Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
Krátertó az Alföld szívében tán vízjogi üzemeltetési engedélyt kell kérni. A vízjogi létesítési engedélyek megszerzését a Vt. azért teszi kötelezővé, mert amikor valaki az egész vízkészletet érintő tevékenységet kíván folytatni, akkor számtalan olyan közérdekű szempontot kell vizsgálni, melyeket az eljárásban sorra kell venni. így tudni kell a tervezett tevékenységről a különböző szakhatóságoknak (egészségügyi, útügyi stb.), hogy nem sérti-e majd a tevékenység a gondjaikra bízott érdekeket. Tudni kell a különböző érdekelteknek, hogy mi készül a közelükben, és lesz-e abból valamilyen káruk. S utolsó sorban tisztázni kell a vízügyi hatóságoknak is, hogy a terv vízügyi-műszaki szempontból megfelelő-e, vízgazdálkodási szempontból nem sérti-e a vízügyi hatóság gondjaira bízott vízgazdálkodási érdekeket. A vízjogi üzemeltetési engedély — szemben a vízjogi létesítési engedéllyel — rendszerint hosszú időre szól, és tartalmazza mindazokat az előírásokat, melyeket az engedélyes köteles az üzemeltetés során megtartani, és melyek megtartását a vízügyi hatóság a vízügyi felügyelet során jogosult ellenőrizni. Ha a vízügyi hatóság akár saját felügyeleti tevékenysége során, akár más bejelentése nyomán azt észleli, hogy vagy a népgazdaságot vagy mást károsodás ért vagy fenyeget, és ennek megszüntetésére, vagy elhárítására valamilyen vízi munka elvégzése, létesítmény megépítése vagy átalakítása szükséges, akkor az érdekeltet kárelhárításra kötelezi. A hatósági kötelezést tartalmazó határozat rendelkezése sokféle lehet. Tulajdonképpen ahány féle vízi munka vagy vízi létesítmény megvalósítására az ügyfelek engedélyt kérhetnek, vagy ahány variációt az életviszonyok sokszínűsége megkövetel, annyiféle vízi munka vagy vízi létesítmény megvalósítását rendelheti el a vízügyi hatáság. A vízügyi felügyelet során a vízügyi hatóság a határozatai végrehajtását, a vízi munkák elvégzését, a vízi létesítmények megvalósítását, átalakítását, fenntartását és üzemeltetését, valamint a vízhasználat gyakorlását, továbbá az országos hatáskörű szerv által ezek létesítésére megállapított szabályok megtartását, a vízügyi jogszabályok és rendelkezések megtartását ellenőrizheti. A tételezésből kiemeljük a létesítésre megállapított országos szabályok megtartását. Ilyen az OVH által megállapított általános érvényű műszaki-vízügyi szabálygyűjtemény, az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat. Hasonló általános érvényű előírásoknak tekintjük a kötelező állami és vízügyi szabványokat is különös figyelemmel arra, hogy a vonatkozó jogszabály előírja, hogy a kötelező szabványok megtartását ellenőrizni kell. Az általános érvényű előírások jellemzője, hogy azok mind vízjogi engedélyköteles tevékenységet szabályoznak. Ebből következik, hogy a vízügyi felügyelet gyakorlása során a szabványok megtartását a vízjogi engedéllyel kapcsolatosan is vizsgálni kell. Dr. Egerszegi Gyula A hotobágyi tájfun és a nagyhegyesi földgázkitörés — életemben eddig két természeti jelenség szemtanúja voltam. Nagyhegyesi dübörgést a fülemben, az éjszakai komor piros pampát a szemem hártyáján hordom. A mai napig. Pedig igen eltelt azóta vagy húsz év, hogy a rettentő erejű földgáz kitört, nem messze egy szántóföldi sírkerttől. Akkor gyerekként így jegyeztem meg az irányt, de nem is kellett annyira megjegyezni, míg a száz méterre felcsapódó lángcsóvák jeleztek. A rémület is megtalálta a maga útját öreghez, fiatalhoz, parasztasszonyhoz, tanítóhoz egyforma széles csapással. Hiszen heteken át morajlott a föld. „Már a környéken megsült a csöves tengeri, lehet enni” — évődtek a bátorkodóbbak. „Elsüllyedünk, itt a világ vége!” verték meg a vészharangot a maguk feje fölött a hívők, de azért senki sem költözött el emiatt Gólyásról, Hajdúszoboszlóról, Nagyhegyesről, Balmaz'újvá rosbó I. A kordon, úgy emlékszem, katonákból állt; a tűz közvetlen közelébe tehát senki sem férkőzhetett. „Tán Pestig elviláglott — mondja most a kampós bajuszé Sóvágó Imre, helyi tanú —, villanyt Nagyhegyesen nem kellett gyújtani. A végén betakarta saját magát. Kihányta, amit akart." — S maradt nyomában egy tó: forrás táplálja. — Nem forrás töltötte fel! — cáfol meg szövetkezeti ismerősöm. Ő csak tudja, hisz a tulajdonos: a Vörös Október adott a tónak vizet a Pecéből. Még a nyáron el is gyalogolt velem odáig. A dűlőúton talpunkra szedtük a humusz sárkalucsniját. Váratlan volt a látvány. A harsogó végtelen tengerisorok táblájában tizenöt méter magas partfal gyűrűjében békésen unatkozott a víz. Néha fodrot vetett rá a behatoló szél. A partfalat nyárfák zöld karéja növeszti még magasabbra. A sík vidékhez, az Alföldhöz szokott tekintet megpihen a bányató zöld szemén, a körülölelt csend pedig oda zárja az embert, ahonnan való, a civilizációmentes természetbe. A kráter máskülönben bányatörténeti emlék. A Földtani Intézet Kelet-magyarországi Szolgálata annak nyilvánította. A debreceni Gördülőcsapágy Gyár, mint horgászvizet bérli. — Apad — intett a füzek nyomvonalára útitársam. — Látni, hogy lehúzódik a víz. — Az átmérője hány méter lehet? Próbáltuk rajta átvetni a képzeletbeli zsinórt. — Száz megvan. — Vajon háborog-e még valaha? — Nem bánt ez többé senkit! — állapodtunk meg a vészes gondolat felett. Néhány percig még végigfuttattuk szemünket az idetévedt lucernán, s találgattuk: minek hívják azt a kis lapos levéllel terjeszkedő növényt, ami nem lapu, de őszre annyi apró „sündisznót" terem, hogy nem hinném, le tudnánk-e ülni? Akár egy pillanatra is ... c i •
