Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
meghatározója az emisszióknak, másrészt az rmmisszió-követelményeknek. Az emissziók közös jellemzője, hogy a forráshoz kapcsolódó adatok intenzitás jellegűek: az információ megadja, hogy a forrás valamely idő alatt milyen mennyiséggel járul hozzá az immisszió kialakulásához. Az emissziók megadása szakterületenként eltérő dimenziókkal és léptékkel történhet. Ez nem akadálya a szintézisnek. Az igazán informatív adat ugyanis az emisszió viszonya az emisszió-követelményhez, mely már dimenzió nélküli szám. A kibocsátás, a szennyezés számszerű értékei csak a szakterület alapos ismerőinek mondanak valamit, akik ismerik az egyes károsító hatások veszélyességét, a biológiai és műszaki károsítások küszöbértékeit. A megengedett értékek, normák olyan állami döntéseket tükröznek, melyek kutatások eredményein alapszanak. Az emissziókra és immissziókra előírt határértékek kifejezik a károsító hatások terjedéséről, térés időbeli csökkenéséről szerzett ismereteket. Az értékek és a normák aránya szemléletesen fejezi ki a károsító hatás mértékét: ha az arány egy alatt van, a kibocsátás vagy szenynyeződés nem éri el a normát, ha egy felett van, ez jelzi a túllépést és annak arányát is. Az a közös koordináta-rendszer, melyben a környezetvédelem szakterületi információi találkoznak, a terület. A helynek, mint koordináló tényezőnek domináns szerep jut más tényezőkkel szemben. A forrás és védendő objektum elven felépülő információrendszernek azonban lehetnek nehézségei is. A károsító hatások forrása nem határozható meg mindig egyértelműen. A források hatása legtöbbször együttesen jelentkezik. A védendő objektumok, városi dimenziókban értve, egyaránt lehetnek pontszerűek vagy területek. Ugyanez igaz a forrásokra is. Az információk egy része tehát forráshoz, illetve védendő objektumhoz — általánosságban objektumokhoz — kapcsolódik, míg egy másik része meghatározott területhez, függetlenül attól, hogy ez egyben forrás-e, vagy védendő objektum-e. (Pl, telepítésre alkalmas terület.) A KETTŐS NYILVÁNTARTÁSI RENDSZER ALAPELVEI A területi szemlélet eredményes és következetes alkalmazása érdekében a környezetvédelmi információ-rendszer felépítésében kettős nyilvántartás bevezetése célszerű. Az információk egy része objektumhoz kapcsolódik (objektum-centrikus nyilvántartás), másik része területhez (terület-centrikus nyilvántartás). A nyilvántartásba vett területek és objektumok elhelyezkedése, kiterjedése helykoordinátákkal jellemezhető. A területi elhelyezkedést célszerű a Területfelhasználási Információk Egységes Digitális Térképrendszer (TIEDIT) koordinátarendszere szerint jelölni. Az ÉVM és MÉM által közösen bevezetett térképek 1:100 000 léptékűek és 100 méter pontosságú helymeghatározást tesznek lehetővé. Segítségükkel hely, terület, távolság egyaránt megadható. A feladathoz alkalmas más térképrendszer is, melynek tartalma és részletessége megfelelő és kódoláshoz alkalmas koordinátarendszerrel van ellátva. A források közül a mértékadó forrásokat kell nyilvántartásba venni, mégpedig emissziójuk nagyságától függően egyedileg vagy csoportosan. A védendő objektumok közül csak a különleges megítélés alá esőket kell nyilvántartani, azokat, melyek szigorúbb követelményeikkel meghatározók környezetük immisszió-követelmény rendszerére. A szennyvízkibocsátók, légszennyezők, zajkeltők stb. jól beleillenek a források itt megfogalmazott körébe. Az olyan védendő objektumok, mint kórház, szanatórium, üdülő stb. szintén jól kezelhetők az objektum-centrikus nyilvántartással. Az erdő- és mezőgazdaság területei, a felszíni vizek, az urbanisztikai területek, a vonalas létesítmények (közlekedési hálózat), célszerűbben terület-centrikusán tarthatók nyilván. A kettős nyilvántartási rendszer alkalmas mind a környezetvédelmi szakterületek, mind a népgazdasági ágazatok információinak összefoglalására és áttekintésére. A TI EDIT térképrendszer kiterjed az ország egész területére és lehetőséget ad a nemzetközi koordinációra is. Dr. László Ferenc kandidátus Irodalom: Balaton-térség komplex környezetvédelmi figyelő, adattároló és adatszolgáltató rendszere. OMFB tanulmány. Budapest, 1980. Barbara Ward-René Dubos: Csak egyetlen föld van. