Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

< Zagyva rTarjan p. torkolata felett

2. Tarján patak

3. Zagyva; Szuhap torkolata felett UJaqyvapGalgap. torkolata felett

(2) KöQ_ 15000т/nap—WOOrd/nap (D KóQ. ^ 3-87000m/nap-~/i100 rrf/nap 0 KóQ 107000тъ/пар-~1в-20000п?/пар-.у[9 /

SZENT LŐRINC KM A

zö iparágak eltérő igényeire és vízhiányból adódó veszteségeire;

— Fokozottan kihasználni a hétközbeni üdülőterületi és hét végi ipari vízfogyasztás csökkenésében rejlő tartalékokat (Salgótarjáni iparvidék — Mátra vízigénycsúcsai).

Ezután a vízminőség kérdéséről beszélt dr. Károlyi Csaba.

A szennyvizek tisztítása és a vízminőség szabályozása alaposan elmaradt a fejlődési ütemtől.

A folyamat eredményeként a Zagyvavölgy vízminőségi problémái a felszíni vízkészleték vonatkozásában igen súlyossá váltak. Az 1960-as évek végére a Tarján-patak teljesen, a Zagyvának pedig egyes szakaszai szennyvízcsatornává váltak. Ettől az időtől indult meg a céltudatos vízminőség-javító tevékenység. A térség kiemelt jellegét rögzíti a 28/1978. MT rendelet. A Zagyva (92,1 — 179,4 fkm) Szentlőrinckáta—eredet közötti szakasza és vízgyűjtő területe III/3. kiemelt vízminőség-védelmi terület. A Zagyva vízminőségének alakulását a rendszeres analitikai mérések alapján nyomon követik. A mért komponensek aiapján a KGST egységes vízminőségi kritériumoknak és normáknak megfelelően minősíti a vízfolyást.

A Zagyva vízminőségének minősítése a KGST komponens-csoport alapján

Megnevezés

Oxigénháztartás

Ásványi

anyagok

Különleges m utatók

Zagyvaróna

II.

in.

III.

Nemti

II.

in.

III.

Maconka

II.

in.

III.

Nagybátony

II.

ni.

IV.

Pásztó

II.

ni.

III.

Hatvan

II.

in.

III.

Szentlőrindkata

III.

ni.

III.

Az utóbbi években végrehajtott szennyvíztisztítási beruházások eredményeképpen elsősorban a Zagyván, de a Tarján-patakon is jelentős vízminőség-javulás, illetve terheléscsökkenés regisztrálható.

A legutóbbi mérések azt mutatják, hogy jelenleg Nagybátony térségében jelentkezik romló tendencia, amelyet elsősorban a bányavizek okoznak (éves átlagban mintegy 6600 kg/nap nátriumion).

A Zagyvát a vizsgált területen 15 000 m3/nap tisztított kommunális szennyvíz és 13 000 m3/nap (éves átlagban) részben tisztított ipari szennyvíz terheli. A felső szakaszon csak eiszórtan jelentkező fekáliás szennyvíz-bevezetések hatására a szervesanyag-terhelés nem jelentős, a hígítóvizek hatására a folyó öntisztító képessége érvényesül.

A Zagyva minősége a Tarján-patak betorko'lásánál ugrásszerűen romlik. A Tarján-patak vezeti le Salgótarján és térségének jelentős szennyezését. A Zagyvát e szelvényben naponta átlagosan

oxigénfogyasztásban 1210 kg

ammonium-ion 216 kg

ossz. oldott anyag 73 000 kg

összes vas 35 kg

ossz. lebegő anyag 1200 kg

olaj- zsírból 57 kg

szennyezőanyag-terhelés éri.

Jelentős a szennyvízterhelés Nagybátony térségében, illetve Nagybátony- Lőrinci között, továbbá Hatvan térségében, a bevezetett ipari és kommunális szennyvizek hatására.

A Zagyva mellék-vízfolyásait is érik kisebb-nagyobb kis hatásfokkal tisztított kommunális, vagy mezőgazdasági üzemi jellegű szennyezések.

A vízminőség-szabályozási követelményeket determinálja a Zagyvában elérni kívánt célállapot, amelyet a meglevő vízhasználatok igénye szab meg (a meglevő felszíni ivóvíz-, ipari- és öntözővízkivételek): az oxigénháztartás mutatóiban a KGST II. osztáiy fenntartása, az ásványi anyagok, illetve a különleges anyagok mutatóiban kezdetben a III. osztály fenntartása, majd a II. osztály elérése. Ez a célállapot követelmény a jelenlegi vízminőségi helyzetnél az utóbbi két mutatóban egy osztállyal jobb. A célállapot elérése egybeesik a vizsgált térség szennyvíztisztítási követelményeivel, elveivel.

Eszerint:

— felül kell vizsgálni az ipari üzemek belső vízgazdálkodását, és meg kell vizsgálni a szennyezőanyag-komponensek technológián belüli kinyerésének lehetőségeit;

— a meglevő ipari üzemi szennyvíztisztítókat úgy kell átalakítani, felújítani, hogy minden mutatóban elérjék a rendeleben előírt határértékeket;

— a meglevő kommunális szennyvíztisztító telepek kellő ütemű bővítésével kell a hidraulikus túlterhelést megszüntetni, a meglevő kommunális szennyvíztisztító telepek korszerű, lelkiismeretes üzemeltetésével növelni kell a telepek tisztítási hatásfokát;

— nagy szennyezőanyag-kibocsátó üzemek a Zagyva völgyében nem telepíthetők;

— állattartó telepek szennyvizei a felszíni vízfolyásokba nem vezethetők, azokat a mezőgazdasági üzemekben kell elhelyezni;

— a Lőrinci térségi szennyvíztisztító telep megépítését ismét előtérbe kell helyezni;

— a beruházás és az üzemelés gazdaságosságának javítására előtérbe kell helyezni a közös ipari-kommunális tisztítóművek építését.

A minőség javításának elősegítésére a Vízügyi Igazgatóság nemcsak szakmai segítséget nyújt, hanem a Tarjánpataki tározó kísérleti jellegű üzemeltetésével az érkező vizek homogenizálásá-4