés megszüntetéséről. A fejlesztési és beruházási tervek készítésénél már a kezdeti állapotban be kell vonni a munkába a környezetvédelmi szervezeti egységet. Feladata, hogy a tervek kialakításánál a környezetvédelmi szempontokat érvényre juttassa. E feladatkörén belül kezdeményezőnek is kell lennie. A már ismert, vagy újonnan felfedezett szennyező for-Mérőlánccal ellátott vállalat környezetvédelmi modellje Vallalat Igazgató " Vállalati irángito szerv S Számító Központ I Környezet védelmi Osztály 0 X Környezetvédelmi laboratórium Jelmaauarózat S) helyi tisztitó berendezés [jjjg központi tisztító berend X mintavevőhely (D minta kiértékelő hely szennyezőanyag aram > utasítás információ ЛТЛ rf 8
