Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
vízminőségi tapasztalatai Leginkább szennyezettnek a Tiszakarád'i-főcsatorna vize bizonyuk a KOlMn alapján (max. 45,2 mg/l). A Korcsa-csatornán is végeztünk ellenőrző vizsgálatot augusztus 12-én, amikor az oldott oxigén 0,4 mg/l volt. Kisebb mértékű halpusztulást is észleltünk, beavatkozást azonban nem igényelt. A csehszlovák területről érkező Dobsa—Smilyéni és Béilyi-osiatornálk ugyancsak szennyezettek voltak, nagyszámú vas-, mangán- és kénhidrogén-előfordulást jelző baktériumtipust észleltünk. A belvízcsatornákban elvégeztük az oldott növényi tápanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is. Jelen időszak vizsgálati eredményeit összehasonlítva az 1979 februárjában végzett vizsgálatainkkal, megállapítható, hogy az NH4-1- a téli időszakban mért átlagértékeket 1,0 mg/l-rel haladta ímeg ü Tiszaikairádi- és a Törökéri belvízcsatornák esetében. A Rioseí-főcsatornáinál azonos szinten volt. Az oldott szervetlen foszfort figyelemmel kísérve az állapítható meg, hogy a PO43— értékek maximumai mindhárom vizsgált csatorna esetében 1 mg/lrel meghaladták a téli időszakban mért átlagértékeket. A bodrogközi főcsatornákra általában jellemző, hogy mocsaras területek vizét vezetik le, s a talaj lápos, humuszos jellegéből adódóan a tavaszi, tél végi belvízlevezetések idején is magas szervesanyag-tartalmúak. Ugyanez vonatkozik a Bodrogzugból a Bodrogba vezetett vizek minőségére is. A Bodrogközből a belvízvédelmi készültség idején a Bodrogba átemelt belvíz mennyisége a Törökéri-főcsatornából maximálisan 4 m3/sec volt, a Felsőbenec ki-főcsatornából 1,5 m3/sec. A Ricsei- és a Tisza karód i-főcsatorna vize a Tiszába került átemelésre 2 m3/sec, illetve 9 m3/sec maximális értékkel. A bodrogközi belvízvédelmi főcsatornák vízminőségében csupán augusztus 16-án állt be lassú javulás. A tciktaközi főcsatornák viszonylag kisebb szennyezettségi értéket mutattak, mint a Bodrogközben vizsgáltak. Ez magyarázható azzal, hogy az elöntött területek nagysága és a bemosódás mértéke kisebb volt, mint a Bodrogköznél, így nem került olyan nagy mennyiségű növényzet víz alá. Legalacsonyabb oldott oxigéntartalmat a Taktaföldvári-csatornában (0,1 mg/l) észleltünk, s itt magasabb KOlMn értékek mutatkoztak, mint a Taiktalközi- és a Pnügyi-belvízcsatonnánál. Az oldott növényi tápanyagok öszszehasonlító vizsgálata nem mutatott különösebb eltérést az 1979 februári adatokhoz képest. Biológiailag különböző baktériumok, színtelen állati egysejtű ostorosok és egyes — nagyszámú — algák előfordulásával jellemezhető. A Dél-borsodi belvízi öblözetben mind a Tiszabábolnai-, imiad a Tiszavalki-főcsatorna vízminősége tartós szenynyezettséget mutatott, nulla oldott oxigéntartalom mellett, a KOIjin értékei 60 mg/l—70 mg/l maximumot értek el. Ugyanakkor az oldott növényi tápanyagok mennyisége is magas értékeket mutatott, mind az N-háztartás, mind a foszfor mennyiségét tekintve. Az 1979-ben végzett vizsgálatokkal összehasonlítva átlagosan 2—3 mg/l-rel haladta meg az akkori NH4+ és PO43— értékek átlagát. A Hejő-csatorna mindhárom öblözet belvízcsatornái közül a legkedvezőbb vízminőségű volt, ami elsősorban a terület talajadottságainak tudható be. A Dél-Borsodi belvízöblözetből átemelt víz maximális értéke 5 m3/sec volt. A belvízcsatornák vízminősége vizsgálatából megállapítható, hogy a belvizek kivétel nélkül magas szervesanyag-tartalmúak voltak. A tartós meleg és a vízzel borított művelt területeken megindult rothadási folyamatok hatására a belvízcsatornák vízminősége jelentősen romlott. A befogadó vízfolyások oxigénfogyasztás értékeiben a belvizek, az árvízi vízhozamok nagymértékű hígító hatása miatt kimutatható romlást nem mutattak. Utólagos vizsgálataink szerint a belvízcsatornák vízminősége lassan javult oxigéntartalom szempontjából is. A BODROG ÉS A TISZA VÍZVIZSGÁLATI EREDMÉNYEI ÉS ÉRTÉKELÉSE A felszíni vízfolyások közül a Bodrog folyót Sárospatak és Tokaj szelvényében vizsgáltuk. Az árhullám tetőzését megelőzően Sárospataknál jelentősen csökkent az oldott oxigéntartalom, feltehetően a kezdeti bemosódások hatására. Az oxigénfogyasztás értékének növekedése viszont nem számottevő. Itt két napig észleltünk 3,0 mg/l alatti oldott oxigénértéket. Az alacsony oldott oxigéntartalom tartóssága Tokaj szelvényében lényegesen nagyobb volt, és 2,0 mg/l alatti értékeket mértünk 8 napon keresztül. Itt már a Tisza vízduzzasztó hatása, valamint a hullámtér vízminőségi viszonyai is érvényesültek, A csökkent oldott oxigéntartalommal nem járt együtt az oxigénfogyasztás növekedése. Július 25-től augusztus 7-ig minimális oldott oxigéntartalmat mértünk, de halpusztulást, halpipálást nem észleltünk. A halak az árvízhelyzetnek megfelelően viselkedtek, feltehetően iszapközeiben csökkent energiafelhasználással éltek ezen idő alatt, vagy jobb vízminőségű hullámtéri területekre húzódtak ki. Biológiai vizsgálataink is mutatták a víz áradásos jellegét. A Bodrogon augusztus 19-ig végeztük vizsgálatainkat, mindaddig, amíg az oldott oxigéntartalom a vizsgálat kezdetén mért értéket el nem érte. összehasonlítva a vizsgálatokat az 1970. évi (V—VI. hó) árvízi időszak alatt végzett vízkémiai vizsgálatokkal, megállapítható, hogy akkor a folyón nem alakult ki oxigénhiányos állapot. A Tisza Igazgatóságunk által ellenőrzött szakaszán hossz- és keresztszelvény-vizsgálatokat is végeztünk. A hossz-szelvény-vizsgá latok eredményeiből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a vizsgált szelvényekben a vízfolyás irányával megegyezően haladva KOlMn 5