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1975. Barta Barnabás: A környezetvédelmi információ kialakításának problémái. Statisztikai Szemle. 1973. áprilisi sz. Dr. Bene László: A vezetés tudományos alapjai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1970. Lackó, Rastislav: A környezetvédelem közgazdasági kérdései. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1978. Dr. Ladó László: Az információ szerepe a vezetésben. (Szervezés és vezetés c. könyv VI. fejezete.) Vízügyi Műszaki Tájékoztatási Iroda. Budapest, 1967. Dr. László Ferenc: Vezetési ismeretek. VIZDOK. Budapest, 1969. Dr. László Ferenc: A környezetvédelem mint világgond. Vízgazdálkodás és környezetvédelem c. folyóirat 1976. 1—2. szám. Budapest. Dr. László Ferenc: A környezetvédelem szervezése. Egyetemi jegyzet. Veszprémi Vegyipari Egyetem, 1980. Polgár Iván: Gondolat-töredékek a környezetvédelem információrendszerérői. Vízgazdákodás és környezetvédelem c. folyóirat 1977. 1. sz. Dr. Susánszky János: Ipari szervezetek információ-rendszerének módszertani alapjai. (Vezetési ismeretek III. c. könyv 85-126 old.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1971. Wiener, V.: The human use of human beings. Cybernetics and society. New York, 1954. Ш Könyvespolcra AJÁNLJUK §ц Budapest gyógyfürdői és fürdői Új sorozatot indított útjára a Panoráma Szerkesztőség, amely már eddig is nem egy nívós útikalauzzal örvendeztette meg az olvasókat. A Magyarország gyógyfürdői című sorozat legújabb köteteként látott a közelmúltban napvilágot a fővárosunk fürdőit ismertető kiadvány. A Budapest gyógyfürdői és fürdői címmel megjelent könyv egy szerzői kollektíva közös alkotása, amely sokrétű ismertetője a magyar főváros fürdőéletének. Külön, általános rész foglalkozik a hévizek eredetével, kémiai és biológiai tulajdonságaival. A budapesti fürdőkultúra múltját ismertető rész, még a történelemmel komolyabb szinten foglalkozók számára is tartogat újdonságokat. A római fürdők magas technikai kultúrájával csakúgy megismerkedhet az olvasó, mint II. Endre leányának, Szent Erzsébetnek ispotályával vagy a török kor világának érdekes hétköznapjaival. A múlt század és a közelmúlt felelevenítése után a budapesti gyógyfürdők használatával kapcsolatos tudnivalókat ismertetik a szerzők. Bemutatásra kerülnek a különböző megelőző- és gyógyító eljárások, valamint az egyes betegségek orvoslásához nélkülözhetetlen tudnivalók. Természetesen a leírtak nem pótolják — de nem is kívánják pótolni — az orvos szerepét. Am a szakszerű, ugyanakkor 'közérthető magyarázatok bizonnyal sokak érdeklődésére tarthatnak számot. A könyv tartalmi gerincét a II. rész, a részletes útikalauz adja. Csaknem kétszáz oldalas terjedelemben, valamennyi budapesti fürdőt bemutat a kiadvány. A fürdők tárgyalásánál külön részt szentelnek a szerzők az elhelyezkedés és megközelíthetőség, a történet, a vízföldtani viszonyok, a fürdő és a gyógykúrával kapcsolatos javallatok bemutatásának. A hasznos gyakorlati tudnivalók mellett szemet gyönyörködtetők a könyv fényképillusztrációi. Lapozgatás közben sokszor azt hinné az ember: művészeti albumot tart a kezében. A rendkívül jól áttekinthető, kpnmyen kezelhető könyvet a fővárosi fürdőkben igénybe vehető szolgáltatásokat, a gyógyvizek jellegét és a gyógyjavallatokat tartalmazó táblázatok zárják. A Panoráma-sorozat új kötete minden fürdőbe és strandra járó számára hasznos, ugyanakkor sok érdekes történeti, művészeti és orvosi tudnivalókat tartalmazó, ízléses kiadvány. (Panoráma, 207 oldal, kötve 49,— Ft) Prohászka László 16
