Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
EMBER. VÍZ. TÖRTÉNELEM ELSÜLLYEDT MILLIÓK II. Tízmillió font értékű aranyrúd fekszik 1916 június 7-e óta az Anglia északi részén levő Orkney szigetek nyugati partjai közelében elsüllyedt Hampshire csatahajó páncélszekrényeiben. Az aranykincs kimentésével évtizedek óta kísérleteznek. Az első világháború harmadik évében Anglia mindenképp megpróbálta Amerikát szövetségesének megnyerni. Az amerikaiak húzódozásának egyik oka az volt, hogy Oroszország hadserege a kimerültség jeleit mutatta. Az angolok azt gondolták, kiadós pénzügyi segítséggel felfokozhatják a harci kedvet, s ezzel Amerikát számukra kedvező elhatározásra bírják. Miután az angol bankok a kívánt arany mennyiséget rendelkezésre bocsátották, az ércszállítmányt berakták a Hampshire — jócskán elavult — hadihajó páncélszobájának trezorjaiba. A küldeményt lord Kitchener és néhány magas rangú katonatiszt és politikus kísérte, hogy majd Oroszországban tárgyalásokat folytassanak. Hogyan, miként süllyedt el a hatalmas csatahajó, erről egy német hírszerző tiszt emlékirata számol be. A tiszt az első világháború alatt a neumünsteri szikratávíró állomáson rejtjelmegfejtő szakszolgálatosként dolgozott és egy napon táviratot vett kézhez. A távirat a hadműveleti területektől távol eső Orkney szigetekről jelentette, hogy a környékbeli vizek aknamentesek. A hír háromszor megismétlődött. A rejtjelmegoldó tiszt azonnal „szimatot kapott", az Orkney szigetek említése egészen rendkívülinek tűnt. Bizonyára valami vállalkozásra készülnek az angolok! A németek aknarakó tengeralattjárót küldtek az Orkney szigetek körüli vizekre. Június 2-án egy kis angol parti cirkáló SOS jeleit fogták. A hajó aknára futott és hamarosan eltűnt a habokban. A katasztrófa az Orkney szigetek mellett történt. Mint utólag kiderült a kis hajót azért küldték előre, hogy derítse fel, valóban nincs-e aknaveszély? A német parancsnokok most már azt hitték, hogy „tigris helyett egér jutott a verembe ..vagyis csak lényegtelen veszteséget okoztak. Ekkor váratlanul újabb szikratávirat jelezte, hogy a 11 000 tonnás Hampshire csatahajó 650 főnyi legénységével és Kitchener lorddal együtt a hullámsírba merült. Néhány tengerész menekült csak meg, akik kivergődtek a közeli partra. A háború után a tízmillió arany megszerzésére sok vállalkozás alakult. A legsikeresebb is éppen csak a saját költségeit „kereste meg" a kimentett aranyon .. . A harmincas évek elején egy szakmai körökben híres amerikai búvárt azzal szerződtettek, hogy a hajózás útjában levő elsüllyedt német tengeralattjárókat kell kiemelni. Megállapodtak még egy ausztráliai és egy New Yoik-i búvárral is. Ez utóbbi a víz alatt heverő páncélszekrények kinyitásának volt szakértője. A búvárok sejtették, hogy aligha roncskiemelés rutin munkájáról lesz szó, de mesterségükhöz tartozott a titoktartás. Nem kérdezősködtek. A búvárok „behajóztak" a mentőhajóra és angol zászló alatt, nagy vargabetűket leírva célhoz értek. A Hampshire helyét bója jelezte, amit az amerikai búvár néhány évvel előbb erősített a hajóhoz. Elsőnek Castello, az ausztráliai búvár szállt le, és telefonon jelezte, hogy a roncsot megtalálta. Vastag iszapréteg borítja, fenekén óriási veszedelmesnek látszó nyílások tátonganak. A hajó tervrajzát ismerték, tudták, hogy a kapitányi kajüt és a páncélszoba másutt van. Ezért az aknaszakította nyílás nem jöhetett számításba. / Pénz ... pénz... a tenger fenekéről Az iszapot nagynyomású vízsugárral lesodorták a páncélszobához legközelebb eső hajófalról és lángvágóval kis nyílást vágtak. A nyílás mögé dinamit patronokat erősítettek, s működésbe hozták az időzítő szerkezetet. Az ilyen vállalkozás mindig veszéllyel jár hadihajóknál. De bíztak abban, hogy a távoli lőszerraktárra a robbanás nem terjed át. Mindenesetre sietve felemelkedtek és a hajóval több kilométer távolságra viszszavonultak. Magasba szökő vízoszlop jelezte a robbanást... És legnagyobb rémületükre torpedó suhant el mellettük: a hadihajó küldte a veszedelmes lövedéket. Alig pár méterrel kerülte el őket. Ahogy a tenger elcsendesedett, a búvárok leszálltak. Egy ágyúcső ingadozott előttük, riadalmat okozva, hiszen, ha rájuk zuhan, a vállalkozás befejeződött. Óriás gránátok gurultak szét a fedélzeten, s egy újabb torpedó húzott el mellettük. Széthasadozott páncéllemezek fenyegették a búvárokat. Halott tengerész lebegett kísérteties lassúsággal a vízben, mellette egy lassan felfelé emelkedő zongora. A horrorfilmekbe kívánkozó jelenet az edzett búvárokat is megborzongatta. Az arany csábító ereje azonban győzött a félelmen. Huszonhatszor merültek le, végül ott álltak a páncélszoba trezorjai előtt. A zárszakértő különleges szerszámaival könnyen kinyitotta a páncélajtókat, és mintegy tízezer fontnyi aranyat rakhattak zsákjaikba. 1933. április 24-én a páncélszobában az egyik nagy szekrényt próbálták kinyitni. Egyszerre sűrű, nehéz, fekete 30
